Miután elmeséltem, hogy hogyan vettük meg életünk első saját lakását és hogyan újítottuk fel, most akkor íme az utolsó rész, mely arról fog szólni, hogy milyen a lakás most.
Mielőtt továbbmennél, előre szólok:
1) nem vagyunk lakberendezők, senki ne azt várja, hogy a magazinokban látható, előre megkomponált tereket fog majd itt látni, mert csalódni fog
2) igen, tele van IKEÁval az egész, aki erre finnyás, annak kár is továbbmenni
3) vannak benne teljesen “antiprofi” megoldások, például hogy a képek egyelőre nincsenek keretekben a falon – ez teljesen tudatos
4) a lakás még nincs “kész”, ha egyáltalán a való életben mondhatunk olyat, hogy egy lakás “kész” van. A konyhához még hozzá se nyúltunk, vagy például nincs még kihúzható étkezőasztalunk (amire szükségünk lenne a nagyobb vendégségek alkalmával), szóval lehetne ezen az állapoton még bőven javítani, ez számunkra sem kérdés.
Ha e négy figyelmeztetés után is kíváncsi maradtál, akkor kerülj beljebb! 🙂
Milyen a mi otthonunk? Rengeteg fény. Fehér háttér sok élénk színnel és mintával. Főleg modern, pár kivételtől eltekintve kifejezetten olcsó bútorok. Függönyök szinte sehol. Néhány családi örökség – nem raktározás céljával, hanem csupa olyan tárgy, aminek számunkra jelentősége, értéke van: az én anyai nagymamám matrjoska babái, A Férj anyai nagymamájától kapott gyönyörű festmény, egy idős rokonom által saját kézzel készített pad az étkezőben, a festőállvány előtt két kis zöld gyerekszék, amelyeken anyukám és a hugai csücsültek kislányként… És sok-sok zöld növény a könnyen túlélő és szépen mutató fajtából.
Ami teljesen tudatos: a mi lakásunk egy család lakása. Sőt, egy kisgyerekes családé. A vásárlástól kezdve minden döntésünk hátterében ott van az a gondolat, hogy azt szeretnénk, ha az itt lakó felnőttek és gyerekek egyaránt otthon éreznék magukat benne. Már magát a társasházat is úgy választottuk ki, hogy tudtuk: vannak itt szomszéd gyerekek, és legnagyobb szerencsénkre amióta itt lakunk, 3 év alatt már 3 gyerek született, így jelenleg a 8 lakásban összesen hat, fél és 4 éves kor közötti kisember lakozik. Mivel mi A Férjjel gyerekkorunkban egy társasházi bandához tartoztunk, együtt bringáztunk, együtt építettünk bunkert, vagy éppen együtt sütöttünk szalonnát, szinte minden nap több órát együtt eltöltve az iskola után, tudjuk, mennyire klassz egy ilyen szoros gyerekközösség tagjának lenni egész kicsi kortól, és nagyon reméltük, hogy a mi gyerekeinknek is lesz része ilyen élményekben. Az egész lakást is úgy alakítottuk ki tehát, hogy itt szabadon lehet rohangálni, ugrálni, játszani, bukfencezni a párnákon, akadály nélkül hemperegni a szőnyegen, felmászni a kanapéra, vagy éppen Piacassot játszani, míg Mama főz a konyhában. Ezért strapabíró, szürke és mosható huzatú a kanapé, ezért nincs dohányzóasztal a nappali közepén, ezért van nagy szabad tér a lakásban, és ezért lehet nálunk csapatos ugrálóversenyt rendezni a kanapé összes párnáját a földre dobott ugrópályaként használva. Ja, és szabad szappanbuborékot fújni a lakásban! – volt már, aki ezen meglepődött, én meg azon, hogy ezen meg lehet lepődni! 🙂
A fürdőszobánkról már írtam, hogy csak a legszükségesebb helyekre tettünk csempét és hogy itt tanyázik a híres-neves névadó aranyhal. De nem csak ő van itt, hanem a bizsuim és egy csokor levendula, amit anyukám kertjéből kaptam. Meg Máté fürdőjátékai kosarakban. Meg egy keretezett idézet, amit a világ legjobb munkahelyéről örököltem egykor.
