ősz a konyhánkban

Szeretem ezt a szódásüveget. Egy régi buli emléke, egyszerre idézi fel bennem a vidám éjszakákat – az olyanokat, amikor az aprót visszaadni nem tudó pincérlánytól egy szódásüveget kérünk cserébe, áttáncoljuk vele az éjszakát és cipeljük hazáig -, meg a gyerekkori vidéki nyarakat, mikor a nagymamám ilyennel csinált nekünk málnaszörpöt a vajas zsömlék mellé.
Szeretem ezt a cserepet. Fűszernövényeknek vettem még tavasszal, egyből tizenkettőt, és féltem, hogy nem tudom majd egyedül kicipelni őket az autóhoz. De már a pénztárnál odajött két srác és megkérdezték, hogy vihetik-e helyettem. Anyuka voltam már, ők meg egy befűzhető kis csajnak gondoltak. Rám néztek, és nem hitték el, hogy fűszernövények lesznek benne. Látom a tekintetüket, ha meglocsolom a rozmaringot.
Szeretem ezt a hőmérőt. Olyan, mint egy régi óra, és A Férj jut eszembe róla, minden konyhai kütyük legfőbb gyűjtője, aki elment beszerezni a tökéletes bélszínt hétvégére, amit Józsinál kell venni A Csarnokban.
Szeretem ezt a kis fehér kosarat. Neki (még) nincs története, de hűségesen őrzi a zsebkendőinket.
És szeretem az őszt, ahogy mindent színesre fest, hogy a közelgő nagy szürkeség előtt még jól feltöltse a lelkünket.

Szeretem ezt az egészet, így, együtt.

És ez csak 1 sarok a lakásban…

egy ilyen konyhában nem tudsz morcos lenni reggel…

Nem csak a türkiz tisztasága és nyugodtsága miatt tetszik nekem ez a konyha, hanem a hipercuki kiegészítők miatt is, amelyeket elhelyeztek benne. Az őzikés tábla, és a kávéfőző is tündér, de kinek jut eszébe egy hintalovacskát tenni a konyhába? Tüneményes, na!

Forrás: Wunderweib

frizsider lamour

Pár napja volt egy szabad estém, mikor a papája, a férjem, (a telefonomban “A Férj” 😉 ) vigyázott Mátéra. Pesten szerettem volna meghallgatni egy előadást, és mivel Budán lakom, és mivel gyönyörűen sütött a nap, fogtam magam, és elsétáltam a Moszkva tértől (bocs, nekem már ez marad, Máté, ha felnő, majd cukkolhat miatta, ugyanúgy mint ahogy mi is cikiztük a szüleinket a “Felszab tér” és társai miatt…) a Margit-hídon át a Nyugati pályaudvarig. Baromi jól esett, az utolsó napok egyike idén, mikor felvehettem a kedvenc nyári szandálom. Eddig ez valószínűleg számotokra teljesen érdektelen magánügy, úgy vált ez a kis kiruccanásom mégis majdani blogposttá, hogy útközben tettem egy felfedezést: a Margit-körúton sétálva belebotlottam a SMEG bemutatóterembe, kirakatában a híres színes frizsiderekkel. Álldogálltam is ott egy kicsit, élőben még nem láttam sehol ilyen hűtőket, és bevallom őszintén, egyből szerelembe estem velük.

Nem a márka miatt, hanem, mert vidámak, színesek, nosztalgikusak, és mindezzel olyan életetörömöt csempésznek a konyhába, aminek a magamfajta neméppenkonyhatündér csak örülhet (értsd: ha lenne egy ilyen hűtőm, biztos sokkal szívesebben főznék is belőle 😉 )

Na szóval e séta emlékére, és mert nekem tényleg NAGYON tetszenek a színes hűtök, összeszedtem most jónéhányat, lehet bennük gyönyörködni. Nem mindegyik SMEG, de a többségük az.

%d blogger ezt szereti: