Így a harmincas éveim derekán egyre többször fordul elő velem, hogy ha körülnézek magam körül, olyan embereket látok, akik “a helyükre kerültek”. Az a sok egykori ballagó diák, akik közül a legtöbbnek gőze nem volt 18 évesen, hogy mit is akar kezdeni az életével, mostanra szép lassan kezd “beérni”. És ezt jó látni.
Kozma Andival egyszerre ballagtunk ugyanabból a gimiből, és bár egyáltalán nem tudom, hogy ő tudta-e már akkor, mivel fog foglalkozni majd, ha “felnőttek” leszünk, mostanra valami nagyon klasszat talált ki. Olyan képeket fest, amelyek tele vannak harsány színekkel, pozitív kisugárzással, lufikkal és rágókkal, légies mozgással, a földtől való elrugaszkodással, vagyis – szerintem – egyfajta tobzódó szabadságvággyal, amitől a képeit látva az embernek teljesen természetes, hogy feltekeri a hangerőt és táncol egyet a szoba közepén egy szerda délután, “csak úgy”…
Andi a napokban feltett egy olyan fotósorozatot a Facebook oldalára, ahol a festményei egy fehér falon, egy fehér kanapé felett láthatóak, így talán könnyebb elképzelni, hogyan is mutatnának otthon a saját lakásunkban. És bár 3-4 kozmaandi festmény jobb, mint 1, azért egyedül se mutatnak rosszul, nem…? 🙂
Tumblr: http://kozmaandi.tumblr.com
Facebook: https://www.facebook.com/pages/kozmaandi/393798254083988
Saatchi Art: http://www.saatchiart.com/kozmaandi
legutóbbi hozzászólások