kortárs művészet gyerekszemmel

A legeslegelső festmény, amit fel tudok idézni magamban a gyerekkoromból, Klimt Csókja, ami a szüleim hálószobájának a falán lógott. Nincs róla olyan emlékem, hogy kifejezetten sokat nézegettem volna, egyszerűen csak ott volt. Hozzátartozott a szoba milliőjéhez, és az az érzés, ami körbelengte, számomra örökre összekapcsolódott a hálószoba intézményével, észrevétlenül, tudat alatt. Nem tanítottak róla semmit a szüleim, a puszta létezésével a bőröm alá ivódott. Pont mint a gémeskutas táj a nappaliban, vagy a villámlástól megriadt ló alakja a nagyszüleim házának egyik szegletében.

Múzeumokról viszont csupa unalmas emlékem van a gyerekkoromból. Elvisznek az iskolából valahová, nem szabad nyúlni semmihez, csöndben kell lenni, csúnyán néznek a teremőr nénik, aztán még majd dolgozatot is kell írni belőle. Kinek van ehhez kedve, nekem nem volt sok. Ráadásul kortárs kiállításokra soha nem is vittek minket, inkább csak régi nagy festők képeit nézegetni, szomorú néni balról, szomorú néni jobbról, komoly bácsi szemből, haldokló ember fekve, csupa barna, fekete, sötét szín egymás után sorban, és bár nyilván kétségtelenül a műveltség részei, általában sokkal kevésbé viccesek vagy meghökkentőek, mint mondjuk egy hatalmas rózsaszín fánk az égen, alatta kövér sellővel és partra vetett cápával… Na az már valami!

A mai gyerekek nagyságrendekkel több képet látnak, mint mi, egész más számukra a vizualitás, mint amilyen nekünk, legalábbis amiben felnőttünk. Sosem felejtem el, mikor 20 évesen életemben először jártam Londonban, mennyire megdöbbentett, hogy ott a múzeumok tele vannak gyerekekkel, akik ülnek a földön, hatalmas füzetekkel a kezükben, és rajzolják, amiket látnak, és mindenféle szuperizgalmas feladatokat kapnak ott helyben a múzeumban a látottak feldolgozására. Nagyságrendekkel jobb mókának tűnt, mint amilyenek a saját gyerekkori múzeumbajárós emlékeim voltak.

Ma már nekem vannak gyerekeim, egy 9 és egy 5 éves, és egész pici koruk óta becsempészgetjük őket kiállításokra. Nagyon kis korukban ennek hátterében igazából csak annyi állt, hogy nem tudtuk őket addig hova tenni, amíg mi megnéztünk egy-egy tárlatot, de onnantól, hogy elkezdtek kicsit jobban beszélni tudni, rájöttünk, hogy a világ egyik legjobb dolga velük menni. Mert állati jókat kérdeznek és mert nagyon-nagyon vicces vagy elgondolkodtató megjegyzéseik vannak a műalkotásokra való reakcióként.

Mikor pár nappal ezelőtt teljesen felnőtt program keretében végigsétáltunk az Art Market Budapesten, eszembejutott, hogy hétvégén kijövök újra a gyerekekkel, de most először úgy, hogy előtte összeírok nekik pár kérdést, amire a válaszokat a kiállításon találják meg. Az volt a dealünk, hogy ha minden kérdést megválaszoltak, összeépíthetnek maguknak egy LEGO figurát a boltban jutalomként. Ez annyira felvillanyozta őket, hogy még engem is meglepő lelkesedéssel járták végig az egész vásárt, nagy izgalomban, hogy minden rejtvényt sikerül-e megoldaniuk. Keress állatokat, találd meg a McDonaldsos miniszobrot és a meztelen kisfiút, vagy épp rajzold le valamelyik képet, amit viccesnek találtál. A kicsi nyilván még nem tud se olvasni, se írni, ő végig csak rajzolt, a feladatokat olvasni meg én segítettem neki.

A végén annyira belefeledkeztek a kiállításba, hogy olyan képek előtt is hosszan álldogáltak, amikről szó sem volt a kérdésekben, pusztán, mert megfogta őket. Az is előfordult, hogy ők döntöttek úgy, hogy valamit maguknak le akarnak emlékbe rajzolni.

Nem vagyok se művész, se művészettörténész, sőt, nincs gyakorlatilag semmilyen művészeti képzettségem, de az biztos, hogy rettentően feltölt szinte minden egyes kiállítás, amit megnézek. Azt gondolom, a művészetet pont ugyanúgy kell kóstolgatni, mint az ízeket. Ahogy egyre többet kóstolsz, egyre több ízzel találkozol, úgy lesz idővel egyre kifinomultabb, amit érzékelsz. Lehet, hogy most még csak a hatalmas pink fánk a vicces, de közben észrevétlenül tágulnak a képzelőerőd határai, kötődnek össze olyan anyagok, és formák és színek, és képek a fejedben, amiket korábban sosem láttál, sosem tapasztaltál, amire sose gondoltál volna, és megszűnnek a zárt és merev fogalmi dobozok, és közelebb kerülsz a bármi lehetségeshez. És szerintem ez klassz. Menjetek kiállításokra. Gyerekekkel. 🙂

