Ozora gyerekekkel – 12 tipp a túléléshez

Ozora gyerekekkel 3 szögletes aranyhal

Amikor valamilyen társaságban szóba kerül, hogy mi a (3 és 6 éves) gyerekeinket is visszük Ozorára, az emberek 99%-a azt mondja: “hát nem vagytok semmik”. Néha még én is belecsúszom abba, hogy vagánynak gondoljam magunkat ezért, pedig abban a táborban, ahová idén csatlakoztunk a fesztiválon, mi voltunk a legkevésbé vagány family. Például volt olyan háromgyerekes család a csapatunkban, ahol a legnagyobb (8 éves) gyerek 1-es típusú cukorbeteg és lisztérzékeny, naponta 10x kell legalább szúrnia magát, a legkisebb meg 1 éves csak. Szóval, a vagányság relatív, nem mondom, hogy nem vagyunk laza család, viszont az is biztos, hogy nem mi vagyunk a leglazábbak.

De hogy a lényegre térjek: mivel annyira sokan szerettétek a tavalyi cikkem Ozoráról, (aminek már az angol nyelvű változata is elérhető itt) úgy döntöttem, hogy idén meg arról fogok írni, milyen tanácsaim vannak azoknak, akik gyerekekkel jönnének el erre a fesztiválra. A tippek többsége persze eleve transzportálható bármilyen más fesztiválra is, ahová gyerekkel szeretnétek menni, így nem csak Ozorafanoknak lehet érdekes.

Na szóval, íme a listám:

1. Lakjatok együtt többen más gyerekes családokkal – Sokkal királyabb úgy sátrazni egy fesztiválon, ha 2-3 ismerős család van együtt egy kupacban. Egyrészt tudnak a felnőttek egymás gyerekeire figyelni, ha valamelyik szülőpárnak el kell mennie a kocsihoz, vagy vízért, vagy bárhova máshová, másrészt a gyerekeknek folyamatos társaság van. Persze benne van a pakliban, hogy a gyerekek közül néhányan nem feltétlenül jönnek jól ki egymással, ez nekünk is okozott néhány kellemetlen percet idén, de egyúttal remek tanulási és szocializációs lehetőség is nyilván. Érdemes a sátrakat úgy elhelyezni, hogy köztük középen kialakuljon egy közösségi tér. Ez egyrészt ad egyfajta védettséget, meghitt hangulatot, másrészt könnyebben szemmel is lehet tartani a gyerekeket. A sátrak közötti területet érdemes lefedni hatalmas kendőkkel, vagy kifejezetten árnyékolást szolgáló más megoldásokkal, hogy a dögmeleg ellenére is elviselhető legyen az élet alatta.

Ozora gyerekekkel 4 szögletes aranyhal

2. Érkezzetek hamar a fesztiválra, amikor még vannak gyerekbarát helyek a sátraknak – Az Ozorázásban profi gyerekes családok általában már a fesztivál hivatalos hétfői megnyitója előtt 1-2 nappal megérkeznek és sátort vernek, mert ilyenkor még vannak csendes, árnyékos helyek. Minél később jön valaki, annál nagyobb az esély, hogy csak a hangos zenéhez közel, illetve tűző napon tud sátrazni, ami szerintem még felnőttként is megpróbáltatás, nemhogy gyerekekkel. A legtöbb sátrazásra kijelölt helyen sajnos szinte semennyi fa nincs, csak nagy puszta füves térség, ezért extrán nagyon érdemes a sátor mellett kifejezetten csak árnyékolási célt szolgáló felszerelést is hozni. Ha van ivóvíz, WC, és zuhanyzó a sátorhely közelében, az extraszuper, de erre a kombinációra (csendes, árnyékos, vízzel ellátott hely) azért elég kevés az esély Ozorán, valószínűleg valamiből engedni kell majd.

3. Víz, víz, víz – A legfontosabb feladatod szülőként Ozorán szerintem azt megoldani akárhogyan, hogy legyen a gyerekeidnek (és persze neked is) VÍZ, VÍZ, VÍZ. Eddig akárhányszor voltam, mindig nagyon meleg volt, de az idei év elérte azt a szintet, ami számomra már néha túlélőtáborszámba ment. 39-40 fok is volt nappal, és éjszaka sem volt kevesebb 20 foknál szerintem, még hajnalban sem. Reggel 9 körül már 28-29 fok volt. Emiatt állandóan zuhanyozni akart mindenki és vizet inni, nem csoda, hogy a zuhanyzóknál és a kutaknál 40-50 perces (!!!) sorok is kialakultak… Az emberek a tűző napon állva vártak ennyit, hogy odajussanak a vízhez. Nyilván sokan választották ehelyett azt, hogy a kocsmákban vesznek palackos vizet, de csütörtökre a legtöbb kocsmából egyszerűen elfogyott a mentes víz, és a mi gyerekeink például nem tudják meginni a bubis vizet, túl “szúrós” nekik. Ha pozitívan nézem, akkor azt mondom, hogy most legalább kicsit edződtek, mert nem volt más választásuk, másrészt viszont bevallom őszintén, nem keveset szitkozódtam magamban, mikor sorbaálltam nekik vízért a kutaknál. Igenis nagyon nem OK az, hogy ennyi idő legyen csapvízhez jutni, muszáj lenne megoldani, hogy több kút, vagy más vízhezjutási lehetőség legyen, és hogy ne fordulhasson elő, hogy elfogy a megvásárolható mentes víz. Mi végül ezért adtuk fel péntek este az Ozorázást, egyszerűen nem vállaltam be még egy ilyen forró napot anélkül, hogy könnyen hozzáférhető hideg víz állt volna rendelkezésre. (Ezért is írtam az elején, hogy nem mi vagyunk a leglazábbak, a többi család a mi táborunkból simán végigcsinálta a hetet ennek ellenére is.) Hozhatsz persze otthonról is vizet, de ebben a brutál melegben fél nap alatt pisimeleg lesz, kivéve, ha hoztál hűtőt, ami hajlandó a 40 fokban is rendesen hűteni. Ja, és legyen nálatok néhány spriccelésre alkalmas kütyü, a gyerekek egész nap azzal locsoltak minket és egymást, ezzel éltük túl a fesztivált szerintem. 🙂 És a tábori zuhany is életmentő, mi egyszer se vittük a gyerekeket sorbaállni a hideg zuhanyhoz, a tábori zuhanyhoz nem kell sorbaállni és a melegben jól felmelegedett vízzel lehetett őket lecsutakolni. (Nekünk ilyen van, ez tök jól bevált.)

Ozora gyerekekkel 1 szögletes aranyhal

4. Készüljetek saját kajával – Gyerekekkel különösen fontos, hogy a kajáldák nélkül is meg tudjátok oldani az étkezést. Te simán kibírod, hogy 10-11 körül magadhoz térve lesétálj valamelyik étkezdébe venni valami reggelit, de a gyerekeiddel ez nem így lesz. Nekik kelleni fog reggel a reggeli, délben az ebéd, este a vacsi. És ők nem feltétlenül tudnak vagy akarnak végigállni érte egy 30-40 perces sort, pláne nem a tűző napon, ráadásul elképesztő sok pénzbe is tud kerülni, ha a család minden tagjának minden étkezését a büfékben akarod megoldani (pl. 1 db kb 25 cm átmérőjű pizza idén 2.500 Ft volt, egy tányér gombás tészta 1.500Ft). Van bolt és zöldséges is a fesztivál területén belül, tehát nem muszáj otthonról hozni, de azért lényegesen könnyebb az élet, ha eleve úgy készülsz, hogy van nálad enni- és innivaló, és nem kell naponta megjárni a völgyben lévő bolt és az esetleg a dombtetőn lévő sátrad közti távot bevásárolt kajákkal megrakodva. Tisztában vagyok vele, hogy nem a legegészségesebb, de nekünk életet mentettek az idén az olyan gagyikaják, mint a zacskós levesek vagy zacskós tészták. Csak egy kis kempingfőző kellett hozzájuk, és 10 perc alatt tudtunk meleg ételt adni a gyerekeknek. Nyilván otthon nem eszünk ilyesmit, de egy fesztiválon tényleg életet tud menteni. Ezenkívül mi vittünk sok dobozos tejet, gyümölcsöket, nassolnivalókat (pl. mogyoró, rákszirom, 1-2 zacskó chips, stb.). És idén beújítottunk egy hűtőt is, ami gázról működik. Ebben tároltuk a kolbászt, szalámit, sonkát, vajat, sajtot. De sajnos benne van a pakliban, hogy a hűtő felmondja a szolgálatot, ahogy a táborunkban lévő egyik családé pl megtette, annak ellenére, hogy 1 éve vették, na az szívás, erre a szitura is kell lenni mentőötletnek.

