Amit még én is szeretek a Louis Vuittonban…

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 14

El nem tudjátok képzelni, mennyi meg nem írt blogpost van a fejemben az elmúlt két évből. Rengeteg. Annyi csodálatos helyen jártam, annyi mindent meg szeretnék mutatni Nektek, annyi mindent el szeretnék mesélni (pl. hogy milyen lakóautóval bejárni Európát egy 2 és egy 5 éves gyerekkel), hogy az nem igaz. De nekem ez a blog mégiscsak egy hobbi, és folyton-folyton a sor végére szorul, amikor döntenem kell arról, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Mert előbb a gyerekeimmel játszom, a férjemmel beszélgetek, megnézem a filmet, amit már ezer éve meg akartam, elolvasom a könyveket, amik sorakoznak a polcomon és iszonyú kíváncsi vagyok rájuk, találkozom a családommal, a barátaimmal, kirándulok, kiállításokat nézek meg, és ha ez mind mind ki van pipálva nagyjából és valami csoda folytán marad egy felesleges órám, na akkor tudok a bloggal foglalkozni…
Ezt most nem panaszkodásképpen mondom, hála az égnek, hogy ennyi mindennel foglalkozom egyszerre, én mindigis ilyen voltam, soha nem állok le egy percre sem, egyszerűen csak egyfajta magyarázatképpen, hogy miért telnek el hosszú hónapok mostanában egy-egy post között.

Mindenesetre ma fél 2-re kell mennem egy munkával kapcsolatos megbeszélésre, és jéééé, rájöttem, hogy van addig még 1 órám, úgyhogy legalább ezt a zseniális párizsi épületet hadd osszam meg Veletek gyorsan.

Még januárban voltam Párizsban barátoknál vendégségben. Ha külföldi nagyvárosban járok, a legeslegelső célpontjaim mindig a modern épületek, azok érdekelnek messze-messze a legjobban. Az egyik utam ezért a szinte vadonatúj, 2014 októberében megnyitott Louis Vuitton Foundation for Creation épületébe vezetett.

Én soha életemben nem voltam Louis Vuitton rajongó, baromi távol áll tőlem a “fizessünkegyvagyontegytáskáértmertvanrajtaegylogoamimásokföléhelyezmajdminket” szemlélet. Maximálisan elismerem, hogy nagy gonddal, fantasztikus munkával csinálják meg minden terméküket, és nem gondolom azt, hogy a horror árakon eladásnál bármivel jobb lenne, amit a távol-keleti munkások brutális kihasználásával dolgoztató, és ennek következtében nem fair módon olcsó cuccokat áruló fast fashion márkák csinálnának, mégse az én világom. Én soha nem éreztem semmilyen logótól magam fontosabb embernek másoknál, és senkit nem éreztem magamnál fontosabb embernek attól, hogy akármilyen logót hordott magán. Szóval, nem a név miatt mentem oda, hanem az épület miatt, ami viszont az első csodálatos dolog, amit szeretek a Louis Vuittonban, és amivel kicsit nőttek a szememben.

Az épületet az egyik leghíresebb kortárs építész, Frank Gehry tervezte. A cél az volt, hogy a Louis Vuitton divatház művészeti, kulturális és oktatási programjainak legyen egy állandó helyszínt biztosító épülete. Gehry első vázlata így nézett ki (már ez a rajz önmagában zseniális):

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 13

Szeretett volna egy ikonikus épületet tervezni Párizsnak, és ez szerintem tökéletesen sikerült is neki.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 12

Maga a kiállítás is fantasztikus volt, amit eljöttünk ide megnézni, de utána körbejárni az épületet számomra felejthetetlen élménnyé vált. Korábban egyébként tiszta fehér volt az egész, vendéglátó barátaink még látták úgy is. Én is nagyon kíváncsi lettem volna rá élőben (fényképeken nagyon szép letisztultnak és elegánsnak tűnik úgy), de ez a színes verzió is nagyon látványos, remélem, a fotóimról valamelyest átjön a varázsa.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 11

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 15

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 16

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 17

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 18

Ki ne hagyjátok, ha Párizsban jártok! Egy fantasztikus park is van mellette, amit érdemes körbejárni, meg persze mindig szuper kiállítások, meg maga az épület, szóval ez minimum egy 3-4 órás program, úgy számoljatok vele!

Na. El se hiszem, hogy megírtam egy blogpostot. 🙂

Reklámok

magyar írók dolgozószobái

nadas_peter_targyalas

Óóó, milyen izgalmas sorozatra bukkant a kis voyeur énem! Eredetileg a Könyves Magazinban jelentek meg Valuska Gábor fotói magyar írók dolgozószobáiról, de a képeket az elmúlt napokban a KönyvesBlogon is közzétették.

Baromira irígylem Valuska Gábort, hogy ő mindegyik lakásba offline is bebocsájtást nyert, ugyanakkor még képernyőn keresztül is óriási élmény látni, hol íródnak kedvenc magyar könyveink. Ráadásul nem csak a fotókat tudod megnézni, hanem az írók gondolatait is elolvashatod a szobában szereplő tárgyakhoz fűződő viszonyukról. Ha léteznek olyan dolgok, amelyektől élőbbé válik az ember lelki kapcsolata a szerzőkkel, akiknek a könyveit olvassa, ez a sorozat biztosan közéjük tartozik.

