mert egy lakás is lehet műalkotás…

Az egyik ember, akinek a legnagyobb hatása volt arra, hogy én mit gondolok a lakberendezésről, olyasvalaki, akinek tudtommal semmilyen végzettsége nincs e téren, egyszerűen csak zsigerből érzi, hogy mi működik eszméletlen jól. Ő Prokopp Dóra, akivel anno évekig együtt dolgoztam. Azt az irodát is, ahol anno töltöttük a napjainkat, ő rendezte be, és én egyszerűen imádtam ott lenni, annyira jó hangulata volt az egésznek. Mindenki szeretett ott lenni igazából. Dóra nemrég Marko1 ArtBnb néven csinált egy olyan helyet, amit bárki kibérelhet mindenféle tréningek, előadások tartása céljából. Egy csodálatos nagypolgári lakásban van az Olimpia Park mellett, elképesztő kilátással a Dunára és a városra. Egy egy komplett lakás, éjszakára is megszállhat itt az előadó, ha akar, ami külföldiek vagy vidékiek esetén nem utolsó kényelmi szempont. És Dóra nem hazudtolta meg önmagát, egyszerűen zseniális az egész, olyan hangulata, olyan milliője van, amit szerintem nagyon kevesen tudnak produkálni Magyarországon. Sokkal, sokkal több ilyen intelligens ötletekkel és művészi értékkel bíró tér kellene itthon. Igazából maga a lakás is egy műalkotás. Imádom. Tartsatok egyszer itt valami tréninget, ha jót akartok magatoknak.

a Moszkva tér cuki Mókuscha

mokusch-1-szogletes-aranyhal

Jó, tudom, tudom, nem Moszkva, hanem Széll Kálmán tér. A gyerekeim sztem pont ugyanúgy fognak mosolyogni rajtam, mint én a szüleimen, amikor “Felszab” teret mondtak a számomra nyilvánvalóan Ferenciektere Ferenciek tere helyett, vagy “Mártírok” útját a Margit körút helyett. Persze nem párthűségből, mert attól aztán messze voltak, hanem szimpla megszokásból, hisz ők még azokba a nevekbe nőttek bele. Nos én meg a Moszkva térbe, ahol az “óra alatt” találkoztam akárkivel, ha találkozni kellett.  Az én Moszkva terem némileg más, mint a fiaim Széll Kálmán tere lesz egyszer, bár még az is lehet, hogy ők is Moszkvázni fogják… Hisz tulajdonképpen ez csak egy város neve, nincs rajta semmi ciki, ráadásul gyorsabb is kimondani, mint azt, hogy Széll Kálmán.

De hívjuk bárhogyan is, a lényeg az, hogy ez a tér egyértelműen Budapest egyik legforgalmasabb gyalogos csomópontja, és ha éppen itt nyílik egy tüneményes kis kávézó, akkor máris van egy csodálatos új találkozóhely az “óraalatton” kívül.

mokusch-2-szogletes-aranyhal

mokusch-3-szogletes-aranyhal

Mi csak capuccinot ittunk, amikor erre jártunk néhány napja, de mint látható a képeken, sok-sok finom falatot is bekaphat, aki ide téved. Arról nem is beszélve, hogy a bundás kenyerük hatalmas népszerűségnek örvend.

Ha mostanában tértek be, kellemes karácsonyi hangulattal találkozhattok, idén nekem ez volt az első szezonális dekoráció, amiben nem idegesített, hogy már megint szuperkorán kezdünk karácsonyozni, hanem kifejezetten jól esett a lelkemnek.

mokusch-4-szogletes-aranyhal

mokusch-5-szogletes-aranyhal

mokusch-6-szogletes-aranyhal

mokusch-7-szogletes-aranyhal

A kiszolgálás nagyon kedves volt, annak ellenére, hogy éppen adóhatósági vizsgálat zajlott, mikor mi ott jártunk… Ezúton is remélem, hogy a rend őrei mindent megnyugtatónak találtak és ez a cuki kis hely nyugodtan üzemelhet tovább mindannyiunk örömére. 🙂

::