5. Szétnyúzható ruhákat hozzatok – Ozorán a gyereked koszosabb lesz, mint valaha, a ruhája pedig jó eséllyel elszakad, kiszakad, vagy kimoshatatlan foltokkal lesz tele. Erre számíts és ennek megfelelően öltöztesd. Nappal általában embertelen meleg van, tehát elég valami nagyon laza ruha, nagy kendő, ilyesmi, estére, éjszakára viszont érdemes zárt cipőt, zoknit, és hosszú nadrágot, pulcsit is hozni. Nemcsak a hűvös miatt (ami idén egyáltalán nem volt), hanem a szúnyogok miatt is (amik viszont idén is voltak). Nálunk mindig van nekik esőkabát is, persze idén tök fölösleges volt az is.

6. Ne feszüljetek rá a programokra – Ahhoz, hogy élvezet, és ne ideggörcs legyen a gyerekes Ozorázás, el kell engedni, hogy mindenáron meg akarod nézni az x vagy y fellépőt vagy programot. Persze lehet rá törekedni, és eleve úgy szervezni a napot, hogy eljuss, de bármikor előfordulhat, hogy egy gyerekkel olyasmi történik, ami ezt megakadályozza, és ha emiatt nagyon sajnálod magad, az nem jó se neki, se neked. De ezért is jó, ha többen vagytok, mert meg lehet kérni egymást néha, hogy vigyázzatok egymás gyerekeire. Sőt, idén a tábortársaink egyik estére még babysittert is hívtak a táborba, mert olyan mázlijuk volt, hogy a saját babysitterük is Ozorázott, és elvállalta aznap estére a gyerekeket. A programok elengedni tudásában amúgy szerintem az a legnagyobb segítség, ha felosztjátok a hetet, és x napot gyerekekkel vagytok, x napot meg gyerekek nélkül. Mi tavaly is ezt csináltuk és idén is, először kedvünkre kitomboltuk magunkat gyerekek nélkül, és csak pár nap múlva érkeztek a gyerekek, de volt olyan tábortársunk is, aki pont fordítva csinálta. Mindenesetre ez tényleg win-win megoldás, mert a felnőttek se érzik úgy, hogy az egész fesztivál csak a gyerekek körül forog, hanem lehet egy kicsit szabadon fiatalkodni is.

Ozora gyerekekkel 5 szögletes aranyhal

7. Mindenképpen hozzatok a gyerekeknek füldugót – A legtöbb zenés helyen eszméletlen hangos a zene, szerintem nagyon fontos vigyázni rá, hogy a gyerekek hallása kicsit se sérüljön. Nem mindenki gondolja úgy, mint én, nem minden gyerek hordott, de nálunk ez nem volt vita tárgya, muszáj volt hordaniuk a füldugót és kész. Vettünk nekik szuperprofi füleseket is, de végül ebben nagyon melegük volt, úgyhogy a teljesen egyszerű viaszos Ohropax füldugó vált be náluk a legjobban, amit én a DM-ben vettem. Könnyen bele lehet gyurmázni a fülükbe a viaszos anyagot, nem zavarta őket egyáltalán. Érdemes 2-3 dobozzal vinni belőle, mert azért rendszeresen odanyúltak koszos kézzel hozzá, és koszos füldugókat és nem tettem vissza másodszorra a fülükbe, mindig újat kaptak.

8. Hozzatok néhány játékot – Nem kell sok, mert a nap nagy részében úgyis mászkáltok mindenfelé, de azért napi néhány órát így is úgy is eltöltenek a táborban a gyerekek, pl. amíg a felnőttek főznek, mosogatnak, stb, és ilyenkor jó ha van labda, kártya, füzet színes ceruzákkal, bármi más, amivel együtt vagy egyedül leköthetik magukat a gyerekek.

