kortárs művészet gyerekszemmel

A legeslegelső festmény, amit fel tudok idézni magamban a gyerekkoromból, Klimt Csókja, ami a szüleim hálószobájának a falán lógott. Nincs róla olyan emlékem, hogy kifejezetten sokat nézegettem volna, egyszerűen csak ott volt. Hozzátartozott a szoba milliőjéhez, és az az érzés, ami körbelengte, számomra örökre összekapcsolódott a hálószoba intézményével, észrevétlenül, tudat alatt. Nem tanítottak róla semmit a szüleim, a puszta létezésével a bőröm alá ivódott. Pont mint a gémeskutas táj a nappaliban, vagy a villámlástól megriadt ló alakja a nagyszüleim házának egyik szegletében.

Múzeumokról viszont csupa unalmas emlékem van a gyerekkoromból. Elvisznek az iskolából valahová, nem szabad nyúlni semmihez, csöndben kell lenni, csúnyán néznek a teremőr nénik, aztán még majd dolgozatot is kell írni belőle. Kinek van ehhez kedve, nekem nem volt sok. Ráadásul kortárs kiállításokra soha nem is vittek minket, inkább csak régi nagy festők képeit nézegetni, szomorú néni balról, szomorú néni jobbról, komoly bácsi szemből, haldokló ember fekve, csupa barna, fekete, sötét szín egymás után sorban, és bár nyilván kétségtelenül a műveltség részei, általában sokkal kevésbé viccesek vagy meghökkentőek, mint mondjuk egy hatalmas rózsaszín fánk az égen, alatta kövér sellővel és partra vetett cápával… Na az már valami!

A mai gyerekek nagyságrendekkel több képet látnak, mint mi, egész más számukra a vizualitás, mint amilyen nekünk, legalábbis amiben felnőttünk. Sosem felejtem el, mikor 20 évesen életemben először jártam Londonban, mennyire megdöbbentett, hogy ott a múzeumok tele vannak gyerekekkel, akik ülnek a földön, hatalmas füzetekkel a kezükben, és rajzolják, amiket látnak, és mindenféle szuperizgalmas feladatokat kapnak ott helyben a múzeumban a látottak feldolgozására. Nagyságrendekkel jobb mókának tűnt, mint amilyenek a saját gyerekkori múzeumbajárós emlékeim voltak.

Ma már nekem vannak gyerekeim, egy 9 és egy 5 éves, és egész pici koruk óta becsempészgetjük őket kiállításokra. Nagyon kis korukban ennek hátterében igazából csak annyi állt, hogy nem tudtuk őket addig hova tenni, amíg mi megnéztünk egy-egy tárlatot, de onnantól, hogy elkezdtek kicsit jobban beszélni tudni, rájöttünk, hogy a világ egyik legjobb dolga velük menni. Mert állati jókat kérdeznek és mert nagyon-nagyon vicces vagy elgondolkodtató megjegyzéseik vannak a műalkotásokra való reakcióként.

Mikor pár nappal ezelőtt teljesen felnőtt program keretében végigsétáltunk az Art Market Budapesten, eszembejutott, hogy hétvégén kijövök újra a gyerekekkel, de most először úgy, hogy előtte összeírok nekik pár kérdést, amire a válaszokat a kiállításon találják meg. Az volt a dealünk, hogy ha minden kérdést megválaszoltak, összeépíthetnek maguknak egy LEGO figurát a boltban jutalomként. Ez annyira felvillanyozta őket, hogy még engem is meglepő lelkesedéssel járták végig az egész vásárt, nagy izgalomban, hogy minden rejtvényt sikerül-e megoldaniuk. Keress állatokat, találd meg a McDonaldsos miniszobrot és a meztelen kisfiút, vagy épp rajzold le valamelyik képet, amit viccesnek találtál. A kicsi nyilván még nem tud se olvasni, se írni, ő végig csak rajzolt, a feladatokat olvasni meg én segítettem neki.

A végén annyira belefeledkeztek a kiállításba, hogy olyan képek előtt is hosszan álldogáltak, amikről szó sem volt a kérdésekben, pusztán, mert megfogta őket. Az is előfordult, hogy ők döntöttek úgy, hogy valamit maguknak le akarnak emlékbe rajzolni.