MÓKUSCH CAFÉ & DELI

1012 Budapest, Várfok utca 30.

Facebook: https://www.facebook.com/mokuschdelibudapest/

embert lakásáról no.4.- Szandi & Gergő

Mitzi Otthon 12

Évekkel ezelőtt kezdtem el az Embert lakásáról sorozatot, amivel az volt a célom, hogy kifejezetten az ott lakók által berendezett, az ott lakók szellemiségét, stílusát, világnézetét tükröző otthonokat mutassak be. Jártunk Niki pesti albérletében, Ildinél és Timnél Belgiumban, illetve a lakberendezéssel, “lakáspszichológiával” is foglalkozó Trom Kata budai otthonában. Voltak, akiknek a lakását nagyon szerettem volna megmutatni, de nem egyeztek bele, vagy mert ez túl privát lett volna számukra, vagy mert úgy érezték, hogy “még mindig nem vagyunk kész vele”, és volt olyan kiszemelt kecó is, ami végül egy magazinban jelent meg.

Ezért is örülök nagyon-nagyon, hogy most végre folytatódhat a sorozat egy eszméletlen klassz lakásfelújítással. Szandi és Gergő egy kis budai kétszobás lakásból minimális költséggel, de félelmetesen jó, stabil és hozzám nagyon közel álló stílusérzékkel olyan otthont varázsolt, amit szerintem bármely budapesti fiatal pár végtelen örömmmel venne birtokba, miközben mégis minden szeglete egyértelműen őket tükrözi.

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Szandi nagypapája volt Sidó Ferenc, kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, rá emlékeztet ez az újságoldal a keretben…

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb2 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Szandi imád főzni, és ennek keretében már számos gasztroprojektben résztvett, rendszeresen készít a szerencsés éhesek számára szemnek és gyomornak egyaránt tetsző finomságokat. Bár ezt inkább már csak hobbijelleggel teszi, a kivitelezés annyira profi, hogy én vagyok az egyik fő drukkere, hogy mielőbb szakácskönyvet adjon ki útmutatásul, hozzám hasonló, konyhaművészetben egyszerű földi halandónak számító lelkek számára. 🙂

A lakás fő designere Szandi volt, de a szörfök, gördeszkák, snowboardok világában nagymenő, Pinetime tulajdonos Gergő hatása is tagadhatatlan. (Az ő pulcsijaik azok, amiket le se tudok vakarni a férjemről… 🙂

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

A hálóban az ágy felett lévő festmény Szandi alkotása…

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb2 preset

Ryo Takemasa cuki kis rajzait meg az én egyik Pinterest boardomon fedezték fel, ennek külön nagyon örülök… 🙂

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Nagyon hálás vagyok Szandinak és Gergőnek, hogy beengedtek Titeket az otthonukba – mert bibibí, én már ettem is náluk…! :)))

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan alakul Szandiék, a mindenféle finomságok illetve a lakás sorsa, kövessétek őket az Instagramon.

(Minden fotót Szanditól kaptam.)

Miniversum – nem csak miniknek!

szögletes aranyhal miniversum budapest 1

Bár tisztában vagyok vele, hogy a modellezésnek (illetve a makettek készítésének – sose tudom pontosan, mi a különbség) a felnőttek körében is hatalmas rajongótábora van, mégis biztos voltam benne, hogy az Andrássy úti Miniversumban főleg gyerekekkel illetve gyerekes szülőkkel fogunk találkozni. Ehhez képest az épület felé közeledve már messziről látszott, milyen sok éppen csak arra járó felnőtt áll meg és néz be az ablakán, akik közül jónéhány – főképp persze erre tévedő turista – azonnal be is lépett a kapun. És szerintem nem bánták meg. Közép-Európa állítólag legnagyobb vasútmodell-kiállítása ugyanis úgy van felépítve, hogy a legkülönbözőbb korú gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes. De tényleg az!

Mi ugye a 1,5 és az 5 éves kisfiunkkal mentünk, és előzetesen picit féltem, hogy 10-15 perc után a puszta nézelődés unalmas lesz nekik. Igen ám, de kiderült, hogy nem csak nézelődni lehet! Vannak például kb. 1-2 méterenként olyan gombok, amiket megnyomva valamilyen fény jelenik meg vagy valamilyen hang hallatszik vagy mozgás indul be a terepasztalokon. Vagyis elkezdünk harangszót hallani a templom közelében, vagy beindul a mini szökőkút vagy felemelkedik az autó a szerelőműhelyben, és sorolhatnám. A gyerekeink ezt élvezték a legjobban: nyomogatni a gombokat és keresgélni, hogy hol és mi változott azon a környéken.

szögletes aranyhal miniversum budapest 2

szögletes aranyhal miniversum budapest 3

A kiállítás egyébként abból a szempontból is nagyon gyerekbarát, hogy van büfé meg játszóház is, ahonnan újra bármikor vissza lehet menni a kiállítótérbe, vagyis amiatt se kell aggódni, ha az a drága gyermek épp szomjan kívánna halni valahol Pannonhalma és Bécs között. Merthogy nem csak magyar városokat láthatunk, hanem osztrák és német nevezetességeket is.

szögletes aranyhal miniversum budapest 4

szögletes aranyhal miniversum budapest 5

szögletes aranyhal miniversum budapest 6

szögletes aranyhal miniversum budapest 7

Úgyszintén nagyon tetszett nekem az a játék, aminek köszönhetően tényleg szinte centiről centire nézegettem végig mindent: nyilván a filmhez kapcsolódó promóció keretében az éppen tegnaptól a mozikban vetített Kis herceg egyes szereplőinek figuráit kellett megtalálni elrejtve valahol a terepasztalon. A 8 elrejtett kis figura feje felett volt 1-1 csillag, arról lehetett őket megismerni, de így is komoly kutatást igényelt a fellelésük. A legjobban ebben a keresgélésben nekem az tetszett, hogy emiatt a látogatók önkéntelenül is szóba elegyedtek egymással, súgtak egymásnak, hogy merre láttak egy-egy még hiányzó figurát, vagy stikában próbálták ellesni egymás papírjairól a megoldást. Nagyon vicces kincskeresős hangulata lett az egésznek ettől, persze azt a szegény anyukát azért nem irígyeltem, akiről 3 kisgyerek lógott miközben negyedszer rohanta végig a kiállítást, hogy megtalálja a még mindig hiányzó Lámpagyújtogatót… 🙂 Ja mert persze a végén ajándék járt a helyes megfejtésekért, úgyhogy feladásról szó sem lehetett…
A kis herceges figurákról nem csináltam fotókat, de ezer más meglepetésre is lehet bukkanni a makettek között, pl. emberevő dínóra, vagy szívecskékkel jelölt szerelmespárokra, ezeken a kis elrejtett mókás vagy kedves részleteken jókat lehet mosolyogni a gyerekekkel.

szögletes aranyhal miniversum budapest 8

szögletes aranyhal miniversum budapest 9

A kiállításon belül vannak olyan helyszínek, melyek az “Élet a kommunizmusban” összefoglaló név alá tartozva a rendszerváltás előtti időszak egy-egy jellegzetes életképét mutatják meg, kellemes és nyomasztó emlékeket egyaránt felidézve az idősebbekben.

szögletes aranyhal miniversum budapest 10

szögletes aranyhal miniversum budapest 11

szögletes aranyhal miniversum budapest 12

A Miniversumban egyébként lehet szülinapi zsúrt vagy akár csapatépítő tréninget is tartani, megnézhető a vezérlő, ahonnan a vonatokat és mindenféle szerkezeteket irányítják, tartanak ismeretterjesztő órákat ovisoknak és iskolásoknak is, illetve tartanak kulisszák mögötti túrát is az érdeklődőknek.

A kiállítás a Krausz Palota földszintjén, a Budapest, VI. kerület, Andrássy út 12. szám alatt, a Deák térhez közel található, egyszer mindenképp érdemes megnézni!

Lakáskultúra workshopon jártam

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 1

Az idei Design Héten az egyik legizgalmasabb programnak számomra a Lakáskultúra magazin lakásfotós workshopja ígérkezett, be is jelentkeztem rá, mint a huzat. És cipeltem magammal a rendes nagy fényképezőgépemet, mert szentül meg voltam győződve, hogy mi laikusok fotózgatunk majd egy lakást a magazin fotósának útmutatásai alapján, megtanulva jónéhány kis trükköt.

A helyszínt csak pár nappal a workshop előtt tudtuk meg, egy hatalmas, Bajcsy-Zsilinszky úti polgári lakásba kaptuk a meghívást. Egyáltalán nem az a vonal, mint amilyeneket én mutogatok itt a blogon, teljesen más stílus. Ugyanakkor vitathatatlanul izgalmas és egységes, egy saját kis külön univerzum, amit egészen biztosan nem felejt el soha, aki valaha belépett oda. Nagyon erős színek, rengeteg festmény (sokuk meghökkentő), mindenféle kisebb-nagyobb dísztárgy: ez a lakás tényleg minden érzékszervedre intenzíven hat.

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 2

Na, de persze most nem is kifejezetten a lakás a lényeg, hanem, hogy mi mit csináltunk benne. Hát tulajdonképpen nem szó szerint fotózni tanultunk a szó technikai értelemben, ahogy én előzetesen feltételeztem (pl. hogy hogyan lehet egyszerre jól láttatni egy képen egy nagyon fényes ablakot és a mellette lévő sötét sarkot úgy, hogy se ne égjen ki a kép, se ne legyen túl sötét), hanem sokkal inkább azt mutatták be nekünk, hogy milyen folyamaton keresztül készül a magazinba egy-egy lakásról fotósorozat. Mik ennek a lépései, kinek milyen szerepe van, ki hogyan látja el a maga feladatát. Tehát nem csak a lap fotósaival találkoztunk, hanem ott voltak a szerkesztők, stylistok, mindenki, akinek a munkája hozzáadódik a Lakáskultúrában megjelenő végeredményhez.

Maga az esemény úgy működött, hogy csoportokra osztottak minket, és szobánként más-más oldalról engedtek bepillantást a munkafolyamatokba, elmondták nagyjából, hogy ők hogy csinálják, mi meg kérdezhettünk. Beszéltünk képszerkesztésről, utómunkáról, fényekről, színekről, hogy mi működik jól fényképen és mi nem, hogy milyen lakásokat választanak és miért, hogy egy-egy fotózáshoz mennyire, hogyan és miért alakítják át a teret, stbstb.

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 3

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 4

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 5

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 6

Szóba jött, hogy milyen a jó címlap, vagy hogy milyen sokat számít a feliratok elhelyezése. Hogy mi az a hármas szabály a lakberendezésben és a stylingban (jól mutat, ha három színt, három különféle méretet, három különféle anyagot használsz). Hogy mitől válnak élettelivé a fotók és hogy mi a különbség a háromdimenziós valóság és annak kétdimenziós képe között. Nagyon érdekes volt az egész, és engem az kifejezetten meglepett, hogy mennyire őszinte választ kaptunk minden kérdésre. Nem valami patyomkin lapkészítési gyorstalpalónak éreztem, hanem tényleg bepillantást adtak a magazin készítésének mindennapjaiba annak szépségével és nehézségeivel együtt. Közben pedig folyamatosan mentünk végig ezen a különleges birodalmon, úgyhogy kifejezetten koncentrálnom kellett, hogy a sok látni- és hallanivalóból minél több megragadjon bennem.

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 7

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 8

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 9

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 10

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 11

Legvégül mindannyiunkról készítettek egy Lakáskultúra címlapot emlékbe, ebben a fotelben ülve. Mindent összevetve én nagyon jól éreztem magam, ezúton is köszönöm a lap munkatársainak, hogy lehetővé tették nekünk ezt a kis kirándulást, és boldog 50. születésnapot kívánok a lapnak! 🙂

szögletes aranyhal lakáskultúra workshop 12

P.S.: Ez a délután egyébként azért is emlékezetes marad számomra, mert itt találkoztam először olyasvalakivel offline, akivel a blog kapcsán “ismertük meg egymást” online, úgyhogy ezúttal is üdvözlet neki! 🙂