Ozora gyerekekkel 13 szögletes aranyhal

9. Járjátok be a gyerekekkel a fesztivált – Eszméletlen sok érdekes dolog van Ozorán a játszótértől a közösségi konyhán át a mikroszkópokkal terméseket nézegető “laboratóriumon” keresztül a kiállításokig és kilátókig. Járjátok be a terepet a gyerekekkel, nézzétek meg, mi érdekli őket, lehet, hogy olyan oldalukat ismeritek meg, amit eddig nem, vagy nem ennyire jól. A kicsiknek nagy eséllyel a játszótér lesz az egyik kedvenc helyük, ahol van homokozó, fából épített tornyos mászóka, könyves sarok, kézműves sarok, építőkockás sarok, hinta, stb., a nagyobbaknak meg általában a rengeteg kézműves workshopnak helyt adó ArtiBarn, de ezeken kívül is ezerféle csodára lehet bukkanni Ozoraszerte, ami érdekes és szórakoztató a gyerekeknek.

Ozora gyerekekkel 2 szögletes aranyhal

10. Hozzatok valami gyerekszállításra alkalmas kiskocsit – Nyilván pici gyerekeknél ez szinte elengedhetetlen, ha nem hordozza őket kendőben valaki, vagy ha többen vannak, mint amennyit hordozni lehetne, de egy csomó másra is jó, pl vizet szállítani, vagy cuccokat a kocsihoz, ha messze parkol, vagy boltból hazahurcolni a kaját, stb. A mi tábortársainknak ilyesmi volt. Ez zseniális, mert még aludni is tudtak benne a kisebb gyerekek, méghozzá árnyékoló alatt, amit viszont bármikor le lehetett szedni, ha nem volt rá szükség.

11. Tanítsatok egy kis nomádságot a gyerekeknek – Rengeteget tanulhatnak a gyerekek abból, ahogy Ozorán létezni kell. Például, az a tanítás, hogy nem pazaroljuk a vizet, sokkal jobban átmegy, ha megtapasztalják a saját bőrükön, milyen vízért sorbaállni, mintha csak otthon kell elzárni a csöpögő csapot. De lehet hagyni őket segíteni a sátor felállításától kezdve a főzésen keresztül a csalán kiírtásán át egy csomó mindenben, amiből tanulhatnak. Sőt, urambocsá, lehet hagyni, hogy megcsípje őket a csalán, hogy megtanulják, az milyen kellemetlen érzés, és maguktól kerüljék el legközelebb. Ez csak néhány példa, de tényleg sok-sok gyakorlati tudást szívhatnak magukba a gyerekek a nomád tábori körülményeknek köszönhetően, amire az otthoni összkomfortos lakás nem ad alkalmat.

12. Élvezzétek azt a csodát, amit Ozora tesz a gyerekekkel – Nézzétek, ahogy barátkoznak más nyelvű, más borszínű, más kultúrájú gyerekekkel. Ahogy rácsodálkoznak sosem látott dolgokra. Ahogy kérdeznek. Ahogy felmerészkednek az óriási körhintára. Ahogy rugóznak vagy táncolnak a zenére. Ahogy élvezik a szabadságot. Ahogy kicsit hippik lehetnek és láthatják a szüleiket is hippinek. A legváratlanabb meglepetésekben lehet együtt részetek. Idén számomra például az egyik legnagyobb csoda az volt, ahogy a táborunkbeli gyerekek fogták az egyik család sok-sok hangszerét, kiültek egy sétálóút szélére, és elkezdtek zenélni. Pénzt is akartak vele keresni, és végül 2 óra alatt összeszedtek több, mint 12.000 Forintot. Szupercukik voltak, és végtelenül büszkék a végén az eredményükre, amit egyenlően szétosztottak maguk között. A mi gyerekeink életükben először kerestek pénzt. Ez a sztori is egy olyan nem várt történése az idei Ozorának számomra, ami – a sok más klassz élmény mellett, amiben részünk volt – a vízért való embertelen sorbanállás ellenére is azt mondatja velem: nagy ajándékot ad a gyerekeinek az, aki részesíti őket ebben az élményben…

Ozora gyerekekkel 6 szögletes aranyhal

Köszönet a táborunkban lévő gyerekeknek (Máté 6, Félix 3, Milla 8, Lili 12, Teó 9, Tóbi 6, Momó 8, Lulu 4, és Pál 1) illetve a nem táborunkhoz tartozó, de a fiainkkal seperc alatt összehaverkodó Misinek (6), hogy hozzásegítettek a fenti tapasztalatokhoz, illetve hogy modellként szerepelnek a fotóimon és köszi a szüleiknek, hogy hozzájárultak a képek megosztásához! 🙂

Ha olvasóként bármi kérdésed van, írd meg nyugodtan!

