gyerekszáj album Karácsonyra

gyerekszáj album ajándékba 1

Immár hagyomány az aranyhalon, hogy minden évben megosztom, milyen saját készítésű ajándékkal leptük meg Karácsonykor a családtagjainkat. Valami olyasmivel, aminek létrejöttéhez a gyerekeknek is közük van, és ami a gyerekekre emlékezteti a megajándékozottakat. Tavalyelőtt kézlenyomatot, tavaly festett virágcserepet kaptak és ezek nagy becsben is vannak tartva mindenhol.

Az idei ötletem alapjául az szolgált, hogy mi azóta írjuk folyamatosan nagyobbik fiunk, a most 4 éves Máté aranyköpéseit, mióta elkezdett beszélni. Mára már talán több, mint száz ilyen kis mini szösszenet van a mappában, ami egészen mostanáig csak virtuálisan, a számítógépünkre mentve létezett. Első lépésként fogtam ezt a listát és kiválogattam belőle a legjobb 30-40 történetecskét, majd a töménytelen mennyiségű fotónkat átpörgetve (ez persze több órás művelet volt) mindegyik szöveghez válogattam egy valamilyen módon kapcsolódó képet.

gyerekszáj album ajándékba 2a

Aztán már csak el kellett menni kinyomtatni ezeket a fényképeket, venni néhány albumot, beleragasztani a fotókat és beleírni a szövegeket. Nem mondom, hogy nem vett igénybe sok időt, de, rengeteget, mert ragaszkodtam hozzá, hogy kézzel írjam mindet és összesen 7 album készült.

gyerekszáj album ajándékba 3

gyerekszáj album ajándékba 4

De megérte, mert hatalmas kacagások közepette olvasták el a megajándékozottak, és én is örülök neki, hogy Máté vidám kis gyermeki mondatai most már így is fennmaradnak az utókor számára…

gyerekszáj album ajándékba 5

gyerekszáj album ajándékba 7

gyerekszáj album ajándékba 6

Reklámok

az idei homemade karácsonyi ajándék

IMG_5089

Mióta a kisfiunk megszületett, nálunk nem múlhat el karácsony anélkül, hogy ne készítenénk a legközelebbi rokonoknak valami olyan ajándékot, amelyben ő is aktívan közreműködik. Ahogy már többször is írtam, én nem vágyom a barkácsblogok babérjaira törni, de azt tavaly is szívesen megosztottam, hogy mit készítettünk vele karácsonykor és most is meg fogom. Egyrészt bátorításként a hozzám hasonló totálisan zöldfülű “barkácsolóknak”, másrészt ötletadóként azoknak, akik pont olyasmit keresnek, ami kisgyerekkel könnyen megvalósítható, mégis kedves ajándék.

Az ünnepek előtt persze nem írhattam róla, hisz a megajándékozottak egy része is olvassa ezt a blogot, de most már megkapta mindenki, úgyhogy elhárult az akadály! 🙂

Az idei ötletünk is pofonegyszerű volt: vettünk sima kerámiacserepeket meg piros akrilfestéket és befestettük a cserepeket. Ezt a műveletet a férjem csinálta a teraszon, hiszen a festék jó büdös volt persze…

IMG_5020

IMG_5030

Miután a cserepek megszáradtak, Máté ujját a temperába mártva szivecskéket festettünk a piros cserepekre.

IMG_5039

IMG_5041

A végeredmény nem csak növények tartója lehet, hanem bármilyen kisebb tárgyé a tollaktól a kulcsokig, és természetesen lehet egész más színű festékeket, más mintákat is használni, vagyis gyakorlatilag bármilyen alkalomra ideális ajándék olyanok számára, akiknek a szívét megmelengeti egy kisgyerek saját készítésű ajándéka…

IMG_5081 copy

a mi otthonunk története – 3. epizód: most

IMG_4714 copy

Miután elmeséltem, hogy hogyan vettük meg életünk első saját lakását és hogyan újítottuk fel, most akkor íme az utolsó rész, mely arról fog szólni, hogy milyen a lakás most.

Mielőtt továbbmennél, előre szólok:
1) nem vagyunk lakberendezők, senki ne azt várja, hogy a magazinokban látható, előre megkomponált tereket fog majd itt látni, mert csalódni fog
2) igen, tele van IKEÁval az egész, aki erre finnyás, annak kár is továbbmenni
3) vannak benne teljesen “antiprofi” megoldások, például hogy a képek egyelőre nincsenek keretekben a falon – ez teljesen tudatos
4) a lakás még nincs “kész”, ha egyáltalán a való életben mondhatunk olyat, hogy egy lakás “kész” van. A konyhához még hozzá se nyúltunk, vagy például nincs még kihúzható étkezőasztalunk (amire szükségünk lenne a nagyobb vendégségek alkalmával), szóval lehetne ezen az állapoton még bőven javítani, ez számunkra sem kérdés.