Nem vagyok se művész, se művészettörténész, sőt, nincs gyakorlatilag semmilyen művészeti képzettségem, de az biztos, hogy rettentően feltölt szinte minden egyes kiállítás, amit megnézek. Azt gondolom, a művészetet pont ugyanúgy kell kóstolgatni, mint az ízeket. Ahogy egyre többet kóstolsz, egyre több ízzel találkozol, úgy lesz idővel egyre kifinomultabb, amit érzékelsz. Lehet, hogy most még csak a hatalmas pink fánk a vicces, de közben észrevétlenül tágulnak a képzelőerőd határai, kötődnek össze olyan anyagok, és formák és színek, és képek a fejedben, amiket korábban sosem láttál, sosem tapasztaltál, amire sose gondoltál volna, és megszűnnek a zárt és merev fogalmi dobozok, és közelebb kerülsz a bármi lehetségeshez. És szerintem ez klassz. Menjetek kiállításokra. Gyerekekkel. 🙂

Ui: Holnap (2019. október 6-án) még megnézhetitek az Art Market Budapestet. Ha ki akarjátok próbálni a játékunkat, az én kérdéseim ezek voltak:
1. MILYEN ÁLLATOKAT LÁTTÁL A FESTMÉNYEKEN A KIÁLLÍTÁSON? (HA LÁTSZ EGYET, RAJZOLD LE VAGY ÍRD LE A NEVÉT!)
2. KERESD MEG A MCDONALDSOS PICI SZOBROT ÉS RAJZOLD LE! MI A FURCSA RAJTA? VAJON MIT JELENTHET EZ A SZOBOR?
3. ÍRJ VAGY RAJZOLJ EGY OLYAN KÉPRŐL, AMI SZERINTED VICCES VOLT!
4. VAN A KIÁLLÍTÁSON EGY MEZTELEN KISFIÚ SZOBOR. MI A MEGHÖKKENTŐ RAJTA?
5. KERESD MEG AZT A KÉPET, AMIN VAN EGY ÓRIÁSI RÓZSASZÍN FÁNK. MILYEN ÁLLAT VAN RAJTA? ÉS MILYEN EMBER VAN RAJTA?MIRŐL SZÓL EZ A KÉP SZERINTED?

Fontos, hogy ezek eladásra váró, értékes tárgyak, csak olyan gyerekeket vigyetek el, akik tudnak rájuk vigyázni. Tiszteljük meg ezzel a kiállító művészeket és galériákat, ez a minimum.

mert egy lakás is lehet műalkotás…

Az egyik ember, akinek a legnagyobb hatása volt arra, hogy én mit gondolok a lakberendezésről, olyasvalaki, akinek tudtommal semmilyen végzettsége nincs e téren, egyszerűen csak zsigerből érzi, hogy mi működik eszméletlen jól. Ő Prokopp Dóra, akivel anno évekig együtt dolgoztam. Azt az irodát is, ahol anno töltöttük a napjainkat, ő rendezte be, és én egyszerűen imádtam ott lenni, annyira jó hangulata volt az egésznek. Mindenki szeretett ott lenni igazából. Dóra nemrég Marko1 ArtBnb néven csinált egy olyan helyet, amit bárki kibérelhet mindenféle tréningek, előadások tartása céljából. Egy csodálatos nagypolgári lakásban van az Olimpia Park mellett, elképesztő kilátással a Dunára és a városra. Egy egy komplett lakás, éjszakára is megszállhat itt az előadó, ha akar, ami külföldiek vagy vidékiek esetén nem utolsó kényelmi szempont. És Dóra nem hazudtolta meg önmagát, egyszerűen zseniális az egész, olyan hangulata, olyan milliője van, amit szerintem nagyon kevesen tudnak produkálni Magyarországon. Sokkal, sokkal több ilyen intelligens ötletekkel és művészi értékkel bíró tér kellene itthon. Igazából maga a lakás is egy műalkotás. Imádom. Tartsatok egyszer itt valami tréninget, ha jót akartok magatoknak.

futurisztikus ausztrál villa bitcoiniért

2019. április 8-án tartják a világ első kriptopénzes online ingatlanárverését, amely során erre a villára lehet licitálni például bitcoinért. Gondoltam, megmutatom, rég mutattam már hasonlót, és hátha van egy kis fölösleges kriptója valamelyik olvasómnak! 🙂

