Az imént jártam az ALLEE Libriben, ahol kiszúrtam, hogy Taschen és más baromi jó művészeti albumokat adnak most 30% (!) kedvezménnyel.
Én a képen láthatóaknak nem tudtam ellenállni…
a barátságos (nem csak) minimál ;)
Az imént jártam az ALLEE Libriben, ahol kiszúrtam, hogy Taschen és más baromi jó művészeti albumokat adnak most 30% (!) kedvezménnyel.
Én a képen láthatóaknak nem tudtam ellenállni…
Ha babaszoba dekorálásról van szó, biztos vagyok benne, hogy (az európai kultúrában legalábbis) szinte mindenkinek a kék és a rózsaszín, esetleg a zöld, a sárga, a fehér és a barna színek jutnak az eszébe. Na és a fekete…? Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy 100 emberből max 1 említené potenciális babaszoba színként.
PEDIG… Íme egy szerintem fantasztikus példa arra, hogy mennyire vidám, barátságos és meghitt környezetet lehet teremteni a fekete használatával is. Engem teljesen lenyűgözött ez a szoba, amelyet a texasi Michele Watson álmodott meg és váltott valóra kisbabája számára. A takarókat és a színes labdás függőt ő maga készítette, meg is lehet vásárolni ezeket a boltjában.
Fotók: Michele Watson (screamy mimi)
Klementz Katát és Pannit régről ismerem a szomszédságunkból, na meg a jó öreg gimiből, ahová mindannyian jártunk. Ők Budapest első coworking irodájának, a mostanra hálózattá vált Lofficenak a megálmodói és létrehozói (Budapesten már 4 helyszínen működnek, a Paulay Ede, a Király, és a Sas utcában, valamint a Rákóczi téren).
Most jutott el hozzám a hír, hogy a lányokat immár az országhatár sem állíthatja meg: legújabb központjuk a hétvégén Bécsben nyílt meg.
Én mindig eszméletlenül örülök annak, amikor a saját kortársaimat látom itthon vállalkozni, annak meg külön örülök, ha sikerül is nekik. De ettől a hírtől most triplán is jó kedvem lett, mert csak a héten három ismerősöm is tart “kivándorlok Magyarországról” bulit, ami szerintem Magyarország jövőjére nézve nagyon szomorú…
További képeket és infókat találtok a bécsi nyitásról a Trendguide-on, de addigis, aki még netán nem járt egyik budapesti irodájukban sem, annak íme egy kis kedvcsináló.
Katának és Panninak pedig ezúton is ismételten óriási GRATULA!!!
Képek forrása, és még több kép itt: Loffice.hu
Az első fotó Dömölky Dániel képe.
Mikor 2 évvel ezelőtt Pompeiiben jártunk a barátainkkal, az egész kis csapatunknak nagyon tetszettek a rómaiak átriumos házai. Tegnap este a Róma című sorozatot nézve, a Pompeii emlékeket felidézve A Férj megjegyezte: ha valaha építünk majd házat, ő mindenképpen átriumosat szeretne. Gondoltam, na meg is van a mai post témája!
Így tehát átriumos házakat keresgélve találtam erre a Johan Sundberg svéd építész tervezte lakóépületre.
A ház a Ljungskogen erdő szívében található, Vellinge kertvárosában, Malmö déli részén. Az építész az ihletet a ’60-’70-es évek dán átriumos házaiból vette. Az északi szárnyban találhatóak a hálóhelyiségek és a fürdőszobák, a keleti szárnyban a nappali és a konyha.
Több helyen “fényaknák” (nem tudom, ez-e a helyes kifejezés rá) találhatóak a házban, és az üvegfalak mellett sétálva a fény állandóan változik, így mindig egy kicsit másképp látjuk a minket körülvevő teret.
Az ajtókat és üvegfelületeket tologatni lehet, illetve akár “össze is hajtogatni”, ez különösen a ház sarkában beszélgetésre, pihenésre szolgáló, illetve egyfajta télikertként is működő helyiségnél figyelhető meg jól.
Tulajdonos: Bergman-Wertoft család
épült: 2005-2007
fotók: Henrik Magnusson
Pár napja volt egy szabad estém, mikor a papája, a férjem, (a telefonomban “A Férj”
) vigyázott Mátéra. Pesten szerettem volna meghallgatni egy előadást, és mivel Budán lakom, és mivel gyönyörűen sütött a nap, fogtam magam, és elsétáltam a Moszkva tértől (bocs, nekem már ez marad, Máté, ha felnő, majd cukkolhat miatta, ugyanúgy mint ahogy mi is cikiztük a szüleinket a “Felszab tér” és társai miatt…) a Margit-hídon át a Nyugati pályaudvarig. Baromi jól esett, az utolsó napok egyike idén, mikor felvehettem a kedvenc nyári szandálom. Eddig ez valószínűleg számotokra teljesen érdektelen magánügy, úgy vált ez a kis kiruccanásom mégis majdani blogposttá, hogy útközben tettem egy felfedezést: a Margit-körúton sétálva belebotlottam a SMEG bemutatóterembe, kirakatában a híres színes frizsiderekkel. Álldogálltam is ott egy kicsit, élőben még nem láttam sehol ilyen hűtőket, és bevallom őszintén, egyből szerelembe estem velük.