Máté szobája már szerepelt a blogon, nem ismételem meg újra, csak a teljesség kedvéért álljon itt néhány fotó. Ebben a szobában nemsokára úgyis lesz néhány változás… 😉
Trom Kata kérdezte egyszer tőlünk egy tanfolyamán: Te mit látsz magad körül, mikor először kinyitod a szemed reggel? Akkoriban még csak a fehér falat láttam, most már ezt a kis “tízparancsolatot”, és egy fényképet, amit A Férj csinált rólam és Mátéról egyik reggel. A malackát meg szeretem, hogy tükröződik.
Az esküvői meghívónkat én terveztem, ez a Klimt festmény volt a tetején. A hatalmas textilképet egy barátunktól kaptuk nászajándékba. Szeretjük, hogy az ágyon és az éjjeliszekrényeken kívül semmi más nincs ebben a szobában, csak nyugalom. (Na jó, őszinte leszek: szeretnénk. Az egyik sarokban ugyanis most épp tök nagy kupi van, de azt ügyesen lehagytam a fotóról, mert beccszóra napok óta azon dolgozunk, hogy felszámoljuk! 😉
Szegény kis konyha mostohagyerek, ahogy már írtam korábban: se időnk, se pénzünk nem volt felújítani. Sötét tónusaival teljesen elüt a lakás többi részétől, de nem akartam megbántani azzal, hogy meg sem említem, ráadásul a kilátást imádom innen. A szódásüveget egy szórakozóhelyről kunyerálta A Férj egy dekadens éjszakán, a kis rózsaszín rádiót meg nekem vette, mert szeretek rádiót hallgatva főzőcskézni. Ahogy az anyukám.
És most, hogy a lakásban tett séta végére értünk, lehull a lepel egy gyengémről: imádom a cipőket. Szerencsére A Férj is, ezért nemhogy ellenezte, de egyenesen szórakoztatja, hogy az előszobában a szüleim régi tálalószekrényébe költöztetem be mindig az aktuális évszak kedvenc darabjait. Szinte mindenki meghökken rajta, mikor belép hozzánk, mi meg szeretjük meglátni az első reakciókat az arcokon… 😉
Hát ennyi. Ilyen most, mi pedig ilyennek szeretjük minden kis hibájával együtt.
És most már egy szavatok sem lehet: Felakasztottam a hóhért! 😉
szögletes aranyhal 
A blogodat olvasgatva, ilyesmit képzeltem hozzád. 🙂
Ismeretlenül is barátsággal küldöm ezt
(remélem a hosszú link képként jelenik meg)
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen! 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi, hogy beengedtél minket! 🙂 Árad a lakásból, hogy ez egy otthon, hogy a benne élők szeretik minden porcikáját, a hibáival együtt. (Én is így vagyok a mienkkel.) Az a sok, mindent átitató fény pedig lenyűgöző!! A matrjoskák külön megdobbantották a szívemet, nálunk is vannak, több régi a déditől (egyik ugyanolyan, mint nálatok a legöblösebb), de van, amit a mániámat látva anyukámék hoztak Szentpétervárról, egyet pedig pár hete hozott nekem egy kollégám Moszkvából. 🙂
KedvelésKedvelés
Akkor kerültek ide hozzám a matrjoskák, mikor nagymamám házát el kellett adni a halála után. Nagyon szeretem őket és mindig a nagyszüleim jutnak az eszembe, ha rájuk nézek!
KedvelésKedvelés
Szia Gabi!
Nagyon szép lett a lakásotok, gratulálok hozzá! És mivel most én is épp lakást keresek, nagyon furdalja az oldalamat hogy merre lehet ez a lakópark, mert csodálatos a kilátás és nagyon jó a lakás elrendezése (szerintem). Ha esetleg meg tudnál adni valami közelebbit, nagyon boldoggá tennél vele.