Forrás: Zerocrypted

Ozora gyerekekkel – 12 tipp a túléléshez

Ozora gyerekekkel 3 szögletes aranyhal

Amikor valamilyen társaságban szóba kerül, hogy mi a (3 és 6 éves) gyerekeinket is visszük Ozorára, az emberek 99%-a azt mondja: “hát nem vagytok semmik”. Néha még én is belecsúszom abba, hogy vagánynak gondoljam magunkat ezért, pedig abban a táborban, ahová idén csatlakoztunk a fesztiválon, mi voltunk a legkevésbé vagány family. Például volt olyan háromgyerekes család a csapatunkban, ahol a legnagyobb (8 éves) gyerek 1-es típusú cukorbeteg és lisztérzékeny, naponta 10x kell legalább szúrnia magát, a legkisebb meg 1 éves csak. Szóval, a vagányság relatív, nem mondom, hogy nem vagyunk laza család, viszont az is biztos, hogy nem mi vagyunk a leglazábbak.

De hogy a lényegre térjek: mivel annyira sokan szerettétek a tavalyi cikkem Ozoráról, (aminek már az angol nyelvű változata is elérhető itt) úgy döntöttem, hogy idén meg arról fogok írni, milyen tanácsaim vannak azoknak, akik gyerekekkel jönnének el erre a fesztiválra. A tippek többsége persze eleve transzportálható bármilyen más fesztiválra is, ahová gyerekkel szeretnétek menni, így nem csak Ozorafanoknak lehet érdekes.

Na szóval, íme a listám:

1. Lakjatok együtt többen más gyerekes családokkal – Sokkal királyabb úgy sátrazni egy fesztiválon, ha 2-3 ismerős család van együtt egy kupacban. Egyrészt tudnak a felnőttek egymás gyerekeire figyelni, ha valamelyik szülőpárnak el kell mennie a kocsihoz, vagy vízért, vagy bárhova máshová, másrészt a gyerekeknek folyamatos társaság van. Persze benne van a pakliban, hogy a gyerekek közül néhányan nem feltétlenül jönnek jól ki egymással, ez nekünk is okozott néhány kellemetlen percet idén, de egyúttal remek tanulási és szocializációs lehetőség is nyilván. Érdemes a sátrakat úgy elhelyezni, hogy köztük középen kialakuljon egy közösségi tér. Ez egyrészt ad egyfajta védettséget, meghitt hangulatot, másrészt könnyebben szemmel is lehet tartani a gyerekeket. A sátrak közötti területet érdemes lefedni hatalmas kendőkkel, vagy kifejezetten árnyékolást szolgáló más megoldásokkal, hogy a dögmeleg ellenére is elviselhető legyen az élet alatta.

Ozora gyerekekkel 4 szögletes aranyhal

2. Érkezzetek hamar a fesztiválra, amikor még vannak gyerekbarát helyek a sátraknak – Az Ozorázásban profi gyerekes családok általában már a fesztivál hivatalos hétfői megnyitója előtt 1-2 nappal megérkeznek és sátort vernek, mert ilyenkor még vannak csendes, árnyékos helyek. Minél később jön valaki, annál nagyobb az esély, hogy csak a hangos zenéhez közel, illetve tűző napon tud sátrazni, ami szerintem még felnőttként is megpróbáltatás, nemhogy gyerekekkel. A legtöbb sátrazásra kijelölt helyen sajnos szinte semennyi fa nincs, csak nagy puszta füves térség, ezért extrán nagyon érdemes a sátor mellett kifejezetten csak árnyékolási célt szolgáló felszerelést is hozni. Ha van ivóvíz, WC, és zuhanyzó a sátorhely közelében, az extraszuper, de erre a kombinációra (csendes, árnyékos, vízzel ellátott hely) azért elég kevés az esély Ozorán, valószínűleg valamiből engedni kell majd.

