álmodj a faladra saját Maalmit!

maalmi-1

Talán észrevettétek már, hogy van valamiféle fóbiám azzal kapcsolatban, hogy szögeket a falba verve találjak képeknek helyet a lakásunkban. Bármit szívesebben megteszek: csak simán nekitámasztom a festményt a falnak, vagy dekortapasszal ragasztok, vagy falimatricázok, tényleg bármi jöhet, amitől nincs az az érzésem, hogy ha egy reggel úgy kelek fel, hogy már nem szeretném látni azt a képet, egy üres lyuk maradna utána a falon.

Mikor nemrég mutattam Nektek a Facebookon, hogy átalakítottam kicsit a hálószobánkat, és filózok rajta, hogy milyen képet tegyek ki, akkor írt nekem Fülöp Dorka, a Maalmi megálmodója, hogy kipróbálhatnám például az ő falimatricáikat a hálónkba. Egyből válaszoltam neki, hogy a hálónknál most egyetlen, kifejezetten nagy, gigantikus méretű képben gondolkozom, és nem mintákban, de ettől függetlenül valahogy annyira egy hullámhosszon voltunk Dorkával az első perctől, hogy azóta is egy csomót chatelünk egymással, méghozzá olyan stílusban, mintha ezer éve ismernénk egymást. Pedig nem, sosem találkoztunk még offline. De nem is a mi viszonyunk a lényeg (az csak simán nekem öröm, ha ilyen klassz emberekre lelek a blogolás kapcsán), hanem, hogy mindenképp meg szerettem volna Nektek mutatni, mit is csinál Dorka, mert nagyon jól jöhet – főleg az olyan szögfóbiásoknak, mint én vagyok…🙂

Na szóval, a Maalmi úgy működik, hogy van egy csomó előre elkészített mintájuk, amiből választhatsz, de ha nincs köztük az, amire igazán vágysz, szívesen megrajzolják Neked. A színekre ugyanez igaz, elvileg 16 különféle színből rendelhetsz, de ha egyedi igényed van, azt is megoldják neked. A lehetőségek tárháza tehát végtelen. Ha megvan a minta és a szín, akkor megrendeled tőlük a matricákat, és ha megérkezik a csomag, kb 15 perc alatt fel tudod tenni őket a falra, ugyanis felrakó sablont is adnak hozzá. Aztán, ha megunod, a jobb minőségű falakról le is tudod szedni őket sérülés nélkül, és áttenni máshová (persze nyilván minél régebb óta vannak a falon, annál nehezebb őket leszedni). Ráadásul 8.500 Forintért 56 darab matricát kapsz, ami szerintem szuperjó ár, akkor se vinne csődbe, ha félévente újat rendelnél belőle…

maalmi-3

 

Ja, és képzeljétek, a nagy dumcsizásaink közben az is kiderült, hogy a Maalmi Facebook oldal követőinek nagy kedvence, Aladár kutyus is ott volt Ozorán, mikor mi, milyen kicsi a világ!!!🙂
Jövőre majd jól elrángatjuk Dorkát is, és akkor végre találkozunk offline is. Én legalábbis őszintén remélem!🙂

maalmi-2

Alföld, fekete-fehérben

szögletes aranyhal - alföld - túzok rezervátum 1

Mielőtt vége a nyárnak, és már csak nosztalgiával gondolhatunk a forró, tikkasztó napokra, még megmutatom Nektek ezt a fotósorozatot, amelyet pár napja kattintgattam a Dévaványa melletti túzokrezervátumban.

Édes mamuskám erről a vidékről származik, ezért bár én alapvetően a hegyes-völgyes-dimbes-dombos-erdős-vizes tájakért vagyok oda, a lelkem mélyén erősen kötődöm a szikes alföldi világhoz is. Különösen az itt élő, általam ismert emberek őszinte, természetes, szívből jövő kedvessége, közvetlensége és természetessége miatt.

Sok-sok időt töltöttem itt nyarakon, a nagyszüleim portáján, és etettem napestig kiscsirkéket, kiskacsákat, malacokat, menekültem kakas elől, néztem a tehenek vonulását a legelőről, ittam a frissen fejt tejet, és játszottam a hatalmas bundás kutyával. Még a nagy anyakocákra is felültem nagypapám őszinte örömére és Mamuska nagy riadalmára. Láttam, hogyan vágja el nagymamám a tyúkok nyakát, hogy sündörögnek ilyenkor oda a macskák, és azt is, hogyan tömi kukoricával a kacsákat. Nem tetszett nekik persze, de az biztos, hogy nagyszüleimnél az állatok az ilyen kellemetlen pillanatokat leszámítva nagyon boldogan és nagyon szabadon éltek, nem kicsi ketrecekben, nem neonfény alatt, hanem kint a szabadban, kapirgálva, sütkérezve, nyújtózkodva, szaladgálva. Nagypapám a malacok helyét is minden nap többször takarította, olyan rend és tisztaság volt ott, amit más ólakban elvétve látni.