Ha e négy figyelmeztetés után is kíváncsi maradtál, akkor kerülj beljebb! 🙂

IMG_4711 copy

IMG_4696 copy

Milyen a mi otthonunk? Rengeteg fény. Fehér háttér sok élénk színnel és mintával. Főleg modern, pár kivételtől eltekintve kifejezetten olcsó bútorok. Függönyök szinte sehol. Néhány családi örökség – nem raktározás céljával, hanem csupa olyan tárgy, aminek számunkra jelentősége, értéke van: az én anyai nagymamám matrjoska babái, A Férj anyai nagymamájától kapott gyönyörű festmény, egy idős rokonom által saját kézzel készített pad az étkezőben, a festőállvány előtt két kis zöld gyerekszék, amelyeken anyukám és a hugai csücsültek kislányként… És sok-sok zöld növény a könnyen túlélő és szépen mutató fajtából.

IMG_4692 copy

IMG_4570 copy

IMG_4569 copy

Ami teljesen tudatos: a mi lakásunk egy család lakása. Sőt, egy kisgyerekes családé. A vásárlástól kezdve minden döntésünk hátterében ott van az a gondolat, hogy azt szeretnénk, ha az itt lakó felnőttek és gyerekek egyaránt otthon éreznék magukat benne. Már magát a társasházat is úgy választottuk ki, hogy tudtuk: vannak itt szomszéd gyerekek, és legnagyobb szerencsénkre amióta itt lakunk, 3 év alatt már 3 gyerek született, így jelenleg a 8 lakásban összesen hat, fél és 4 éves kor közötti kisember lakozik. Mivel mi A Férjjel gyerekkorunkban egy társasházi bandához tartoztunk, együtt bringáztunk, együtt építettünk bunkert, vagy éppen együtt sütöttünk szalonnát, szinte minden nap több órát együtt eltöltve az iskola után, tudjuk, mennyire klassz egy ilyen szoros gyerekközösség tagjának lenni egész kicsi kortól, és nagyon reméltük, hogy a mi gyerekeinknek is lesz része ilyen élményekben. Az egész lakást is úgy alakítottuk ki tehát, hogy itt szabadon lehet rohangálni, ugrálni, játszani, bukfencezni a párnákon, akadály nélkül hemperegni a szőnyegen, felmászni a kanapéra, vagy éppen Piacassot játszani, míg Mama főz a konyhában. Ezért strapabíró, szürke és mosható huzatú a kanapé, ezért nincs dohányzóasztal a nappali közepén, ezért van nagy szabad tér a lakásban, és ezért lehet nálunk csapatos ugrálóversenyt rendezni a kanapé összes párnáját a földre dobott ugrópályaként használva. Ja, és szabad szappanbuborékot fújni a lakásban! – volt már, aki ezen meglepődött, én meg azon, hogy ezen meg lehet lepődni! 🙂

IMG_4641 copy

IMG_4668 copy

IMG_4667 copy

IMG_4594 copy

IMG_4327 copy

IMG_4754 copy

A fürdőszobánkról már írtam, hogy csak a legszükségesebb helyekre tettünk csempét és hogy itt tanyázik a híres-neves névadó aranyhal. De nem csak ő van itt, hanem a bizsuim és egy csokor levendula, amit anyukám kertjéből kaptam. Meg Máté fürdőjátékai kosarakban. Meg egy keretezett idézet, amit a világ legjobb munkahelyéről örököltem egykor.

IMG_4521 copy

IMG_4517 copy

IMG_4501 copy

IMG_4514 copy

Máté szobája már szerepelt a blogon, nem ismételem meg újra, csak a teljesség kedvéért álljon itt néhány fotó. Ebben a szobában nemsokára úgyis lesz néhány változás… 😉

mate kuckoja

mate kuckoja 2

mate kuckoja 3

Trom Kata kérdezte egyszer tőlünk egy tanfolyamán: Te mit látsz magad körül, mikor először kinyitod a szemed reggel? Akkoriban még csak a fehér falat láttam, most már ezt a kis “tízparancsolatot”, és egy fényképet, amit A Férj csinált rólam és Mátéról egyik reggel. A malackát meg szeretem, hogy tükröződik.

IMG_4729 copy

IMG_4738 copy

Az esküvői meghívónkat én terveztem, ez a Klimt festmény volt a tetején. A hatalmas textilképet egy barátunktól kaptuk nászajándékba. Szeretjük, hogy az ágyon és az éjjeliszekrényeken kívül semmi más nincs ebben a szobában, csak nyugalom. (Na jó, őszinte leszek: szeretnénk. Az egyik sarokban ugyanis most épp tök nagy kupi van, de azt ügyesen lehagytam a fotóról, mert beccszóra napok óta azon dolgozunk, hogy felszámoljuk! 😉

IMG_4789 copy

IMG_4794 copy

Szegény kis konyha mostohagyerek, ahogy már írtam korábban: se időnk, se pénzünk nem volt felújítani. Sötét tónusaival teljesen elüt a lakás többi részétől, de nem akartam megbántani azzal, hogy meg sem említem, ráadásul a kilátást imádom innen. A szódásüveget egy szórakozóhelyről kunyerálta A Férj egy dekadens éjszakán, a kis rózsaszín rádiót meg nekem vette, mert szeretek rádiót hallgatva főzőcskézni. Ahogy az anyukám.