3. Víz, víz, víz – A legfontosabb feladatod szülőként Ozorán szerintem azt megoldani akárhogyan, hogy legyen a gyerekeidnek (és persze neked is) VÍZ, VÍZ, VÍZ. Eddig akárhányszor voltam, mindig nagyon meleg volt, de az idei év elérte azt a szintet, ami számomra már néha túlélőtáborszámba ment. 39-40 fok is volt nappal, és éjszaka sem volt kevesebb 20 foknál szerintem, még hajnalban sem. Reggel 9 körül már 28-29 fok volt. Emiatt állandóan zuhanyozni akart mindenki és vizet inni, nem csoda, hogy a zuhanyzóknál és a kutaknál 40-50 perces (!!!) sorok is kialakultak… Az emberek a tűző napon állva vártak ennyit, hogy odajussanak a vízhez. Nyilván sokan választották ehelyett azt, hogy a kocsmákban vesznek palackos vizet, de csütörtökre a legtöbb kocsmából egyszerűen elfogyott a mentes víz, és a mi gyerekeink például nem tudják meginni a bubis vizet, túl “szúrós” nekik. Ha pozitívan nézem, akkor azt mondom, hogy most legalább kicsit edződtek, mert nem volt más választásuk, másrészt viszont bevallom őszintén, nem keveset szitkozódtam magamban, mikor sorbaálltam nekik vízért a kutaknál. Igenis nagyon nem OK az, hogy ennyi idő legyen csapvízhez jutni, muszáj lenne megoldani, hogy több kút, vagy más vízhezjutási lehetőség legyen, és hogy ne fordulhasson elő, hogy elfogy a megvásárolható mentes víz. Mi végül ezért adtuk fel péntek este az Ozorázást, egyszerűen nem vállaltam be még egy ilyen forró napot anélkül, hogy könnyen hozzáférhető hideg víz állt volna rendelkezésre. (Ezért is írtam az elején, hogy nem mi vagyunk a leglazábbak, a többi család a mi táborunkból simán végigcsinálta a hetet ennek ellenére is.) Hozhatsz persze otthonról is vizet, de ebben a brutál melegben fél nap alatt pisimeleg lesz, kivéve, ha hoztál hűtőt, ami hajlandó a 40 fokban is rendesen hűteni. Ja, és legyen nálatok néhány spriccelésre alkalmas kütyü, a gyerekek egész nap azzal locsoltak minket és egymást, ezzel éltük túl a fesztivált szerintem. 🙂 És a tábori zuhany is életmentő, mi egyszer se vittük a gyerekeket sorbaállni a hideg zuhanyhoz, a tábori zuhanyhoz nem kell sorbaállni és a melegben jól felmelegedett vízzel lehetett őket lecsutakolni. (Nekünk ilyen van, ez tök jól bevált.)

Ozora gyerekekkel 1 szögletes aranyhal

4. Készüljetek saját kajával – Gyerekekkel különösen fontos, hogy a kajáldák nélkül is meg tudjátok oldani az étkezést. Te simán kibírod, hogy 10-11 körül magadhoz térve lesétálj valamelyik étkezdébe venni valami reggelit, de a gyerekeiddel ez nem így lesz. Nekik kelleni fog reggel a reggeli, délben az ebéd, este a vacsi. És ők nem feltétlenül tudnak vagy akarnak végigállni érte egy 30-40 perces sort, pláne nem a tűző napon, ráadásul elképesztő sok pénzbe is tud kerülni, ha a család minden tagjának minden étkezését a büfékben akarod megoldani (pl. 1 db kb 25 cm átmérőjű pizza idén 2.500 Ft volt, egy tányér gombás tészta 1.500Ft). Van bolt és zöldséges is a fesztivál területén belül, tehát nem muszáj otthonról hozni, de azért lényegesen könnyebb az élet, ha eleve úgy készülsz, hogy van nálad enni- és innivaló, és nem kell naponta megjárni a völgyben lévő bolt és az esetleg a dombtetőn lévő sátrad közti távot bevásárolt kajákkal megrakodva. Tisztában vagyok vele, hogy nem a legegészségesebb, de nekünk életet mentettek az idén az olyan gagyikaják, mint a zacskós levesek vagy zacskós tészták. Csak egy kis kempingfőző kellett hozzájuk, és 10 perc alatt tudtunk meleg ételt adni a gyerekeknek. Nyilván otthon nem eszünk ilyesmit, de egy fesztiválon tényleg életet tud menteni. Ezenkívül mi vittünk sok dobozos tejet, gyümölcsöket, nassolnivalókat (pl. mogyoró, rákszirom, 1-2 zacskó chips, stb.). És idén beújítottunk egy hűtőt is, ami gázról működik. Ebben tároltuk a kolbászt, szalámit, sonkát, vajat, sajtot. De sajnos benne van a pakliban, hogy a hűtő felmondja a szolgálatot, ahogy a táborunkban lévő egyik családé pl megtette, annak ellenére, hogy 1 éve vették, na az szívás, erre a szitura is kell lenni mentőötletnek.

