Amit még én is szeretek a Louis Vuittonban…

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 14

El nem tudjátok képzelni, mennyi meg nem írt blogpost van a fejemben az elmúlt két évből. Rengeteg. Annyi csodálatos helyen jártam, annyi mindent meg szeretnék mutatni Nektek, annyi mindent el szeretnék mesélni (pl. hogy milyen lakóautóval bejárni Európát egy 2 és egy 5 éves gyerekkel), hogy az nem igaz. De nekem ez a blog mégiscsak egy hobbi, és folyton-folyton a sor végére szorul, amikor döntenem kell arról, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Mert előbb a gyerekeimmel játszom, a férjemmel beszélgetek, megnézem a filmet, amit már ezer éve meg akartam, elolvasom a könyveket, amik sorakoznak a polcomon és iszonyú kíváncsi vagyok rájuk, találkozom a családommal, a barátaimmal, kirándulok, kiállításokat nézek meg, és ha ez mind mind ki van pipálva nagyjából és valami csoda folytán marad egy felesleges órám, na akkor tudok a bloggal foglalkozni…
Ezt most nem panaszkodásképpen mondom, hála az égnek, hogy ennyi mindennel foglalkozom egyszerre, én mindigis ilyen voltam, soha nem állok le egy percre sem, egyszerűen csak egyfajta magyarázatképpen, hogy miért telnek el hosszú hónapok mostanában egy-egy post között.

Mindenesetre ma fél 2-re kell mennem egy munkával kapcsolatos megbeszélésre, és jéééé, rájöttem, hogy van addig még 1 órám, úgyhogy legalább ezt a zseniális párizsi épületet hadd osszam meg Veletek gyorsan.

Még januárban voltam Párizsban barátoknál vendégségben. Ha külföldi nagyvárosban járok, a legeslegelső célpontjaim mindig a modern épületek, azok érdekelnek messze-messze a legjobban. Az egyik utam ezért a szinte vadonatúj, 2014 októberében megnyitott Louis Vuitton Foundation for Creation épületébe vezetett.

Én soha életemben nem voltam Louis Vuitton rajongó, baromi távol áll tőlem a “fizessünkegyvagyontegytáskáértmertvanrajtaegylogoamimásokföléhelyezmajdminket” szemlélet. Maximálisan elismerem, hogy nagy gonddal, fantasztikus munkával csinálják meg minden terméküket, és nem gondolom azt, hogy a horror árakon eladásnál bármivel jobb lenne, amit a távol-keleti munkások brutális kihasználásával dolgoztató, és ennek következtében nem fair módon olcsó cuccokat áruló fast fashion márkák csinálnának, mégse az én világom. Én soha nem éreztem semmilyen logótól magam fontosabb embernek másoknál, és senkit nem éreztem magamnál fontosabb embernek attól, hogy akármilyen logót hordott magán. Szóval, nem a név miatt mentem oda, hanem az épület miatt, ami viszont az első csodálatos dolog, amit szeretek a Louis Vuittonban, és amivel kicsit nőttek a szememben.

Az épületet az egyik leghíresebb kortárs építész, Frank Gehry tervezte. A cél az volt, hogy a Louis Vuitton divatház művészeti, kulturális és oktatási programjainak legyen egy állandó helyszínt biztosító épülete. Gehry első vázlata így nézett ki (már ez a rajz önmagában zseniális):

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 13

Szeretett volna egy ikonikus épületet tervezni Párizsnak, és ez szerintem tökéletesen sikerült is neki.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 12

Maga a kiállítás is fantasztikus volt, amit eljöttünk ide megnézni, de utána körbejárni az épületet számomra felejthetetlen élménnyé vált. Korábban egyébként tiszta fehér volt az egész, vendéglátó barátaink még látták úgy is. Én is nagyon kíváncsi lettem volna rá élőben (fényképeken nagyon szép letisztultnak és elegánsnak tűnik úgy), de ez a színes verzió is nagyon látványos, remélem, a fotóimról valamelyest átjön a varázsa.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 11

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 15

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 16

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 17

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 18

Ki ne hagyjátok, ha Párizsban jártok! Egy fantasztikus park is van mellette, amit érdemes körbejárni, meg persze mindig szuper kiállítások, meg maga az épület, szóval ez minimum egy 3-4 órás program, úgy számoljatok vele!

