egy minimál buja dzsungelben

The-Willow-House-06-800x591

Anno ez a blog azzal a céllal indult, hogy főleg minimál házak lesznek láthatóak majd rajta, de az időközben eltelt évek alatt jó messzire kerültünk már az eredeti koncepciótól. Most mégis, 2014 első bejegyzésével tisztelegjünk egy kicsit a hagyományok előtt, mert ez a ház kihagyhatatlan.

A szingapúri Guz Architects építésziroda nem ismeretlen már e blog olvasói számára, az általuk tervezett Cluny ház minden idők egyik legnépszerűbb épülete lett az aranyhalon.

Újabb munkájukról, a Willow House-ról is messziről ordít az iroda stílusa: dzsungelnyi zöld növény, sok víz, gyönyörű vonalak. Hiába, hogy ez tényleg az elérhetetlen kategória egy egyszerű halandó számára – mondjuk mert minimum egy egész kertészbrigádot kell folyamatosan fizetni a gondozására -, nézegetni azért bárkinek szabad, nem…? 🙂

The-Willow-House-01-800x582

The-Willow-House-02-800x501

The-Willow-House-03-800x582

The-Willow-House-04-800x372

The-Willow-House-05-800x886

The-Willow-House-07-800x538

The-Willow-House-08-800x673

The-Willow-House-11-800x474

The-Willow-House-12-800x502

The-Willow-House-13-800x770

The-Willow-House-14-800x730

The-Willow-House-16-800x536

The-Willow-House-17-800x501

Reklámok

álmodozás az Élet megrontója…?

La-Punta-House-04-800x532

Filozófikus post következik: szabad-e vajon álmodozni…? Mostanában többször töprengtem ezen, mikor a blogon látható házak kapcsán mondtátok, vagy írtátok nekem, hol komolyabban, hol viccesebben, hogy “minek ilyeneket nézegetni, mikor úgyis elérhetetlenek számunkra…?” Bevallom őszintén, tőlem nagyon távol áll ez a gondolat. Pedig sokan gondolják így. Végigolvastam az álmodozásról szóló idézeteket a citatumon, és markánsan két csoportra oszthatóak: elengedhetetlennek, vagy épp ellenkezőleg, üldözendőnek tartják az álmodozást.

“Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.” (Henri Frédéric Amiel)

“Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd harcolni sem.” (graffiti)

“Az egyetlen hely, ahol az álmod lehetetlenné válik, a saját gondolkodásodban van.” (Robert Harold Schuller)

VAGY

“Nincs bocsánat a céltalanul álmodozóknak, mert ők csak maguk elől és felelősségük elől menekülnek.” (Richard David Precht)

“Az álmodik, akinek hiányzik valami az életéből. Aki nem álmodozik, az egy életre kelt álomban él!” (Adam Lambert)

“Semmit nem kaphatsz attól az elérhetetlentől, akit csak érzékeiddel vágysz, és megkeseríti álmatlan éjszakáidat, amint éhes kutyád sem ér semmit a hús képével.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Most akkor mi az igazság…?

Az összes elolvasott idézet közül Müller Péter szavai állnak a legközelebb ahhoz, ahogy én gondolom: “Álmodni, elképzelni, erőnkkel szabadon játszani és tervezni, reménykedni és várni a beteljesülést: a legnagyobb öröm. De a megvalósulás már korlátozás.” Pontosabban én inkább azt mondanám: az erőszakos megvalósítani akarás már korlátozás. Az a korlátozás, ha úgy kezeled az álmokat, hogy azok beteljesülését a boldogságod szükségszerű feltételévé teszed. Ha eldöntöd, hogy mondjuk egy hely, vagy egy ház annyira gyönyörű, hogy sosem lehetsz boldog, ha nem jutsz el ide, vagy ha nem lakhatsz benne. Ha nem állsz meg ott, hogy felsóhajts: “ó, de szép!”, hanem azzal folytatod: “de kár, hogy én ezt soha nem érem el.”

Én nem akarok eljutni azokra a helyekre, amelyeket mutatok itt Nektek ezen a blogon. Nem akarok ilyen házakban élni. Ha megtörténik valaha, örülni fogok neki, de nem teszem ettől egy másodpercre se függővé a saját boldogságom. Az én boldogságom sokkal inkább emberekhez kötődik. A családom, a barátaim, ők a fontosak a boldogságom elérésében, nem utazások vagy álomházak. Álmom eljutni Japánba, de nem vagyok boldogtalan, hogy még nem sikerült, és nem leszek boldogtalan, ha sose fog sikerülni. Miért kell a kettőt összekötni…? Miért nem lehet az álmokat meghagyni inspirációnak, törekvésnek, az elérés esetén önfeledt örömforrásnak…? Miért kell megkeseríteni őket a gondolatainkban hozzákötött teljesítéskényszerrel…? Aki ezt teszi, saját magával szúr ki szerintem…

Ha nem nézek képeket álomutazásokról, álomházakról, álomruhákról, akkor azok nem is léteznek…? Ha pedig nézek, akkor már biztosan boldogtalan leszek, ha én nem juthatok el oda, nem lakhatok benne, nem vehetem fel…? Dehogy! Hogy boldogtalan leszel-e tőle, vagy sem, az a saját döntésed.