5. Szétnyúzható ruhákat hozzatok – Ozorán a gyereked koszosabb lesz, mint valaha, a ruhája pedig jó eséllyel elszakad, kiszakad, vagy kimoshatatlan foltokkal lesz tele. Erre számíts és ennek megfelelően öltöztesd. Nappal általában embertelen meleg van, tehát elég valami nagyon laza ruha, nagy kendő, ilyesmi, estére, éjszakára viszont érdemes zárt cipőt, zoknit, és hosszú nadrágot, pulcsit is hozni. Nemcsak a hűvös miatt (ami idén egyáltalán nem volt), hanem a szúnyogok miatt is (amik viszont idén is voltak). Nálunk mindig van nekik esőkabát is, persze idén tök fölösleges volt az is.

6. Ne feszüljetek rá a programokra – Ahhoz, hogy élvezet, és ne ideggörcs legyen a gyerekes Ozorázás, el kell engedni, hogy mindenáron meg akarod nézni az x vagy y fellépőt vagy programot. Persze lehet rá törekedni, és eleve úgy szervezni a napot, hogy eljuss, de bármikor előfordulhat, hogy egy gyerekkel olyasmi történik, ami ezt megakadályozza, és ha emiatt nagyon sajnálod magad, az nem jó se neki, se neked. De ezért is jó, ha többen vagytok, mert meg lehet kérni egymást néha, hogy vigyázzatok egymás gyerekeire. Sőt, idén a tábortársaink egyik estére még babysittert is hívtak a táborba, mert olyan mázlijuk volt, hogy a saját babysitterük is Ozorázott, és elvállalta aznap estére a gyerekeket. A programok elengedni tudásában amúgy szerintem az a legnagyobb segítség, ha felosztjátok a hetet, és x napot gyerekekkel vagytok, x napot meg gyerekek nélkül. Mi tavaly is ezt csináltuk és idén is, először kedvünkre kitomboltuk magunkat gyerekek nélkül, és csak pár nap múlva érkeztek a gyerekek, de volt olyan tábortársunk is, aki pont fordítva csinálta. Mindenesetre ez tényleg win-win megoldás, mert a felnőttek se érzik úgy, hogy az egész fesztivál csak a gyerekek körül forog, hanem lehet egy kicsit szabadon fiatalkodni is.

Ozora gyerekekkel 5 szögletes aranyhal

7. Mindenképpen hozzatok a gyerekeknek füldugót – A legtöbb zenés helyen eszméletlen hangos a zene, szerintem nagyon fontos vigyázni rá, hogy a gyerekek hallása kicsit se sérüljön. Nem mindenki gondolja úgy, mint én, nem minden gyerek hordott, de nálunk ez nem volt vita tárgya, muszáj volt hordaniuk a füldugót és kész. Vettünk nekik szuperprofi füleseket is, de végül ebben nagyon melegük volt, úgyhogy a teljesen egyszerű viaszos Ohropax füldugó vált be náluk a legjobban, amit én a DM-ben vettem. Könnyen bele lehet gyurmázni a fülükbe a viaszos anyagot, nem zavarta őket egyáltalán. Érdemes 2-3 dobozzal vinni belőle, mert azért rendszeresen odanyúltak koszos kézzel hozzá, és koszos füldugókat és nem tettem vissza másodszorra a fülükbe, mindig újat kaptak.

8. Hozzatok néhány játékot – Nem kell sok, mert a nap nagy részében úgyis mászkáltok mindenfelé, de azért napi néhány órát így is úgy is eltöltenek a táborban a gyerekek, pl. amíg a felnőttek főznek, mosogatnak, stb, és ilyenkor jó ha van labda, kártya, füzet színes ceruzákkal, bármi más, amivel együtt vagy egyedül leköthetik magukat a gyerekek.

Ozora gyerekekkel 13 szögletes aranyhal

9. Járjátok be a gyerekekkel a fesztivált – Eszméletlen sok érdekes dolog van Ozorán a játszótértől a közösségi konyhán át a mikroszkópokkal terméseket nézegető “laboratóriumon” keresztül a kiállításokig és kilátókig. Járjátok be a terepet a gyerekekkel, nézzétek meg, mi érdekli őket, lehet, hogy olyan oldalukat ismeritek meg, amit eddig nem, vagy nem ennyire jól. A kicsiknek nagy eséllyel a játszótér lesz az egyik kedvenc helyük, ahol van homokozó, fából épített tornyos mászóka, könyves sarok, kézműves sarok, építőkockás sarok, hinta, stb., a nagyobbaknak meg általában a rengeteg kézműves workshopnak helyt adó ArtiBarn, de ezeken kívül is ezerféle csodára lehet bukkanni Ozoraszerte, ami érdekes és szórakoztató a gyerekeknek.