Megnézhetitek már:

 

Ki ne hagyjátok!!!

 

 

embert lakásáról no.4.- Szandi & Gergő

Mitzi Otthon 12

Évekkel ezelőtt kezdtem el az Embert lakásáról sorozatot, amivel az volt a célom, hogy kifejezetten az ott lakók által berendezett, az ott lakók szellemiségét, stílusát, világnézetét tükröző otthonokat mutassak be. Jártunk Niki pesti albérletében, Ildinél és Timnél Belgiumban, illetve a lakberendezéssel, “lakáspszichológiával” is foglalkozó Trom Kata budai otthonában. Voltak, akiknek a lakását nagyon szerettem volna megmutatni, de nem egyeztek bele, vagy mert ez túl privát lett volna számukra, vagy mert úgy érezték, hogy “még mindig nem vagyunk kész vele”, és volt olyan kiszemelt kecó is, ami végül egy magazinban jelent meg.

Ezért is örülök nagyon-nagyon, hogy most végre folytatódhat a sorozat egy eszméletlen klassz lakásfelújítással. Szandi és Gergő egy kis budai kétszobás lakásból minimális költséggel, de félelmetesen jó, stabil és hozzám nagyon közel álló stílusérzékkel olyan otthont varázsolt, amit szerintem bármely budapesti fiatal pár végtelen örömmmel venne birtokba, miközben mégis minden szeglete egyértelműen őket tükrözi.

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Szandi nagypapája volt Sidó Ferenc, kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, rá emlékeztet ez az újságoldal a keretben…

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb2 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Szandi imád főzni, és ennek keretében már számos gasztroprojektben résztvett, rendszeresen készít a szerencsés éhesek számára szemnek és gyomornak egyaránt tetsző finomságokat. Bár ezt inkább már csak hobbijelleggel teszi, a kivitelezés annyira profi, hogy én vagyok az egyik fő drukkere, hogy mielőbb szakácskönyvet adjon ki útmutatásul, hozzám hasonló, konyhaművészetben egyszerű földi halandónak számító lelkek számára. 🙂

A lakás fő designere Szandi volt, de a szörfök, gördeszkák, snowboardok világában nagymenő, Pinetime tulajdonos Gergő hatása is tagadhatatlan. (Az ő pulcsijaik azok, amiket le se tudok vakarni a férjemről… 🙂

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

A hálóban az ágy felett lévő festmény Szandi alkotása…

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb2 preset

Ryo Takemasa cuki kis rajzait meg az én egyik Pinterest boardomon fedezték fel, ennek külön nagyon örülök… 🙂

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Nagyon hálás vagyok Szandinak és Gergőnek, hogy beengedtek Titeket az otthonukba – mert bibibí, én már ettem is náluk…! :)))

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan alakul Szandiék, a mindenféle finomságok illetve a lakás sorsa, kövessétek őket az Instagramon.

(Minden fotót Szanditól kaptam.)

Emily Henderson esete a cicamenhellyel

Emily_Henderson_cicamenhely_02

Emily Henderson cat rescue makeover (photo: Matt Harrington)

Ha a világ egyik legmenőbb designere imádja az állatokat, és még jó fej is, annak az lehet az eredménye, hogy bevállalja tök ingyen egy lepukkant, nyomasztó cicamenhely átvarázsolását. Pontosan ezt tette személyes nagy kedvencem, Emily Henderson, és szerintem szupervagány lett!

Semmi luxus nincs benne igazából, csak vidám színek, klassz tapéta, no meg persze a helyet belakó cicák szokásainak tökéletes ismerete, és máris kész a macskaparadicsom…

Emily Henderson cicamenhely 06

Emily Henderson cat rescue makeover (photo: Matt Harrington)

Emily Henderson cicamenhely 08

Emily Henderson cat rescue makeover (photo: Matt Harrington)

Emily_Henderson_cicamenhely_03

Emily Henderson cat rescue makeover (photo: Matt Harrington)

Emily_Henderson_cicamenhely_04

Emily Henderson cat rescue makeover (photo: Matt Harrington)

Emily_Henderson_cicamenhely_05

Emily Henderson cat rescue makeover (photo: Matt Harrington)

Forrás: Style by Emily Henderson (itt vannak fotók az előtte állapotról is!)

93 m2 São Paulo

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

Régi olvasóim már unalomig ismerik a rajongásom a brazil lakberendezés iránt, de akkor is csakazértis újra meg újra visszatérek hozzá, mert itthon nem nagyon foglalkozik vele senki, szerintem viszont elképesztően jó.

Itt van most megint ez a lakás például, Nathália Favaro 93m2-es otthona Brazília legnagyobb városából, a több, mint 10 millió lakosú (!) São Paulo-ból. Lenyűgöző példa arra, hogyan lehet szuper ötletekkel totálisan elfeledtetni, hogy ilyen közel szemben veled szomszédok laknak. Ennél a lakásnál szerintem ez egyáltalán nem zavaró, annyira jó az egésznek a hangulata, annyira jól sikerül intimitást és személyességet teremtenie, hogy maximálisan nem érdekel, ki lakik szemben és mennyire közel… De nem…? 🙂

93 m2 São Paulo 2

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2015 Ana Mello

© 2014 Ana Mello

© 2014 Ana Mello

© 2014 Ana Mello

© 2014 Ana Mello

Forrás: Casa de Valentina