Túldekorált tanulószobák…?

carnegie mellon egyetemi kutatás

Még tavaly olvastam ezt a cikket, de azóta sokszor előkerült mindenféle beszélgetésekben a téma, és tök fontosnak tartom, úgyhogy itt is írok róla egy kicsit.

2013-ban csináltak a Carnegie Mellon Egyetemen egy kísérletet: 24 kisdiáknak tartottak 2 héten keresztül 6 különféle, általuk még nem ismert témában előadásokat két külön teremben. Az egyik terem falai üresek, tiszták voltak, a másik terem pedig plafontól padlóig dekorálva. A kísérlet eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy a nem dekorált teremben a gyerekek jobban oda tudtak figyelni az előadásra, többet értettek meg belőle és tudtak visszaadni a hallottakból. A szép színesen dekorált szobában sok minden elvonta a figyelmüket az előadásról, nem tudtak annyira koncentrálni és nem is emlékeztek annyi mindenre később. Fontos megjegyezni, hogy nem is elsősorban önmagában a dekorációval volt a probléma, hanem az előadás tárgyát képező témával össze nem függő dekorációval. Tehát például a nagy világtérkép egy földrajz előadásnál nyilván hasznos, de matematika órán elvonhatja a figyelmet a tárgyról. Mivel azonban a legtöbb kisiskolásnak saját terme van, és nem vándorolnak egyik teremről a másikra, ezek a termek mindenféle tantárgy vizuális elemeivel díszítve vannak, így pedig gyakorlatilag folyamatos a figyelemelterelés. Aztán meg tanár és szülő egyszerre panaszkodik, hogy a gyerek nem is figyel igazán az órán…

Szóval, ha hallgatunk ezekre a kutatókra, akkor csak óvatosan az osztálytermek agyondíszítésével. Én magam is jártam több olyan teremben, ahol gyakorlatilag egy négyzetcenti szabad falfelület nem látszott, és még én is szédültem benne a felnőtt idegrendszeremmel, közben meg a teljesen jószándékú tanítónéni nagyon büszke volt a szép dekorációra…. Persze egy totál sivár szoba meg nem túl barátságos, úgyhogy a legjobb megoldás talán valami olyasmi, ha a gyerekek háta mögött vannak a barátságos, színes dekorációs elemek, és a tábla környezete, vagy a teremnek az a része, amerre a legtöbbet néznek az előadások közben, az inkább tisztább, nyugtatóbb, átláthatóbb a szemnek…

Ti mit gondoltok erről?

(forrás: fastcodesign)

Reklámok

dekortapasz próbálós

IMG_1685 copy

Van valami zsigeri tartózkodás bennem a falak szögelésével kapcsolatban, nem tudom magam rávenni, hogy úgy tegyek fel képeket, hogy aztán, ha változtatni szeretnék rajta, gondolkoznom kelljen azon, mit kezdek a tátongó lyukakkal. Ezért nálunk még mindig nincs egyetlen kép sem a falra szögelve.

Ugyanakkor imádom a képeket, ha másokhoz megyünk vendégségbe, képes vagyok hosszú percekig böngészni a fotókat, festményeket, gyerekrajzokat, valamiért érdekes szórólapokat és mindenféle más illusztrációt, amiket a háziak szeretnek látni maguk körül. Nem csoda, ha itthon is állandó képkirakási mániám van, és hogy ennek – a szögutálatom ellenére – tudjak hódolni, kézenfekvő megoldásnak tűnt dekortapaszt használni. Úgyhogy próbálkoztam már többfélével, amiket különféle hobbiboltokban vettem, és lehet, hogy csak én választottam valamiért rosszul, de sajnos pár nap után mindig elengedték a falat és leestek a képekkel együtt. Úgyhogy már épp kezdtem feladni ezirányú próbálkozásaimat, mikor utolsó ötletként eszembe jutott, hogy Varga Emese, a Dekorella blog írója többek között dekortapaszokkal is foglalkozik, ezért megkérdeztem tőle, hogy szerinte mi lehet az oka, hogy nálam mindig leesnek. Ő pedig válasz helyett próbaképpen küldött nekem pár tekercset, nézzük meg, ezekkel mi történik.
Na, hát ezúton örömmel jelentem neki is, hogy gyakorlatilag már 4 hónapja tartanak a tapaszok, és egyik sem esett le eddig, ez a bejegyzés pedig igazából most csak azért született, hogy dokumentáljam a helyzetet. A rózsaszín csíkosak az előszobánkba kerültek a fekete-fehér családi fotóink rögzítéséhez, a kékek pedig a gyerekszobába.

IMG_1693 copy

Az én fiaim is minden nap nézegetik a képeket, és ha vendég gyerekek jönnek, valamiért ők is legelőször ezekhez a rajzokhoz rohannak és nagyon cukik, ahogy jó közelről megcsodálják őket mindig. Ide egyébként továbbra is gyűjtöm az illusztrációkat a Pinterestes gyerekmappámba, most éppen Ryo Takemasa rajzaiért vagyok oda, ki is fogok tenni közülük néhányat.

IMG_1719 copy

IMG_1717 copy

Szóval, én bevállalom, hogy nem olyan rendezett, mintha minden képkeretben lenne, de nekem ez pont így tetszik, Emese, Neked pedig ezúton is nagyon köszi a tapaszokat!!! 🙂

ismeritek Kozma Andit?

kozma andi festmenyei a falon 4

Így a harmincas éveim derekán egyre többször fordul elő velem, hogy ha körülnézek magam körül, olyan embereket látok, akik “a helyükre kerültek”. Az a sok egykori ballagó diák, akik közül a legtöbbnek gőze nem volt 18 évesen, hogy mit is akar kezdeni az életével, mostanra szép lassan kezd “beérni”. És ezt jó látni.