Ozora gyerekekkel 2 szögletes aranyhal

10. Hozzatok valami gyerekszállításra alkalmas kiskocsit – Nyilván pici gyerekeknél ez szinte elengedhetetlen, ha nem hordozza őket kendőben valaki, vagy ha többen vannak, mint amennyit hordozni lehetne, de egy csomó másra is jó, pl vizet szállítani, vagy cuccokat a kocsihoz, ha messze parkol, vagy boltból hazahurcolni a kaját, stb. A mi tábortársainknak ilyesmi volt. Ez zseniális, mert még aludni is tudtak benne a kisebb gyerekek, méghozzá árnyékoló alatt, amit viszont bármikor le lehetett szedni, ha nem volt rá szükség.

11. Tanítsatok egy kis nomádságot a gyerekeknek – Rengeteget tanulhatnak a gyerekek abból, ahogy Ozorán létezni kell. Például, az a tanítás, hogy nem pazaroljuk a vizet, sokkal jobban átmegy, ha megtapasztalják a saját bőrükön, milyen vízért sorbaállni, mintha csak otthon kell elzárni a csöpögő csapot. De lehet hagyni őket segíteni a sátor felállításától kezdve a főzésen keresztül a csalán kiírtásán át egy csomó mindenben, amiből tanulhatnak. Sőt, urambocsá, lehet hagyni, hogy megcsípje őket a csalán, hogy megtanulják, az milyen kellemetlen érzés, és maguktól kerüljék el legközelebb. Ez csak néhány példa, de tényleg sok-sok gyakorlati tudást szívhatnak magukba a gyerekek a nomád tábori körülményeknek köszönhetően, amire az otthoni összkomfortos lakás nem ad alkalmat.

12. Élvezzétek azt a csodát, amit Ozora tesz a gyerekekkel – Nézzétek, ahogy barátkoznak más nyelvű, más borszínű, más kultúrájú gyerekekkel. Ahogy rácsodálkoznak sosem látott dolgokra. Ahogy kérdeznek. Ahogy felmerészkednek az óriási körhintára. Ahogy rugóznak vagy táncolnak a zenére. Ahogy élvezik a szabadságot. Ahogy kicsit hippik lehetnek és láthatják a szüleiket is hippinek. A legváratlanabb meglepetésekben lehet együtt részetek. Idén számomra például az egyik legnagyobb csoda az volt, ahogy a táborunkbeli gyerekek fogták az egyik család sok-sok hangszerét, kiültek egy sétálóút szélére, és elkezdtek zenélni. Pénzt is akartak vele keresni, és végül 2 óra alatt összeszedtek több, mint 12.000 Forintot. Szupercukik voltak, és végtelenül büszkék a végén az eredményükre, amit egyenlően szétosztottak maguk között. A mi gyerekeink életükben először kerestek pénzt. Ez a sztori is egy olyan nem várt történése az idei Ozorának számomra, ami – a sok más klassz élmény mellett, amiben részünk volt – a vízért való embertelen sorbanállás ellenére is azt mondatja velem: nagy ajándékot ad a gyerekeinek az, aki részesíti őket ebben az élményben…

Ozora gyerekekkel 6 szögletes aranyhal

Köszönet a táborunkban lévő gyerekeknek (Máté 6, Félix 3, Milla 8, Lili 12, Teó 9, Tóbi 6, Momó 8, Lulu 4, és Pál 1) illetve a nem táborunkhoz tartozó, de a fiainkkal seperc alatt összehaverkodó Misinek (6), hogy hozzásegítettek a fenti tapasztalatokhoz, illetve hogy modellként szerepelnek a fotóimon és köszi a szüleiknek, hogy hozzájárultak a képek megosztásához! 🙂

Ha olvasóként bármi kérdésed van, írd meg nyugodtan!

