ötlet: bölcső a babának, hinta a mamának

Máténak volt egy korszaka, amikor a nappali alvásait csak és kizárólag a babakocsiban volt hajlandó lebonyolítani, persze úgy, hogy közben fel és alá kellett tologatnunk. Milyen jól jött volna akkor ez a bölcső! A mama/papa békésen olvasgathat, miközben a bébi szépen álomba ringatózik.
És akkor sem kell kidobni, ha már kinőtte az összes gyerek, ugyanis a tervezők leírása szerint könnyen átalakítható hintaszékké.

Rockid
tervezte: Ontwerpduo
fotók: Marly Gommans and Bibelotte
via: bless this stuff

jövőre veletek ugyanitt :)

Van, aki a nyári tanulást szereti kevésbé, mert akkor jobban vonz az élettel teli külvilág – én a téliért nem rajongtam sosem, mert természetes fényben szeretek tanulni. Még egyetem alatt ragadt rám a szokás, hogy amíg a téli vizsgaidőszakban az utolsó vizsgámat le nem tettem, nem engedtem anyukámnak leszedni a karácsonyfát. Napfényt ugyan a karácsonyi égők se hoztak soha, mégis kicsit kevésbé sajnáltam magam, ha színes gömbök és fények társaságában kellett megbírkóznom a könyveimmel. Valahogy erőt adtak nekem.

Mivel most újra egyetemre járok, és 7 vizsgát kellett letennem, a karácsonyfa természetesen maradt az utolsóig, aminek Máté még nálam is jobban örült. Tegnap szedtem csak le, és ő azóta csodálkozva nézi a hűlt helyét.

De sebaj, nemsoká újra elővehetjük a díszeket, végülis addig már csak 11 hónapot kell aludni… 😉

ház a sivatagban

Régóta kerestem már modern arab magánlakásokról képeket, de nem találtam sose olyat, aminél azt éreztem, hogy meg akarom itt mutatni. Igazából ezzel sem vagyok teljesen kibékülve, például a “társalgó” belső tere, és ez a rengeteg márvány nekem túl rideg és túl szálloda hangulatú, de az épület sziluettje és az a fémből készült, csillagmintákkal teli árnyékoló annyira gyönyörű, hogy ezek miatt feltétlenül itt a helye.

Helal New Moon Residence by Ehrlich Architects

beton színes párnákkal

Mikor Trom Kata ezt a képet mutatta, azonnal látni szerettem volna még többet ebből a lakásból. Katának nem volt több fotója róla, én viszont csak azért is megkerestem a képhez tartozó kecót az internet útvesztőiben. Nem volt nehéz, ugyanis rengeteg helyen írtak már róla.

Hogy, hogy nem a helyszín ismét Brazília, konkrétan Londrina, itt található a fiatal építész, Guilherme Torres otthona, ahol a fenti fénykép is készült. (Komolyan mondom, hogy jó lenne, ha valaki, aki nem olyan zöldfülű, mint én, megmondaná nekem, hogy csak én zúgok bele állandóan brazil témákba a gyerekkori emlékeim miatt, vagy tényleg ennyire jók a brazilok mostanában a design terén…?)

Szóval, a lakással volt egy kis probléma, nem működtek a vezetékek, repedezettek voltak a falak, és áztak. Torresék nekiestek, leszedték az összes burkolatot, és volt, ahol újravakolták a falakat, de sok helyen meghagyták a betonfelületeket. A nappaliban álló betonból készült asztalt Torres tervezte. A két nagy fekete matrac alatt fekvő, betonból készült, faltól falig érő “ágyat” szintén.

Az az érdekes ebben a térben számomra, hogy ha egyenként megnézem a részleteit, egy csomó minden nem tetszik benne, pl. a párnák huzatai, vagy a műanyag szék a betonasztal előtt, mégis ahogy ránézek az egészre együtt, szerintem egyszerűen nagyon cool az összkép.

fotók: Studio Guilherme Torres
via: Let me be inspired

szelektálunk

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, mert úgysem tartanám be, önbecsapni meg minek. Most viszont a sors úgy hozta, hogy pont az új év kezdetén vettem észre az IKEA-ban egy szerintem szuper szelektív hulladékgyűjtőt (DIMPA), amiből gyorsan be is szereztem egyet, és lelkesen használatba is vettem.

