Még tavasszal történt, hogy egy kedves ismerősöm megkérdezte a Facebook oldalán, hogy ki milyen helyet ajánl neki és a férjének egy romantikus hosszú hétvégére nem túl messze Budapesttől. Mindenféle válaszok jöttek, köztük én is tettem egy javaslatot, postoltam néhányat az alábbi képekből. A fotóknak akkora sikere volt, hogy a sokadik levelet kapom ezügyben, hogy légyszi írjam meg, merre is jártunk pontosan. Eddig szépen megválaszolgattam minden levelet, de rájöttem, hogy egyszerűbb, ha írok róla ide egy blogpostot, és akkor csak a linket kell küldözgetnem. Ráadásul így Ti is látjátok! 🙂

Szóval, tavaly mi a toszkán tengerparton nyaraltunk, de hogy ne legyen olyan megterhelő az út a gyerekeknek, odafelé és visszafelé is megálltunk Szlovéniában, a Júliai-Alpokban (utalás Julius Caesarra), a Triglav Nemzeti Parkban. Ez kb 400 km-re van Budapesttől, vagyis mindössze 3-4 óra autózással elérhető, ami a mi gyerekeinknek gyakorlatilag meg se kottyan. Szóval tényleg közel van, és közben olyan csodavilág, hogy az ember lélegzete is eláll, ezt őszintén mondom. Kristálytiszta, elképesztő színű vízesések, patakok, folyók, hatalmas fák, vadregényes erdők, méltóságteljes hegyek, félelmetesen gyönyörű táj. És nem csak gyönyörű, de baromi sok mindent lehet itt csinálni kifejezetten gyerekekkel is. Vízesést nézni szerintem minden gyerek imád például, az én nagyobbik fiam (aki tavaly nyáron 4,5 éves volt) szó nélkül felgyalogolt a Savica vízeséshez vezető több, mint 500 lépcsőn, annyira kíváncsi volt a látványra – és elégedett is volt vele…

Aztán ott van Bled városa és tava, és mellette nem sokkal a Bohinji-tó, amiben fürdeni, csónakázni, kavicsot dobálni lehet, meg minden hasonlót, ami kisgyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élmény.

És bármerre megy az ember, ilyen patakok kísérik az útját… A víz színéről gondolom nem kell áradoznom, ezek a képek nincsenek feltuningolva, TÉNYLEG ilyen türkizkék… Azt mondjuk jó tudni, hogy elképesztő hideg, tehát nem az a fajta víz, amiben órákig hűsölget az ember, de simán fürödtek benne a nálam kicsit kevésbé fázósak, gyerekek és felnőttek egyaránt. Én csak a lábam lógattam bele, az is pont tökéletes felüdülés volt…

Ha pedig valaki extra izgalomra vágyik, akkor itt aztán ki lehet próbálni a raftingolást, canyoningot és társait. E körben szívből ajánlom Nektek a SOCARIDER csapatot, akik egyébként magyarok és kint élnek, és vadvízi túrákat vezetnek a Soca folyón. Én sajnos ilyenen még nem tudtam résztvenni, de gyakorlatilag az egész családom (apukám, az egyik tesóm, nagybátyám, unokatesóim) kipróbálták tavaly náluk a raftingolást és a canyoningot is. Ha minden igaz, az akkor 63 éves apukám volt az eddigi legidősebb vendégük, aki canyoningot is bevállalt. (Nem biztos, hogy mindenki tudja, a canyoning lényege az, hogy a résztvevők követve a folyót, gyakorlatilag a víz által kialakított természetes “csúszdákon”, vájatokon ugranak le hajó nélkül, egyesével, bukósisakban. Elég ijesztő tud lenni :). Raftingolni már 4 éveseket is várnak, a canyoning azért sokkal parább, azt csak 12 éves kor felett ajánlják.
Szóval, hát ilyen tájakon lehet velük vizezgetni…

És ha már elég a vízből, ott vannak a hegyek is… Nem lenyűgözőek…?

Ááá, ezer és egy fotóm van még erről a tájról, de remélem, már így is kedvet sikerült csinálnom hozzá. Hallgassatok rám, tessék elmenni ide, garantálom, hogy életetek egyik legnagyobb élménye lesz!

Aztán tessék róla nekünk beszámolni, hogy igazam volt-e! Deal?! 🙂