Na. El se hiszem, hogy megírtam egy blogpostot. 🙂

Reklámok

Lakáskultúra workshopon jártam

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 1

Az idei Design Héten az egyik legizgalmasabb programnak számomra a Lakáskultúra magazin lakásfotós workshopja ígérkezett, be is jelentkeztem rá, mint a huzat. És cipeltem magammal a rendes nagy fényképezőgépemet, mert szentül meg voltam győződve, hogy mi laikusok fotózgatunk majd egy lakást a magazin fotósának útmutatásai alapján, megtanulva jónéhány kis trükköt.

A helyszínt csak pár nappal a workshop előtt tudtuk meg, egy hatalmas, Bajcsy-Zsilinszky úti polgári lakásba kaptuk a meghívást. Egyáltalán nem az a vonal, mint amilyeneket én mutogatok itt a blogon, teljesen más stílus. Ugyanakkor vitathatatlanul izgalmas és egységes, egy saját kis külön univerzum, amit egészen biztosan nem felejt el soha, aki valaha belépett oda. Nagyon erős színek, rengeteg festmény (sokuk meghökkentő), mindenféle kisebb-nagyobb dísztárgy: ez a lakás tényleg minden érzékszervedre intenzíven hat.

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 2

Na, de persze most nem is kifejezetten a lakás a lényeg, hanem, hogy mi mit csináltunk benne. Hát tulajdonképpen nem szó szerint fotózni tanultunk a szó technikai értelemben, ahogy én előzetesen feltételeztem (pl. hogy hogyan lehet egyszerre jól láttatni egy képen egy nagyon fényes ablakot és a mellette lévő sötét sarkot úgy, hogy se ne égjen ki a kép, se ne legyen túl sötét), hanem sokkal inkább azt mutatták be nekünk, hogy milyen folyamaton keresztül készül a magazinba egy-egy lakásról fotósorozat. Mik ennek a lépései, kinek milyen szerepe van, ki hogyan látja el a maga feladatát. Tehát nem csak a lap fotósaival találkoztunk, hanem ott voltak a szerkesztők, stylistok, mindenki, akinek a munkája hozzáadódik a Lakáskultúrában megjelenő végeredményhez.

Maga az esemény úgy működött, hogy csoportokra osztottak minket, és szobánként más-más oldalról engedtek bepillantást a munkafolyamatokba, elmondták nagyjából, hogy ők hogy csinálják, mi meg kérdezhettünk. Beszéltünk képszerkesztésről, utómunkáról, fényekről, színekről, hogy mi működik jól fényképen és mi nem, hogy milyen lakásokat választanak és miért, hogy egy-egy fotózáshoz mennyire, hogyan és miért alakítják át a teret, stbstb.

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 3

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 4

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 5

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 6

Szóba jött, hogy milyen a jó címlap, vagy hogy milyen sokat számít a feliratok elhelyezése. Hogy mi az a hármas szabály a lakberendezésben és a stylingban (jól mutat, ha három színt, három különféle méretet, három különféle anyagot használsz). Hogy mitől válnak élettelivé a fotók és hogy mi a különbség a háromdimenziós valóság és annak kétdimenziós képe között. Nagyon érdekes volt az egész, és engem az kifejezetten meglepett, hogy mennyire őszinte választ kaptunk minden kérdésre. Nem valami patyomkin lapkészítési gyorstalpalónak éreztem, hanem tényleg bepillantást adtak a magazin készítésének mindennapjaiba annak szépségével és nehézségeivel együtt. Közben pedig folyamatosan mentünk végig ezen a különleges birodalmon, úgyhogy kifejezetten koncentrálnom kellett, hogy a sok látni- és hallanivalóból minél több megragadjon bennem.