Üdv: egy névrokonod, szintén Gabi
KedvelésKedvelés
Kedves Gabi, nem szeretném itt nyilvánosan publikálni, de mindjárt írok Neked e-mailt!
KedvelésKedvelés
Nekem is az volt az első gondolatom még a kezdetekről szóló posztnál, hogy mennyire szuper adottságokkal rendelkezik ez a lakás. Gyönyörű a kilátás a kertre, és a sok ablak! Jó az elrendezése is. Nagyon-nagyon kevés lakásnál érzem azt, hogy minimális átalakítással elfogadnám, de ez olyan volt, amikor megvettétek (most meg pláne :)). Régóta figyelem a hirdetéseket, mert költöznénk már, de jó lenne, ha találnánk olyat, ahol nem kell a falak 80%-át áthelyezni. Szóval, ha velem is megosztanád, merre van ez a hely, annak nagyon örülnék.
Az új formájában az tetszik a legjobban, hogy olyan emberközeli, és nem az a pinterestes kirakatvilág köszön vissza a képekről. Otthonos, szerethető, szép, ízléses.
KedvelésKedvelés
Szia!
Tegnap már megnéztem a képeket, mert freemail-ben kapok értesítőt, ha bejegyzésed születik, de szöveg valamiért nem volt 😦 Mindegy is, lelkesen mutogattam Páromnak. Nekem nagyon-nagyon Love, mert az én koncepcióm is hasonló, (főleg fehér falak és bútorok, csak sajna még nagyon nincs kész.)
Most olvastam is, és:
1. Egy jó magazinban ilyen terek láthatók, legalábbis én az ilyeneket szeretem, ha nagy néha találok, mert sajnos már a legtöbb helyen a “van-pénz-dögivel-és-csak-az-étkező-került-3-millába”-lakások láthatók 😛 Mindig azon gondolkodom, hogy valahogy csinálni kellene egy “kis-pénzből-stílusosan”-magazint 🙂 Társulhatnánk 😉 Szóval: nekem eszméletlenül tetszik, és igenis magazinba való! 😀 (Bár igen, a konyhát legalább lefesteném szintén fehérre, meg én az ágyatokat is, bocsi 🙂
2. Az Ikeában nincs semmi ciki, ha ilyen stílus társul hozzá 🙂 (meg szerintem amúgy sem)
Egyszóval: IMÁDOM! 😀
Szép napot!
Mona
KedvelésKedvelés
Igen, azt azért kaptad, mert véletlenül megnyomtam a publikálás gombot, mielőtt a szöveget megírtam volna… De aztán javítottam a hibát.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen! 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon jól esett egy ízig-vérig valós történetet olvasni, valós képeket látni egy valódi otthonról! Merthogy a többségünknek bizony így megy: lépésenként (még az IKEA-ból is!) és akár évekre kompromisszumot kötve néhány dologgal. A gyerek pedig bizonyára szívesebben anekdotázik majd arról, hogy milyen hancúrok voltak otthon, mint arról, hogy milyen dizájnbútorok között nőtt fel :))
Mi még csak épp a dobozok közötti “rendrakás” fázisában tartunk (lényegében bútorok nélkül költöztünk), a kistesó hírére viszont gyorsan bekapcsolt a pénzügyi újratervezés gomb, és már épp nekikeseredtem, hogy mikor lesz itt OTTHON, de teljesen felvillanyoztál és erőt adtál! Köszönöm!
KedvelésKedvelés
De jó, de jó, de jó, akkor már megérte!!! 🙂 Nagyon örülök ennek a visszajelzésnek, köszönöm! És sok sikert és kedvet hozzá Nektek is!
KedvelésKedvelés
A régi kis zöld székek és ez a cipős szekrény nagyon tetszik nekem!
Atina: A designbútor szép, de egy ócskapiacos igényesen felújított bútor hasonló esztétika élményt fog nyújtani és sokkal “pénztárca-barátabb” megoldás!
