ahová nyaralni megy a lélek

Kicsit ambivalens érzéseim vannak a saját nyaralókkal. Egyik oldalról úgy érzem, nem szeretnék minden nyarat ugyanazon a helyen tölteni, ráadásul itthon sajnos elég hosszú ideig tart az az időszaka az évnek, mikor annyira nem is lehet kihasználni, törődni viszont olyankor is kell vele. Másrészt viszont látom azt is, hogy mi a jó benne: egy hely, ahová mindig le lehet ugrani, ahol ismerős a közértes néni, és tudod, hogy melyik a legjobb hely a strandon, ahol újra és újra ugyanazokat az illatokat érzed, amihez az évek során egyre több és több emlék köt, és ami így szép lassan a második otthonoddá, az életed egy külön kis zugává válik. Olykor az egyik, olykor a másik érzés kerít jobban hatalmába, így néha álmodozom arról, hogy hol és milyen házat vennék a Balaton környékén. Egy vidéki nyaralót egész máshogy kell berendezni szerintem, mint egy a szürke hétköznapokat kiszolgáló (pláne városi) lakást, és baromi erősen él bennem a vágy, hogy egyszer az életben legyen rá lehetőségem, hogy berendezhessek egyet.

Ha mondjuk a Balaton környékén foglalunk valamilyen szállást, és odamegyünk és azt látom, hogy tele vannak jellegtelen bútorokkal és tárgyakkal, mindig az jut eszembe, hogy mennyire klasszul meg lehetne csinálni ezeket egy kis odafigyeléssel, méghozzá minimális pénzből. Ha a vendéglátók csak egy icipicit törődnek a színek-formák-textúrák harmóniájával, máris nagyságrendekkel barátságosabb, egyedibb és lélekemelőbb környezetet tudnak teremteni. Ami pedig még ki is fizetődhet számukra, mert szerintem ha valaki rábukkan egy ilyen helyre, sokkal szívesebben ajánlja azt másoknak is, mint egy olyan helyet, amit bármely másikkal könnyen helyettesíthetőnek éreznek.

De hogy ne beszéljek a levegőbe, mutatok egy példát. Nézzétek meg, ebben a kis brazíliai üdülőhelyen (Trancoso) álló hétvégi házikóban, a Blue Atelie-ben nincsenek drága dizájn bútorok, vagy értékes háztartási gépek. Nincs benne semmi olyan, ami akár a legszerényebb pénztárcából gazdálkodva is ne lenne megfizethető. Mégis mágnesként vonzza az embert, hogy felkeresse, és itt adjon egy kis kimenőt a rohanó világban megpihenni vágyó lelkének…

Ugye…?


(via: Designtripper)

Ha ismertek itthon is olyan helyeket, mint ez, én nagy örömmel várom a tippeket!

Comments

  1. De szuper! Mi az Óbester Panzióban voltunk nyáron a Balatonon (Badacsony), és iszonyatosan király volt. Egy házaspár csinálja, azt hiszem még csak másfél éve, ugyanis előtte másvalakiké volt, de az új tulajok felújították. A pasi magyar, de Svédországban nőtt fel, a felesége svéd. Ajánlom megnézegetni a galériát — ha nem is olyan, mint az a brazil, de mindenképpen ilyesmi… és a kilátás valami eszméletlen.
    http://www.obesterpanzio.hu/

    Kedvelés

  2. mi ezzel a hellyel szemezünk egy ideje: http://www.sarffyhaz.hu/

    Kedvelés

Hozzászólás