Végül még néhány kép a játszótérről, gondolom, ez sokakat érdekel:

 

 

a Moszkva tér cuki Mókuscha

mokusch-1-szogletes-aranyhal

Jó, tudom, tudom, nem Moszkva, hanem Széll Kálmán tér. A gyerekeim sztem pont ugyanúgy fognak mosolyogni rajtam, mint én a szüleimen, amikor “Felszab” teret mondtak a számomra nyilvánvalóan Ferenciektere Ferenciek tere helyett, vagy “Mártírok” útját a Margit körút helyett. Persze nem párthűségből, mert attól aztán messze voltak, hanem szimpla megszokásból, hisz ők még azokba a nevekbe nőttek bele. Nos én meg a Moszkva térbe, ahol az “óra alatt” találkoztam akárkivel, ha találkozni kellett.  Az én Moszkva terem némileg más, mint a fiaim Széll Kálmán tere lesz egyszer, bár még az is lehet, hogy ők is Moszkvázni fogják… Hisz tulajdonképpen ez csak egy város neve, nincs rajta semmi ciki, ráadásul gyorsabb is kimondani, mint azt, hogy Széll Kálmán.

De hívjuk bárhogyan is, a lényeg az, hogy ez a tér egyértelműen Budapest egyik legforgalmasabb gyalogos csomópontja, és ha éppen itt nyílik egy tüneményes kis kávézó, akkor máris van egy csodálatos új találkozóhely az “óraalatton” kívül.

mokusch-2-szogletes-aranyhal

mokusch-3-szogletes-aranyhal

Mi csak capuccinot ittunk, amikor erre jártunk néhány napja, de mint látható a képeken, sok-sok finom falatot is bekaphat, aki ide téved. Arról nem is beszélve, hogy a bundás kenyerük hatalmas népszerűségnek örvend.

Ha mostanában tértek be, kellemes karácsonyi hangulattal találkozhattok, idén nekem ez volt az első szezonális dekoráció, amiben nem idegesített, hogy már megint szuperkorán kezdünk karácsonyozni, hanem kifejezetten jól esett a lelkemnek.

mokusch-4-szogletes-aranyhal

mokusch-5-szogletes-aranyhal

mokusch-6-szogletes-aranyhal

mokusch-7-szogletes-aranyhal

A kiszolgálás nagyon kedves volt, annak ellenére, hogy éppen adóhatósági vizsgálat zajlott, mikor mi ott jártunk… Ezúton is remélem, hogy a rend őrei mindent megnyugtatónak találtak és ez a cuki kis hely nyugodtan üzemelhet tovább mindannyiunk örömére. 🙂

::

MÓKUSCH CAFÉ & DELI

1012 Budapest, Várfok utca 30.

Facebook: https://www.facebook.com/mokuschdelibudapest/

a lisszaboni Óceanárium

lisszaboni-oceanarium-1-szogletes-aranyhal

Néhány hete mondta nekem valaki, mennyire szereti, mikor kifejezetten építészetes bejegyzéseket lát az aranyhalon. Remélem, most örülni fog, mert ez az egész post semmi másról nem fog szólni, csak hogy mennyire hasra estem a lisszaboni Óceanáriumtól.