Nekem ugyanakkora élményt jelent bemutatni Nektek teljesen “hétköznapi” emberek teljesen “hétköznapi” lakásait, mint ahogy Nikiét mutattam, vagy a belga-magyar pár otthonát, vagy a nagymamámék házát. SŐT, igazából ezeket imádom a legjobban. Bennem ez a két irány teljes békében él egymással. Nem érzem azt, hogy kevésbé értékelném az ő lakásaikat, vagy a saját otthonomat, ha látok olyan házakat, mint pl. ez, amit most fogok mutatni. Viszont a saját otthonomban élve nem hiszem, hogy engem ne érdekelhetne, hogy a világ legkülönbözőbb tájain milyen építészeti csodák születnek, vagy milyen csodálatos tájak léteznek.

De hogy egészen gyakorlatias érveket is mondjak: 1) vannak olyan olvasók, akik kifejezetten ezekért az álomházakért látogatják az aranyhalat, akiknek minél elképesztőbb házakat mutatok, annál szívesebben jönnek ide vissza 2) a legelképesztőbb házakat nézegetve is el lehet lesni olyan trükköket és megoldásokat, amelyek egészen könnyen reprodukálhatóak a legkisebb pénztárcából is, vagy amelyekre sose gondoltál volna, pedig nagyon jól fognak jönni, mikor egyszer majd a saját házadat építed…

Egy szó, mint száz: szerintem álmodozzatok egészen nyugodtan, csak ne az életeteket utána megkeserítő feltételekkel! Becsszóra ígérem, hogy ebből nem lehet baj! 😉

La-Punta-House-05-800x533

La-Punta-House-06-800x532

La-Punta-House-09-800x533

La-Punta-House-10-800x1201

La-Punta-House-15-800x532

La-Punta-House-16-800x532

La-Punta-House-17-800x532

La-Punta-House-18-800x459

La-Punta-House-20-800x532

La-Punta-House-21-800x532

La-Punta-House-22-800x532

La-Punta-House-23-800x533

La-Punta-House-24-800x533

Casa La Punta (Punta Mita, Nayarit, Mexikó)
építész: Elías Rizo Arquitectos
épült: 2012
forrás: HomeDSGN

mikor saját kis szigeted van otthon

Sentosa-01-800x1028

Emlékeztek még a szingapúri Cluny házra, amely mindezidáig a legnagyobb sikert aratta ezen a blogon? Szerintem nem csak nekem jutott eszembe erről a másik hasonló csodáról, mely érdekes módon szintén Szingapúrban található, a Sentosa-szigeten, amiről a nevét is kapta.

Maga a ház valahogy túl robosztus nekem, kifejezetten sivárnak és érzéketlennek érzem sok szempontból, különösen a belső tereit, ezért csak pár képet válogattam ki róla, aki kíváncsi a többit megnézheti itt. Amiért mégse akartam kihagyni, az a medence a kis szigettel, és a kert látványa a ház felől, ezekre az égvilágon semmi kifogásom! 😉

Sentosa-02-800x947

Sentosa-10-800x503

Sentosa-11-800x452

Forrás: HomeDSGN
Építész: Nicholas Burns
Fotók: Patrick Bingham-Hall

minimál álom a golfpályán

Akik régebb óta olvasnak engem, már tudhatják, hogy ha létezik olyan építész, akinek szinte minden munkájába szerelmes vagyok, az a brazil Arthur Casas. Hogy mást ne mondjak, évek óta az ő saját magának tervezett háza a no.1. kedvencem.

Íme most legújabb munkája, a Casa HS Quinta da Baroneza, mely São Paulo városától egy órányira, egy golfpálya mellé épült. Már a képek is lélegzetelállítóak, de nézzétek meg a videót a bejegyzés végén arról, azon látható a ház “működés közben”, na attól ájultam el csak igazán…

Bravo, bravo, bravo Señor Casas! Lindo como sempre!

Fotók: Fernando Guerra
Via: Designboom

G ház: egy kortárs mediterrán minimál

Teljesen infantilis dolog jutott legelőször eszembe, mikor megláttam ezt a Paz Gersh építésziroda által egy háromgyerekes izraeli család számára tervezett G házat: ha én ebben a házban gyerek lennék, biztos kipróbálnám, milyen bebújni alá. 😀
A következő gondolatom pedig az volt, hogy aki a kert felől néz a ház felé, mintha folyamatosan egy képkeretben látná a teraszon tartózkodókat. Ezáltal pedig kicsit filmszerűvé, gyönyörű fényképek sorozatává válik itt az élet. Nem?

Via: Archdaily
Fotók: Amit Giron