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 7

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 8

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 9

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 10

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 11

Legvégül mindannyiunkról készítettek egy Lakáskultúra címlapot emlékbe, ebben a fotelben ülve. Mindent összevetve én nagyon jól éreztem magam, ezúton is köszönöm a lap munkatársainak, hogy lehetővé tették nekünk ezt a kis kirándulást, és boldog 50. születésnapot kívánok a lapnak! 🙂

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 12

P.S.: Ez a délután egyébként azért is emlékezetes marad számomra, mert itt találkoztam először olyasvalakivel offline, akivel a blog kapcsán “ismertük meg egymást” online, úgyhogy ezúttal is üdvözlet neki! 🙂

ismeritek Kozma Andit?

kozma andi festmenyei a falon 4

Így a harmincas éveim derekán egyre többször fordul elő velem, hogy ha körülnézek magam körül, olyan embereket látok, akik “a helyükre kerültek”. Az a sok egykori ballagó diák, akik közül a legtöbbnek gőze nem volt 18 évesen, hogy mit is akar kezdeni az életével, mostanra szép lassan kezd “beérni”. És ezt jó látni.

Kozma Andival egyszerre ballagtunk ugyanabból a gimiből, és bár egyáltalán nem tudom, hogy ő tudta-e már akkor, mivel fog foglalkozni majd, ha “felnőttek” leszünk, mostanra valami nagyon klasszat talált ki. Olyan képeket fest, amelyek tele vannak harsány színekkel, pozitív kisugárzással, lufikkal és rágókkal, légies mozgással, a földtől való elrugaszkodással, vagyis – szerintem – egyfajta tobzódó szabadságvággyal, amitől a képeit látva az embernek teljesen természetes, hogy feltekeri a hangerőt és táncol egyet a szoba közepén egy szerda délután, “csak úgy”…

kozma andi festmenyei a falon 5

kozmaandi 10

kozmaandi 9

Andi a napokban feltett egy olyan fotósorozatot a Facebook oldalára, ahol a festményei egy fehér falon, egy fehér kanapé felett láthatóak, így talán könnyebb elképzelni, hogyan is mutatnának otthon a saját lakásunkban. És bár 3-4 kozmaandi festmény jobb, mint 1, azért egyedül se mutatnak rosszul, nem…? 🙂

kozma andi festményei a falon 1

kozma andi festmenyei a falon 2

kozma andi festményei a falon 3

Tumblr: http://kozmaandi.tumblr.com
Facebook: https://www.facebook.com/pages/kozmaandi/393798254083988
Saatchi Art: http://www.saatchiart.com/kozmaandi

egy vibrálóan színes brazil otthon

színes brazil lakás 1

Tudom, hogy egy blog írása szempontjából azoknak a bejegyzéseknek van a legkisebb “értéke”, amelyeket az ember más oldalakról vesz át, semmi különösebb saját gondolatot nem téve hozzá, mégis vannak olyan lakások, amelyeket “csakazértis” idegyűjtök magamnak. Mint például ez a kis brazil színes.

Annyira jólesik nekem ránézni ebben a szürke, hideg időben! Ráadásul bézs(es) színű a kanapé, úgyhogy akár Lakjunk jól Andinak is jól jöhet inspirációként! 😉

színes brazil lakás 3

színes brazil lakás 4

színes brazil lakás 5

színes brazil lakás konyha

színes brazil lakás terasz

Forrás: Casa Abril

szivárványon üldögélni – avagy a Mah-jong kanapék

mah-jong roche bobois 7

Több, mint 4o évvel ezelőtt, 1971-ben mutatta be a francia Roche Bobois cég a kínaiak rendkívül népszerű dominójátékáról elnevezett Mah-jong kanapékat. A tervező Hans Hopfer fejéből pattant ki a 95x95x19 cm méretű, kézzel varrt, tetszés szerint variálható részekből álló, alacsony ülőmagasságú kanapéegyüttes ötlete. A hihetetlenül színes huzatokkal megvásárolható elemeket mindenki tetszése szerint rendezheti el a térben, barátságos, vidám, pihenésre és nagy világmegváltó beszélgetésekre csábító környezetet teremtve.

Az elmúlt 3 évtized során számos különböző huzattal árulták a Mah-jong kanapékat, összeszedtem Nektek egy pár kedvencem, harcolva kicsit a kinti szürkeség ellen.

És egyszer, ha majd jó nagy házam lesz, de még nem leszek túl öreg az alacsony kanapékhoz… 😉

ELLE FLEURAMAHJONG

MAH JONG 05-1

mah-jong roche bobois 3

mah jong roche bobois 4

mah-jong roche bobois 5

mah-jong roche bobois 6

mah-jong roche bobois 9