IMG_4294 copy

IMG_4300 copy

És most, hogy a lakásban tett séta végére értünk, lehull a lepel egy gyengémről: imádom a cipőket. Szerencsére A Férj is, ezért nemhogy ellenezte, de egyenesen szórakoztatja, hogy az előszobában a szüleim régi tálalószekrényébe költöztetem be mindig az aktuális évszak kedvenc darabjait. Szinte mindenki meghökken rajta, mikor belép hozzánk, mi meg szeretjük meglátni az első reakciókat az arcokon… 😉

IMG_4600 copy

IMG_4611 copy

Hát ennyi. Ilyen most, mi pedig ilyennek szeretjük minden kis hibájával együtt.
És most már egy szavatok sem lehet: Felakasztottam a hóhért! 😉

Máté kuckója

Amikor a mesesarkot megcsináltam ebben a szobában, és írtam róla, hogy mi volt a koncepcióm, megígértem, hogy a szoba többi részéről is teszek majd fel képeket. Nemrégiben fotóztam körbe, csak mivel az előző post is gyerekszobás volt, akartam még vele várni egy kicsit, és más témákról is írni még előtte.

Csakhogy tegnap megszületett az egyik legeslegjobb barátnőm kisfia, és ő (mármint a barátnőm) volt az, aki eddig a legtöbbször kérte, hogy mutassam már meg, milyen lett a szoba (mivel külföldön élnek, és még nem látta).

Úgyhogy akkor íme Máté szobája, elsősorban az újdonsült – szintén kisfiús – MAMÁNAK sok-sok szeretettel!!

(Ricsi külön kérésére pedig nem használtam semmilyen fotós filtert a képekre, remélem, végre elégedett lesz! 😉

Mit hol vettünk?
KIKA: szőnyeg, könyvespolc, falimatricák, falvédő, a matracon a zöld takaró és a párnák, a színes ceruzás, VW buszos és az Eiffel tornyos képek a falon, az A-Z könyvtámaszok
BRENDON: rácsos ágy és pelenkázó
IKEA: rizslámpa, ágynemű, tárolódobozok, kosarak

karácsonyi dekor 1.

Bevallom őszintén, engem nagyon zavar, hogy mióta “fogyasztói társadalomban” élünk (gyerekkoromban határozottan emlékszem, hogy ez nem volt így), hónapokkal előrébb vannak a kirakatok az aktuális naptári dátumhoz képest. Júliusban, mikor még el se jutott az ember nyaralni, már sok helyen sálak és sapkák virítanak a próbababákon, a legnagyobb kaszálásnak ígérkező karácsonyi szezont pedig már októberig kitolják. Nem szeretem ezt, mert olyan, mintha folyamatosan a jövőben élnénk. Mintha sosem lenne jó az, ami épp van, amit éppen meg kell és lehet élni, hanem gyorsan-gyorsan menjünk tovább, jöjjön a következő élvezet és pénzköltési lehetőség. Nekem egyébként is önfejlesztős feladatom megtanulni a jelenben élni, mert hajlamos vagyok rá, hogy sokat nosztalgiázzak, vagy éppen sebbel-lobbal a jövőt intézzem, és sokszor nem élem át eléggé a jelent. Szóval dolgozom magamon, de közben mégis karácsonyi kirakatok előtt sétálok el már hetek óta, ami nem könnyíti meg a dolgom.

Nem szoktam soha ádvent kezdete előtt feldíszíteni a lakást. Azzal, hogy tegnap este az előszobába mégis csempésztem már egy csöppnyi karácsonyi hangulatot, két okból tettem kivételt. Egyrészt, a blog miatt, mert nyilván fölösleges lenne karácsonyi dekorációkról januárban írnom (jó kifogás…). Másrészt a következő három héten három vizsgám is lesz azon az egyetemi továbbképzésen, amire járok, úgyhogy esélyem sem lesz rá (vagy legalábbis nagyon kevés), hogy a háztartás, Máté és a tanulás mellett még a díszítéssel is foglalkozzam.

Ha ez a két mentség nem is lenne elég, ráadásul még Máténak is nagyon tetszett, úgyhogy ezennel most nyilvánosan felmentem magam a tegnap esti, jövőben élős bűnözésemért! 😉

/P.S.: Természetesen ilyen kis gömbök csak szigorú felügyelet mellett használhatóak egy kisgyerekes lakásban, senki ne tegye olyan helyre őket, ahol egy baba egyedül hozzáférkőzhet!/