Mivel ugye két kisgyerekkel jártunk a portugál fővárosban, igyekeztünk olyan programokat kitalálni, ami nekik is izgalmas. Így lett az egyik napirendi pont ennek a tengeri állatkertnek a megtekintése, amely a legnagyobb ilyen intézmény Európában. Természetesen a halakra, cápákra, medúzákra készülve érkeztünk oda, de amikor a garázsból a felszínre bukkanva megpillantottam az épületet, világossá volt számomra, hogy nekem nem is az állatok lesznek itt a legizgalmasabbak, hanem maga a hely.

lisszaboni-oceanarium-2-szogletes-aranyhal

lisszaboni-oceanarium-5

lisszaboni-oceanarium-4-szogletes-aranyhal

Akkor még ezzel nem voltam tisztában, de azóta utánanéztem, és megtudtam, hogy az az épület, mely az állatoknak ad helyet, az 1998-as lisszaboni EXPOra készült, fő építésze pedig Peter Chermayeff volt. Bár ez is fantasztikus látvány és rengeteg csodát rejt, én elsősorban mégsem ettől estem hasra, hanem attól a másik épülettől, mellyel 2011-ben egészült ki a komplexum, a fotóimon is ez utóbbi szerepel. Ebben kapott helyet a fogadótér, a pénztárak, az étterem, és kisebb kiállítótermek, kiegészítve az állatok életteréül szolgáló 1998-as épületet. Az új rész Pedro Campos Costa építész munkáját dícséri, és szerintem eszméletlen szuper példa arra, hogyan lehet baromi kreatív ötletekkel érvényesíteni a designban a funkciót és a “hely szellemét”. Ennek legszembetűnőbb megjelenése számomra a víz használata az épület körül, illetve az épület kerámiából készült “halpikkelyes” borítása. Lenyűgöző látvány, még kívülről is…

lisszaboni-oceanarium-5-szogletes-aranyhal

lisszaboni-oceanarium-6-szogletes-aranyhal

.. hát még ha az ember bemegy akár csak egy kávét meginni… Az étterem körül körben ugyanis egy széles sávban – a vendégek kilátását biztosítandó -, a pikkelyek lyukasak, és ez olyan fényjátékot eredményez a belső térben, ami egyedülálló a maga nemében.

lisszaboni-oceanarium-7-szogletes-aranyhal

lisszaboni-oceanarium-8-szogletes-aranyhal

lisszaboni-oceanarium-9-szogletes-aranyhal

Én teljesen el voltam ájulva tőle na, de úgy tűnik, ezzel nem voltam egyedül… 🙂

lisszaboni-oceanarium-10-szogletes-aranyhal

lisszaboni-oceanarium-11-szogletes-aranyhal

Ugye milyen csodálatos…??? Nekem egyértelműen toplistás kedvenc lett. Arról nem is beszélve, hogy néhány száz méterre tőle áll a Santiago Calatrava által tervezett szintén lélegzetelállító keleti pályaudvar, amiről nem is tudtam, hogy épp itt van, de messziről felismertem, hogy ez csak Calatrava munkája lehet. Sajnos nekünk már nem volt időnk megnézni, de aki ugyanennyire rajong a modern építészetért, mint én, ki ne hagyja azt sem, ha Lisszabonban jár!

::

Akit pedig részletesebben is érdekel Pedro Campos Costa épülete, ezt a cikket nézze meg, gyönyörű fotók is vannak benne.

a szörfösök misztikus paradicsoma

praia-do-amado-portugal-szogletes-aranyhal-1

Praia do Amado. Portugália egyik leghíresebb strandja, a szörfösök európai paradicsoma. Szeptemberben mentünk el oda, mert a férjem bakancslistáján már évek óta szerepelt a “kipróbálni a szörfözést” pont. Sok strandon jártam életemben, a világ számos pontján, itt mégis egy teljesen új és varázslatos világ tárult elém.

A Praia do Amadohoz egy keskeny út vezet a semmiben, kopár dombok között, senki nem jár arra, csak aki kifejezetten ide készül. Nincsenek a parton épületek, üzletek, éttermek, csak három szörfiskolás házikó, meg két büfé. Mikor mi ott jártunk, nem volt már túl meleg az Atlanti-óceán, szinte senki nem fürdött benne. A vízhez vezető ösvény mellett azonban állt egy tábla, rajta a felirattal, hogy a legjobb hullám ma délután 3-kor érkezik. Ilyet sem láttam még sehol. Elég üres volt a strand, a gyerekeink játszottak a homokban meg átugrálták a kisebb hullámokat, páran kutyát sétáltattak vagy kocogtak a parton, egy-két hippi fejdíszeket és karkötőket árult.