Nem a márka miatt, hanem, mert vidámak, színesek, nosztalgikusak, és mindezzel olyan életetörömöt csempésznek a konyhába, aminek a magamfajta neméppenkonyhatündér csak örülhet (értsd: ha lenne egy ilyen hűtőm, biztos sokkal szívesebben főznék is belőle
)
Na szóval e séta emlékére, és mert nekem tényleg NAGYON tetszenek a színes hűtök, összeszedtem most jónéhányat, lehet bennük gyönyörködni. Nem mindegyik SMEG, de a többségük az.
Nem épp a főtéma, de annyira nagyon édes, és ebben a testhelyzetben látni annyira szokatlan, hogy muszáj volt
Mentségemre legyen mondva, hogy úgyis nagy bagolymánia van a designban egy ideje (állítólag a Harry Potter őrület folyományaképpen), úgyhogy akkor már szentelek is nekik egy kis szettet, hogy ne érje szó a ház elejét!
A repülő baglyos kép forrása
Ezzel a képpel megint eljátszhatjuk a múltkori játékot: vajon mi ez? Kávézó? Design kütyü bolt? Vagy egy trendi reklámügynökség tárgyalója?
Nem, ez kérem szépen egy nyomda, pontosabban egy “butik nyomda”, egy kis boltocska ahol esküvői meghívókat, névjegykártyákat vagy mondjuk szórólapokat gyártathatsz magadnak. Ha most végiggondolom, hogy hogy néztek ki azok a helyek, ahol én eddig ilyen szolgáltatásokat igénybevettem, elég erős a kontraszt
Nyilván ebbe az enteriőrbe sok pénzt beleöltek, de én hiszek abban, hogy akármi is legyen a munkánk, néhány jó ötlettel akár kevés pénzből is barátságossá és egyedivé tehetjük, és nem csak azért, hogy másokat lenyűgözzünk vele, hanem hogy hétfő reggel bosszankodás helyett fütyörészve menjünk be dolgozni. Elég lehet ehhez néhány meglepő tárgy, óriási betű, érdekes huzatú kanapé, vagy bármi más, amitől nem unalmasnak és élettelennek érezzük azt a helyet, ahol a fél életünket töltjük.
Nem sokkal jobb így…?
Az üzlet:Micheline Prints, Mexikó
Designer: Anagrama
Forrás: weheart
Gyerekkoromban 2 évig Brazíliában éltünk és ott francia iskolában jártam. Az osztálytermünkben mindenkinek saját kis asztalkája volt, mindegyik más színű. A terem végében volt egy sarok, tele színes párnákkal, ahová leülhettünk beszélgetni. A könyvtár szintén színes párnákkal volt teli, még a legvásottabb gyerekek kedvét is meghozta az olvasáshoz. A könyveink telis-tele voltak színes képekkel és rajzokkal, a füzeteinkbe sokszor magazinokból kivágott fotókat ragasztgattunk.
1989-ben jöttünk haza, 3. osztályos lettem egy magyar iskolában. Minden pad zöld volt, párnák sehol, a szürke tankönyvekben legfeljebb fekete-fehér képek. A tanárokat nem tegezhettük és az óra elején jelenteni kellett, amit a francia iskolában soha.
Szerencsére azóta ez a helyzet már itthon is változott, egyre színesebbek a könyvek és az iskolák, még ha annyira talán nem is, mint a fiatal finn építészpáros, Hilla Rudanko és Anssi Kankkunen műve, egy kis kambodzsai falu iskolája.
2010 tavaszán az Aalto egyetem design kurzusa keretében utaztak ki Kambodzsába, és tervezték meg az épületet, hogy segítsenek a falu lakóin, akik gyakorlatilag semmilyen közösségi épülettel nem rendelkeztek. Az iskolai feladat túlnőtte önmagát, és támogatók segítségével sikerült ténylegesen fel is építeni a két fiatal tervét kizárólag helyi munkások és helyi alapanyagok felhasználásával.
Az iskola időközben a falusiak kedvenc közösségi központjává vált, ünnepségeket, a helyi felnőtteket is oktató kurzusokat tartanak benne, és akkor is itt gyűlnek össze, ha fontos kérdésekben kell döntéseket hozniuk.Az én szívemhez nem csak a színei miatt, hanem pont ezért is közel áll, mert nagyon lelkesedek az olyan ötletekért, amelyek képesek felpezsdíteni egy-egy település lakóinak életét.
Működteti a WordPress.com. · Minimum sablon - Szerző: StudioPress
legutóbbi hozzászólások