Nagyszüleim sajnos már nem élnek, arról, mikor a házuktól búcsúztunk, írtam is egyszer régen (és nagyon szerettétek azt az írást). De rendszeresen találkozik a rokonság, ahogy most is, a túzokrezervátumban, és ilyenkor mindig kicsit visszarepülök a gyerekkori forró alföldi nyarak és a testközelből érzett mindenféle háziállatok világába. A szaguk, a szőrük vagy tolluk tapintása, a hangjuk, az energia, ami belőlük árad. A tápjuk illata. A széna illata. A hordóban a cefre illata. A sparheltben a tűz illata. Nagypapám kérges keze, ahogy megfogja az én pici kezem. Nagymamám lebbencslevese, és a fémből készült tál, amiben leforrázott diófalevél főzetéből vörösre festi a haját. Mi marad meg egy gyerek emlékezetében…

Őszintén sajnálom, hogy az én fiaimnak ez a fajta igazi, klasszikus, vidéki nagyszülőzős élmény már nem adatott meg. Addigis, megyünk rezervátumba, hogy legalább elképzelésük legyen…

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 2

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 3

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 4

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 5

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 6

szögletes aranyhal - Alföld - Túzok rezervátum 7

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervtáum 8

szögletes aranyhal - Alföld - túzok rezervátum 9

magyar írók dolgozószobái

nadas_peter_targyalas

Óóó, milyen izgalmas sorozatra bukkant a kis voyeur énem! Eredetileg a Könyves Magazinban jelentek meg Valuska Gábor fotói magyar írók dolgozószobáiról, de a képeket az elmúlt napokban a KönyvesBlogon is közzétették.

Baromira irígylem Valuska Gábort, hogy ő mindegyik lakásba offline is bebocsájtást nyert, ugyanakkor még képernyőn keresztül is óriási élmény látni, hol íródnak kedvenc magyar könyveink. Ráadásul nem csak a fotókat tudod megnézni, hanem az írók gondolatait is elolvashatod a szobában szereplő tárgyakhoz fűződő viszonyukról. Ha léteznek olyan dolgok, amelyektől élőbbé válik az ember lelki kapcsolata a szerzőkkel, akiknek a könyveit olvassa, ez a sorozat biztosan közéjük tartozik.

Megnézhetitek már:

 

Ki ne hagyjátok!!!

 

 

Túldekorált tanulószobák…?

carnegie mellon egyetemi kutatás

Még tavaly olvastam ezt a cikket, de azóta sokszor előkerült mindenféle beszélgetésekben a téma, és tök fontosnak tartom, úgyhogy itt is írok róla egy kicsit.

2013-ban csináltak a Carnegie Mellon Egyetemen egy kísérletet: 24 kisdiáknak tartottak 2 héten keresztül 6 különféle, általuk még nem ismert témában előadásokat két külön teremben. Az egyik terem falai üresek, tiszták voltak, a másik terem pedig plafontól padlóig dekorálva. A kísérlet eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy a nem dekorált teremben a gyerekek jobban oda tudtak figyelni az előadásra, többet értettek meg belőle és tudtak visszaadni a hallottakból. A szép színesen dekorált szobában sok minden elvonta a figyelmüket az előadásról, nem tudtak annyira koncentrálni és nem is emlékeztek annyi mindenre később. Fontos megjegyezni, hogy nem is elsősorban önmagában a dekorációval volt a probléma, hanem az előadás tárgyát képező témával össze nem függő dekorációval. Tehát például a nagy világtérkép egy földrajz előadásnál nyilván hasznos, de matematika órán elvonhatja a figyelmet a tárgyról. Mivel azonban a legtöbb kisiskolásnak saját terme van, és nem vándorolnak egyik teremről a másikra, ezek a termek mindenféle tantárgy vizuális elemeivel díszítve vannak, így pedig gyakorlatilag folyamatos a figyelemelterelés. Aztán meg tanár és szülő egyszerre panaszkodik, hogy a gyerek nem is figyel igazán az órán…

Szóval, ha hallgatunk ezekre a kutatókra, akkor csak óvatosan az osztálytermek agyondíszítésével. Én magam is jártam több olyan teremben, ahol gyakorlatilag egy négyzetcenti szabad falfelület nem látszott, és még én is szédültem benne a felnőtt idegrendszeremmel, közben meg a teljesen jószándékú tanítónéni nagyon büszke volt a szép dekorációra…. Persze egy totál sivár szoba meg nem túl barátságos, úgyhogy a legjobb megoldás talán valami olyasmi, ha a gyerekek háta mögött vannak a barátságos, színes dekorációs elemek, és a tábla környezete, vagy a teremnek az a része, amerre a legtöbbet néznek az előadások közben, az inkább tisztább, nyugtatóbb, átláthatóbb a szemnek…

Ti mit gondoltok erről?

(forrás: fastcodesign)

WOW! :)

IMG_3116 (1)

Az O.Z.O.R.A. fesztiválról írt bejegyzésem minden eddigi rekordot megdöntött a blogon. Ezek a számok elképesztőek, örülök nagyon, hogy ennyire érdemes volt megírni. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, és külön köszönöm azoknak, akik megosztották és/vagy adtak rá bármilyen visszajelzést.

Ilyenkor igazán jó bloggernek lenni!🙂

Gabi

UPDATE 2016.08.17. – 40.000 olvasó és 5000 share…🙂