Néhány szörfös pedig álldogált a víz szélén, kezében a deszkájával, és nézte az óceánt. Vártak.

praia-do-amado-portugal-szogletes-aranyhal-2

Aztán, olyan fél 3 körül, felnézve a fiammal való homokozásból, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy egyre többen jönnek. Jöttek és jöttek a szörfösök, deszkákkal a kezükben, és nekivágtak a hullámoknak.

praia-do-amado-portugal-szogletes-aranyhal-3

Három órára megtelt a víz deszkákkal. Olyan volt az egész, mint valami rajzás, a 45 perccel korábban még tök üres strand életre kelt. A szörfösök pedig mentek, mentek be a hatalmas hullámok közé, fáradhatlanul.

praia-do-amado-portugal-szogletes-aranyhal-4

praia-do-amado-portugal-szogletes-aranyhal-5

Aztán 4-kor újra üres lett strand, megint elment mindenki. Teljesen misztikus volt ez az egész számomra, mint egy szenvedélyes tánc ember és óceán között…

praia-do-amado-portugal-szogletes-aranyhal-6

Már van több fapados járat Portugáliába, úgyhogy muszáj megnéznetek egyszer, akár szerepel a bakancslistátokon a szörfözés, akár nem.

Nem európai élmény Európában.

Alföld, fekete-fehérben

szögletes aranyhal - alföld - túzok rezervátum 1

Mielőtt vége a nyárnak, és már csak nosztalgiával gondolhatunk a forró, tikkasztó napokra, még megmutatom Nektek ezt a fotósorozatot, amelyet pár napja kattintgattam a Dévaványa melletti túzokrezervátumban.

Édes mamuskám erről a vidékről származik, ezért bár én alapvetően a hegyes-völgyes-dimbes-dombos-erdős-vizes tájakért vagyok oda, a lelkem mélyén erősen kötődöm a szikes alföldi világhoz is. Különösen az itt élő, általam ismert emberek őszinte, természetes, szívből jövő kedvessége, közvetlensége és természetessége miatt.

Sok-sok időt töltöttem itt nyarakon, a nagyszüleim portáján, és etettem napestig kiscsirkéket, kiskacsákat, malacokat, menekültem kakas elől, néztem a tehenek vonulását a legelőről, ittam a frissen fejt tejet, és játszottam a hatalmas bundás kutyával. Még a nagy anyakocákra is felültem nagypapám őszinte örömére és Mamuska nagy riadalmára. Láttam, hogyan vágja el nagymamám a tyúkok nyakát, hogy sündörögnek ilyenkor oda a macskák, és azt is, hogyan tömi kukoricával a kacsákat. Nem tetszett nekik persze, de az biztos, hogy nagyszüleimnél az állatok az ilyen kellemetlen pillanatokat leszámítva nagyon boldogan és nagyon szabadon éltek, nem kicsi ketrecekben, nem neonfény alatt, hanem kint a szabadban, kapirgálva, sütkérezve, nyújtózkodva, szaladgálva. Nagypapám a malacok helyét is minden nap többször takarította, olyan rend és tisztaság volt ott, amit más ólakban elvétve látni.

Nagyszüleim sajnos már nem élnek, arról, mikor a házuktól búcsúztunk, írtam is egyszer régen (és nagyon szerettétek azt az írást). De rendszeresen találkozik a rokonság, ahogy most is, a túzokrezervátumban, és ilyenkor mindig kicsit visszarepülök a gyerekkori forró alföldi nyarak és a testközelből érzett mindenféle háziállatok világába. A szaguk, a szőrük vagy tolluk tapintása, a hangjuk, az energia, ami belőlük árad. A tápjuk illata. A széna illata. A hordóban a cefre illata. A sparheltben a tűz illata. Nagypapám kérges keze, ahogy megfogja az én pici kezem. Nagymamám lebbencslevese, és a fémből készült tál, amiben leforrázott diófalevél főzetéből vörösre festi a haját. Mi marad meg egy gyerek emlékezetében…

Őszintén sajnálom, hogy az én fiaimnak ez a fajta igazi, klasszikus, vidéki nagyszülőzős élmény már nem adatott meg. Addigis, megyünk rezervátumba, hogy legalább elképzelésük legyen…

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 2

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 3

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 4

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 5

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 6

szögletes aranyhal - Alföld - Túzok rezervátum 7

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervtáum 8

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 9