Kozma Andival egyszerre ballagtunk ugyanabból a gimiből, és bár egyáltalán nem tudom, hogy ő tudta-e már akkor, mivel fog foglalkozni majd, ha “felnőttek” leszünk, mostanra valami nagyon klasszat talált ki. Olyan képeket fest, amelyek tele vannak harsány színekkel, pozitív kisugárzással, lufikkal és rágókkal, légies mozgással, a földtől való elrugaszkodással, vagyis – szerintem – egyfajta tobzódó szabadságvággyal, amitől a képeit látva az embernek teljesen természetes, hogy feltekeri a hangerőt és táncol egyet a szoba közepén egy szerda délután, “csak úgy”…

kozma andi festmenyei a falon 5

kozmaandi 10

kozmaandi 9

Andi a napokban feltett egy olyan fotósorozatot a Facebook oldalára, ahol a festményei egy fehér falon, egy fehér kanapé felett láthatóak, így talán könnyebb elképzelni, hogyan is mutatnának otthon a saját lakásunkban. És bár 3-4 kozmaandi festmény jobb, mint 1, azért egyedül se mutatnak rosszul, nem…? 🙂

kozma andi festményei a falon 1

kozma andi festmenyei a falon 2

kozma andi festményei a falon 3

Tumblr: http://kozmaandi.tumblr.com
Facebook: https://www.facebook.com/pages/kozmaandi/393798254083988
Saatchi Art: http://www.saatchiart.com/kozmaandi

embert lakásáról no.1. – Niki

Vannak olyan lakások, ahová jó belépni. Mondhatnám azt is, hogy vannak olyan emberek, akiknek a lakásába jó belépni. Amikor ilyen helyeken járok, mindig elhatározom, hogy – amennyiben a házigazda megengedi – csinálok néhány képet és felteszem ide. Mert klassz dolog gyönyörű és elérhetetlen házakat nézegetni, de legalább annyira izgalmas bepillantani a saját kis környezetünk meghitt zugaiba is – legalábbis szerintem. Néhány barátomat már meg is kérdeztem, hogy mit szólnának hozzá, ha a náluk készült képek megjelennének ezen a blogon, és szerencsémre voltak köztük olyanok, akiknél nem ütköztem ellenállásba. Ezért nagy örömömre megkezdhetem ezt a kis sorozatot végre, dokumentálandó hogyan is éltünk itt Európában a XXI. század hajnalán…

::

Nikit lassan 6 éve ismerem, mikor először beszélgettünk – az interneten keresztül – még Londonban élt. Ott tanult ugyanis díszlet- és jelmeztervezést. Most Budapesten él, és szinte minden érdekli, amiben akár csak egy kicsit is kreatívkodhat. Ez látszik a lakáson is, amelyikben most lakik: a tulajdonos régi, kopott bútorait, és a nappaliban a sötét parkettát például egy vödör rég lejárt fehér festékkel átfestette, aztán falaveleket ragasztott rájuk. Már ennyi is elég volt ahhoz, hogy vidám és csajos atmoszférát teremtsen egy szempillantás alatt.

Az egész lakást belengi a saját kezű művészet légköre, mindenhol fel-felbukkannak Niki fotói, rajzai, kézimunkái. Én ma azért mentem át hozzá (Mátéval együtt), hogy felvarrjak egy színes csíkot a fehér ágytakarójára, ami szintén Niki ötlete volt. Minden barátot 1-1 ilyen színes csík szimbolizál: mi felvarrjuk az általunk választott színű fonalat, közben pedig kapunk fincsi teát és beszélgetünk egy nagyot. Ez az ötlet egyébként nagyon jellemző Nikire, ő az az ember, aki még felnőttként is a saját kézzel készült ajándékokat szereti a legjobban – akár ő adja, akár ő kapja. Rólam például festett egy képet meglepetésként, amikor még várandósan nagy pocakom volt, ki is van téve Máté szobájában.

Az egyik fotón láthattok egy ollót, amire rá van csomózva egy kis ruhaanyag – Angelina Jolie egyik ruhájából származik. Ugyanis túl hosszú volt, és megkérte a jelmezeseket, hogy vágjanak le az aljából. Így a levágott darab megmaradt emlékbe Nikinek, aki együtt dolgozott Angelinával az A vér és a méz földjén forgatásán. Ez persze csak amolyan érdekesség, egy kis kulisszatitok, egy szalagnyi darab Niki életéből, amibe most nyerhettek egy kis bepillantást.

Az isteni teát pedig ezúton is köszönöm! 😉

::

Sokat gondolkoztam, hogy színesben, vagy fekete-fehérben tegyem-e fel a képeket. A színesek ugyanis sokkal jobban visszaadják azt az érzést, amilyen Niki lakásában lenni, a fekete-fehérek viszont sokkal erőteljesebbek. Ha csak a színeseket tenném fel, sajnálnám a fekete-fehéreket, amik nekem nagyon tetszettek, ha meg csak a fekete-fehérek lennének láthatóak, félrevezetnélek Titeket Niki személyiségét illetően. Máskor valamelyik irányba könyörtelen vagyok, de ezúttal egyáltalán nem tudtam ezt eldönteni, úgyhogy íme ugyanaz még egyszer, immár feketén-fehéren. 🙂

karácsonyi ajtódísz házilag

Egy darab kartonpapír, néhány színes lap, olló, cellux és máris kiteheted a házilag készült karácsonyi díszecskét az ajtóra. Az eredeti ötletben papírzacskókat festettek be színesre, szerintem egyszerűbb eleve színes papírt használni. Nagyobb gyerekek részt is vehetnek a készítésében, szerintem jó móka!

via: Giddy Giddy