Ui: Holnap (2019. október 6-án) még megnézhetitek az Art Market Budapestet. Ha ki akarjátok próbálni a játékunkat, az én kérdéseim ezek voltak:
1. MILYEN ÁLLATOKAT LÁTTÁL A FESTMÉNYEKEN A KIÁLLÍTÁSON? (HA LÁTSZ EGYET, RAJZOLD LE VAGY ÍRD LE A NEVÉT!)
2. KERESD MEG A MCDONALDSOS PICI SZOBROT ÉS RAJZOLD LE! MI A FURCSA RAJTA? VAJON MIT JELENTHET EZ A SZOBOR?
3. ÍRJ VAGY RAJZOLJ EGY OLYAN KÉPRŐL, AMI SZERINTED VICCES VOLT!
4. VAN A KIÁLLÍTÁSON EGY MEZTELEN KISFIÚ SZOBOR. MI A MEGHÖKKENTŐ RAJTA?
5. KERESD MEG AZT A KÉPET, AMIN VAN EGY ÓRIÁSI RÓZSASZÍN FÁNK. MILYEN ÁLLAT VAN RAJTA? ÉS MILYEN EMBER VAN RAJTA?MIRŐL SZÓL EZ A KÉP SZERINTED?

Fontos, hogy ezek eladásra váró, értékes tárgyak, csak olyan gyerekeket vigyetek el, akik tudnak rájuk vigyázni. Tiszteljük meg ezzel a kiállító művészeket és galériákat, ez a minimum.

az idei homemade karácsonyi ajándék

IMG_5089

Mióta a kisfiunk megszületett, nálunk nem múlhat el karácsony anélkül, hogy ne készítenénk a legközelebbi rokonoknak valami olyan ajándékot, amelyben ő is aktívan közreműködik. Ahogy már többször is írtam, én nem vágyom a barkácsblogok babérjaira törni, de azt tavaly is szívesen megosztottam, hogy mit készítettünk vele karácsonykor és most is meg fogom. Egyrészt bátorításként a hozzám hasonló totálisan zöldfülű “barkácsolóknak”, másrészt ötletadóként azoknak, akik pont olyasmit keresnek, ami kisgyerekkel könnyen megvalósítható, mégis kedves ajándék.

Az ünnepek előtt persze nem írhattam róla, hisz a megajándékozottak egy része is olvassa ezt a blogot, de most már megkapta mindenki, úgyhogy elhárult az akadály! 🙂

Az idei ötletünk is pofonegyszerű volt: vettünk sima kerámiacserepeket meg piros akrilfestéket és befestettük a cserepeket. Ezt a műveletet a férjem csinálta a teraszon, hiszen a festék jó büdös volt persze…

IMG_5020

IMG_5030

Miután a cserepek megszáradtak, Máté ujját a temperába mártva szivecskéket festettünk a piros cserepekre.

IMG_5041

A végeredmény nem csak növények tartója lehet, hanem bármilyen kisebb tárgyé a tollaktól a kulcsokig, és természetesen lehet egész más színű festékeket, más mintákat is használni, vagyis gyakorlatilag bármilyen alkalomra ideális ajándék olyanok számára, akiknek a szívét megmelengeti egy kisgyerek saját készítésű ajándéka…

IMG_5081 copy

ötlet: képeket a fürdőszobába!

Mikor 16 évesen életemben először jártam Londonban egy családi barátunk otthonában, teljesen lenyűgözött, amit a fürdőszobájában láttam: csempe csak a kád körüli részeken volt benne, a fal pedig mindenhol máshol telis-tele volt képekkel. Soha életemben ilyet még előtte nem láttam, és nagyon megfogott. Utána jártam más angol és francia lakásokban is, és rájöttem, hogy nekik ez teljesen természetes. El is határoztam, hogy ha egyszer végre olyan lakásban fogok lakni, ahol a fürdőszoba nincs a magyar szokásoknak megfelelően padlótól plafonig csempézve, én is galériát csinálok belőle. Nyilván nem olajfestményeket kell ide kitenni, hanem olyan képeket, amiknek nem nagy baj, ha árt a pára, lehetőleg persze az attól védő keretben.

1 éve költöztünk első saját lakásunkba, amit mi újítottunk fel, és kizárólag a fürdőkád szélére és a zuhanyfülkéhez tettünk csempét. Így maradt rengeteg fehér falfelület, és most jutottam el abba a fázisba, hogy elkezdjem tervezgetni, milyen képeket és hogyan rendezek el benne. Ha kész leszek, megmutatom, persze csak ha érdekel Titeket. 😉

Addig is, íme néhány példa inspirációnak!

Nálatok vannak a fürdőben képek?

ötlet: csöppnyi nappaliból étkezőt 1 perc alatt

Íme egy példa arra, hogy kifejezetten elegánsan is megoldható az a probléma, ha igazából sehol nincs hely a lakásban étkezőasztalnak.
Azt észrevettétek a képeken, hogy a bortartót húzzák oda “asztallábnak” a fal mellől? 🙂

Finger Apartment by Noroof Architects
Fotók: Chuck Choi

ötlet: bölcső a babának, hinta a mamának

Máténak volt egy korszaka, amikor a nappali alvásait csak és kizárólag a babakocsiban volt hajlandó lebonyolítani, persze úgy, hogy közben fel és alá kellett tologatnunk. Milyen jól jött volna akkor ez a bölcső! A mama/papa békésen olvasgathat, miközben a bébi szépen álomba ringatózik.
És akkor sem kell kidobni, ha már kinőtte az összes gyerek, ugyanis a tervezők leírása szerint könnyen átalakítható hintaszékké.

Rockid
tervezte: Ontwerpduo
fotók: Marly Gommans and Bibelotte
via: bless this stuff