Néhány hete mondta nekem valaki, mennyire szereti, mikor kifejezetten építészetes bejegyzéseket lát az aranyhalon. Remélem, most örülni fog, mert ez az egész post semmi másról nem fog szólni, csak hogy mennyire hasra estem a lisszaboni Óceanáriumtól.
Mivel ugye két kisgyerekkel jártunk a portugál fővárosban, igyekeztünk olyan programokat kitalálni, ami nekik is izgalmas. Így lett az egyik napirendi pont ennek a tengeri állatkertnek a megtekintése, amely a legnagyobb ilyen intézmény Európában. Természetesen a halakra, cápákra, medúzákra készülve érkeztünk oda, de amikor a garázsból a felszínre bukkanva megpillantottam az épületet, világossá volt számomra, hogy nekem nem is az állatok lesznek itt a legizgalmasabbak, hanem maga a hely.
Akkor még ezzel nem voltam tisztában, de azóta utánanéztem, és megtudtam, hogy az az épület, mely az állatoknak ad helyet, az 1998-as lisszaboni EXPOra készült, fő építésze pedig Peter Chermayeff volt. Bár ez is fantasztikus látvány és rengeteg csodát rejt, én elsősorban mégsem ettől estem hasra, hanem attól a másik épülettől, mellyel 2011-ben egészült ki a komplexum, a fotóimon is ez utóbbi szerepel. Ebben kapott helyet a fogadótér, a pénztárak, az étterem, és kisebb kiállítótermek, kiegészítve az állatok életteréül szolgáló 1998-as épületet. Az új rész Pedro Campos Costa építész munkáját dícséri, és szerintem eszméletlen szuper példa arra, hogyan lehet baromi kreatív ötletekkel érvényesíteni a designban a funkciót és a “hely szellemét”. Ennek legszembetűnőbb megjelenése számomra a víz használata az épület körül, illetve az épület kerámiából készült “halpikkelyes” borítása. Lenyűgöző látvány, még kívülről is…
.. hát még ha az ember bemegy akár csak egy kávét meginni… Az étterem körül körben ugyanis egy széles sávban – a vendégek kilátását biztosítandó -, a pikkelyek lyukasak, és ez olyan fényjátékot eredményez a belső térben, ami egyedülálló a maga nemében.
Én teljesen el voltam ájulva tőle na, de úgy tűnik, ezzel nem voltam egyedül… 🙂
Ugye milyen csodálatos…??? Nekem egyértelműen toplistás kedvenc lett. Arról nem is beszélve, hogy néhány száz méterre tőle áll a Santiago Calatrava által tervezett szintén lélegzetelállító keleti pályaudvar, amiről nem is tudtam, hogy épp itt van, de messziről felismertem, hogy ez csak Calatrava munkája lehet. Sajnos nekünk már nem volt időnk megnézni, de aki ugyanennyire rajong a modern építészetért, mint én, ki ne hagyja azt sem, ha Lisszabonban jár!
::
Akit pedig részletesebben is érdekel Pedro Campos Costa épülete, ezt a cikket nézze meg, gyönyörű fotók is vannak benne.
szögletes aranyhal 
legutóbbi hozzászólások