Eddig is igyekeztem szelektíven gyűjteni a szemetet, de be kell vallanom, – nagymamám szavával élve – elég slendriánul tettem: nem mostam ki a kidobott flakonokat, nem áztattam le a címkéket, sőt néha még a kupakokat is elmulasztottam leszedni. Így meg aztán, legyünk őszinték, túl sok értelme nincs a szelektálásnak, hiszen az üvegen rajtamarad a papír, a flakonban a mosogatószer, és az egészet megette a fene. Persze ez is egy olyan kérdés, amiben az ember nem tud igazán okos lenni, hisz melyik a jobb: ha kimosod a koszos flakont, és tisztán dobod be, mert így tudják a legjobban újrahasznosítani, vagy ha nem mosod ki, mert azzal csak pazarlod és szennyezed az értékes vizet…? Hát ezt a problémát sem én fogom megoldani, mindenesetre igyekszem a számomra rendelkezésre álló információk figyelembevételével és a legjobb szándékom szerint szelektálni, vagyis (most már) igenis leveszem a kupakokat (dupla jó, hogy sokan gyűjtik is jótékony célokra), lekaparom a címkéket és kimosom a flakonokat. Persze-persze ez idő, sok idő, de előbb-utóbb kénytelenek leszünk mindannyian hozzászokni, mert ugyanúgy, ahogy végre a cigizést is kitiltották a szórakozóhelyekről, remélhetőleg pillanatokon belül a szelektálás is épp annyira kötelező lesz itthon, mint tőlünk nyugatabbra. (Emlékszem, mikor Olaszországban nyaraltunk pár éve, az apartman tulajdonosa a megérkezéskor nekünk adott tájékoztatás idejének kb. 40%-át azzal töltötte, hogy nyomatékosítsa, mekkora büntetést kap, ha nem a megfelelő konténerekbe válogatva dobjuk ki a szemetünket…).

A vonakodásomat én úgy győztem le, hogy magamba néztem, miért is vagyok én erre lusta? Rájöttem, hogy nem is a válogatást utálom a legjobban, hanem azt, hogy milyen macera külön tárolni a szétválogatott szemetet, aztán zacskókba rakni, és elvinni a konténerekhez. Épp ezért örültem meg nagyon ennek az IKEÁs gyűjtőnek, mert
1) viszonylag kis helyen elfér (60 cm széles, 38 cm mély, 73 cm magas), sőt, ha valamiért épp nem akarod használni, össze is lehet csukni
2) az egyes zsákok kivehetőek, vagyis amikor megtelt, nem kell sehová pakolgatni, csak megfogod, és elviszed. Külön pozitívum, hogy van rajtuk eleve “fülecske”, amivel könnyen megfoghatóak.
3) a zsákok strapabíró, mosható anyagból vannak, vagyis ha koszosak lesznek (ami ugye ritka, hisz eleve igyekszem “tiszta” szemetet beletenni), könnyen kimoshatóak
4) nem kell folyamatosan nézni a szemetet, mert van rajta egy lehajtható fedő, amivel eltakarod az egészet
5) mindössze 2520,-Ft-ba kerül a 3 zsák az állvánnyal együtt…
(Az egyetlen kifogásom, hogy nem 4 zsák van, akkor lenne külön a fémdobozoknak is, de egye fene, hisz eleve igyekszünk elkerülni a fémdbozok vásárlását, havonta max 2-3 alkalommal fordul elő.)

Számomra ez tökéletes kombó volt, és egyelőre úgy örülök neki, mint egy gyerek az új játékának 🙂
Remélem, kitart a lelkesedésem, mert tényleg meg szeretnék tenni mindent, ami tőlem telik, hogy a kisfiam és a leendő többi gyerekem egy olyan Földön tudjon élni, ahol nem egyik szemétkupac éri a másikat…