Végül még néhány kép a játszótérről, gondolom, ez sokakat érdekel:

 

 

Amit még én is szeretek a Louis Vuittonban…

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 14

El nem tudjátok képzelni, mennyi meg nem írt blogpost van a fejemben az elmúlt két évből. Rengeteg. Annyi csodálatos helyen jártam, annyi mindent meg szeretnék mutatni Nektek, annyi mindent el szeretnék mesélni (pl. hogy milyen lakóautóval bejárni Európát egy 2 és egy 5 éves gyerekkel), hogy az nem igaz. De nekem ez a blog mégiscsak egy hobbi, és folyton-folyton a sor végére szorul, amikor döntenem kell arról, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Mert előbb a gyerekeimmel játszom, a férjemmel beszélgetek, megnézem a filmet, amit már ezer éve meg akartam, elolvasom a könyveket, amik sorakoznak a polcomon és iszonyú kíváncsi vagyok rájuk, találkozom a családommal, a barátaimmal, kirándulok, kiállításokat nézek meg, és ha ez mind mind ki van pipálva nagyjából és valami csoda folytán marad egy felesleges órám, na akkor tudok a bloggal foglalkozni…
Ezt most nem panaszkodásképpen mondom, hála az égnek, hogy ennyi mindennel foglalkozom egyszerre, én mindigis ilyen voltam, soha nem állok le egy percre sem, egyszerűen csak egyfajta magyarázatképpen, hogy miért telnek el hosszú hónapok mostanában egy-egy post között.

Mindenesetre ma fél 2-re kell mennem egy munkával kapcsolatos megbeszélésre, és jéééé, rájöttem, hogy van addig még 1 órám, úgyhogy legalább ezt a zseniális párizsi épületet hadd osszam meg Veletek gyorsan.

Még januárban voltam Párizsban barátoknál vendégségben. Ha külföldi nagyvárosban járok, a legeslegelső célpontjaim mindig a modern épületek, azok érdekelnek messze-messze a legjobban. Az egyik utam ezért a szinte vadonatúj, 2014 októberében megnyitott Louis Vuitton Foundation for Creation épületébe vezetett.

Én soha életemben nem voltam Louis Vuitton rajongó, baromi távol áll tőlem a “fizessünkegyvagyontegytáskáértmertvanrajtaegylogoamimásokföléhelyezmajdminket” szemlélet. Maximálisan elismerem, hogy nagy gonddal, fantasztikus munkával csinálják meg minden terméküket, és nem gondolom azt, hogy a horror árakon eladásnál bármivel jobb lenne, amit a távol-keleti munkások brutális kihasználásával dolgoztató, és ennek következtében nem fair módon olcsó cuccokat áruló fast fashion márkák csinálnának, mégse az én világom. Én soha nem éreztem semmilyen logótól magam fontosabb embernek másoknál, és senkit nem éreztem magamnál fontosabb embernek attól, hogy akármilyen logót hordott magán. Szóval, nem a név miatt mentem oda, hanem az épület miatt, ami viszont az első csodálatos dolog, amit szeretek a Louis Vuittonban, és amivel kicsit nőttek a szememben.

Az épületet az egyik leghíresebb kortárs építész, Frank Gehry tervezte. A cél az volt, hogy a Louis Vuitton divatház művészeti, kulturális és oktatási programjainak legyen egy állandó helyszínt biztosító épülete. Gehry első vázlata így nézett ki (már ez a rajz önmagában zseniális):

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 13

Szeretett volna egy ikonikus épületet tervezni Párizsnak, és ez szerintem tökéletesen sikerült is neki.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 12

Maga a kiállítás is fantasztikus volt, amit eljöttünk ide megnézni, de utána körbejárni az épületet számomra felejthetetlen élménnyé vált. Korábban egyébként tiszta fehér volt az egész, vendéglátó barátaink még látták úgy is. Én is nagyon kíváncsi lettem volna rá élőben (fényképeken nagyon szép letisztultnak és elegánsnak tűnik úgy), de ez a színes verzió is nagyon látványos, remélem, a fotóimról valamelyest átjön a varázsa.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 11

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 15

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 16

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 17

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 18

Ki ne hagyjátok, ha Párizsban jártok! Egy fantasztikus park is van mellette, amit érdemes körbejárni, meg persze mindig szuper kiállítások, meg maga az épület, szóval ez minimum egy 3-4 órás program, úgy számoljatok vele!

Na. El se hiszem, hogy megírtam egy blogpostot. 🙂