KedvelésKedvelés
Félreértés ne essék, nekem is van jó néhány kedvenc design bútorom ám, csak egyelőre nincs rá pénzem, sőt, lehet, hogy soha nem is fogok ilyesmire költeni, de attól még teljesen elismerem a formatervezés értékét és létjogosultságát. Azokat meg nagyon tisztelem, akik képesek szépen felújítani régi bútorokat, én még sose mertem belevágni! 🙂
KedvelésKedvelés
Szia Gabi, remélem emlékszel még rám…a nagymamád szomszédságában laktam a Sirály utcában. Játszottunk együtt gyerekkorunkban. Rátaláltam a blogodra, és olvasgatom…tetszenek a bejegyzéseid, és a lakásotok is szép, igényes. További szép napot kívánok neked, és a kis családodnak!
KedvelésKedvelés
Szia! 🙂 Persze, hogy emlékszem! Ezt a bejegyzést olvastad már? https://szogletesaranyhal.com/2012/06/19/nagymamaek-haza/
KedvelésKedvelés
Szia Gabi,
Nagyon szep hangulatos lakas.
Akar egyszer szivesen latnek itt egy bejegyzest a sajat lakasunkrol is, mint elso igazi otthonunkrol. (Na es persze gyakorolhatnank a fotozast is, ha mar egy fototanfolyamon talalkoztunk, ha meg emlekszel.) 🙂
Betti
KedvelésKedvelés
🙂 Hát volt néhány kép, amivel megszenvedtem, van még mit gyakorolni! 🙂
KedvelésKedvelés
Az a színes festmény gyönyörű. Lehet tudni, hogy ki festette?
KedvelésKedvelés
Igen, legjobb tudomásom szerint Böszörményi Gábor.
KedvelésKedvelés
Szia Gabi, imádom az előszobában az idézetet a falon, az egyik gyengém a tipo a falon! 🙂 És a cipős szekrény is nagyon-nagyon…:)
KedvelésKedvelés
Én is imádom a betűket, falon, polcon, mindenhogy, minél nagyobbak, annál jobb. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia, gratulalok a lakasotokhoz, egyertek az elottem szolokkal, latszik rajta, hogy igazi emberek laknak benne, ahol az sem problema, ha a gyerekek felrakjak a labukat a divanyra. Eppen errol szeretnelek kerdezni, mi a tapasztalatod ezzel a divannyal? Nem tul kemeny az ules rajta, a parnakat nem kell allandoan kisimogatni mindenegyes alkalommal amikor felszalltok rola? Nekem nagyon tetszik a formaja, csak mivel evekig eltem egy berelt lakasban egy olyan divannyal amit allandoan rendbe kellett rakni amikor felkeltunk rola, rettegek attol, hogy a mienk is ilyen lesz. Tetszik nekem ez az IKeas divany, es neked mar tapasztalatod is van rola! Koszi elore is a valaszodat, es csak tovabbi jo blogozast kivanok!
KedvelésKedvelés
szia!
Az biztos, hogy ez a kanapé fiataloknak való, azt már észrevettem, hogy idősebb emberek nem szeretnek ráülni annyira, mert elég alacsony és nehéz onnan felállniuk. Simítgatni nem kell a párnáit, nem süppednek. Ha nem eldőlni szerettek a kanapén, hanem kifejezetten ülni, akkor kell jó sok párna megtámasztani a hátad, mert elég szélesek az ülések, a háttámla messze van. Mi nagyon szeretjük egyébként, de ezeket tudni kell róla. Az IKEA-ban próbáld ki szerintem, mi is kipróbáltuk, mielőtt megvettük, üldögéltünk rajta vagy fél órát az biztos!
KedvelésKedvelés
Szia! Ha nem veszed tolakodásnak, esetleg elárulod, hogy mekkora költségvetésből hoztátok ki az egészet? Mert mi is lakásvásárlás előtt állunk, és tök jó lenne tudni, hogy ilyen komoly eredményt mennyi pénzből lehet elérni. Az is elég, ha esetleg csak privátban árulod el… Üdv, Kamilla
KedvelésKedvelés
Mármint a felújítás végösszegére vagy kíváncsi?
KedvelésKedvelés