embert lakásáról no.4.- Szandi & Gergő

Mitzi Otthon 12

Évekkel ezelőtt kezdtem el az Embert lakásáról sorozatot, amivel az volt a célom, hogy kifejezetten az ott lakók által berendezett, az ott lakók szellemiségét, stílusát, világnézetét tükröző otthonokat mutassak be. Jártunk Niki pesti albérletében, Ildinél és Timnél Belgiumban, illetve a lakberendezéssel, “lakáspszichológiával” is foglalkozó Trom Kata budai otthonában. Voltak, akiknek a lakását nagyon szerettem volna megmutatni, de nem egyeztek bele, vagy mert ez túl privát lett volna számukra, vagy mert úgy érezték, hogy “még mindig nem vagyunk kész vele”, és volt olyan kiszemelt kecó is, ami végül egy magazinban jelent meg.

Ezért is örülök nagyon-nagyon, hogy most végre folytatódhat a sorozat egy eszméletlen klassz lakásfelújítással. Szandi és Gergő egy kis budai kétszobás lakásból minimális költséggel, de félelmetesen jó, stabil és hozzám nagyon közel álló stílusérzékkel olyan otthont varázsolt, amit szerintem bármely budapesti fiatal pár végtelen örömmmel venne birtokba, miközben mégis minden szeglete egyértelműen őket tükrözi.

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Szandi nagypapája volt Sidó Ferenc, kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, rá emlékeztet ez az újságoldal a keretben…

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb2 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Szandi imád főzni, és ennek keretében már számos gasztroprojektben résztvett, rendszeresen készít a szerencsés éhesek számára szemnek és gyomornak egyaránt tetsző finomságokat. Bár ezt inkább már csak hobbijelleggel teszi, a kivitelezés annyira profi, hogy én vagyok az egyik fő drukkere, hogy mielőbb szakácskönyvet adjon ki útmutatásul, hozzám hasonló, konyhaművészetben egyszerű földi halandónak számító lelkek számára. 🙂

A lakás fő designere Szandi volt, de a szörfök, gördeszkák, snowboardok világában nagymenő, Pinetime tulajdonos Gergő hatása is tagadhatatlan. (Az ő pulcsijaik azok, amiket le se tudok vakarni a férjemről… 🙂

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

A hálóban az ágy felett lévő festmény Szandi alkotása…

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb2 preset

Ryo Takemasa cuki kis rajzait meg az én egyik Pinterest boardomon fedezték fel, ennek külön nagyon örülök… 🙂

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Nagyon hálás vagyok Szandinak és Gergőnek, hogy beengedtek Titeket az otthonukba – mert bibibí, én már ettem is náluk…! :)))

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan alakul Szandiék, a mindenféle finomságok illetve a lakás sorsa, kövessétek őket az Instagramon.

(Minden fotót Szanditól kaptam.)

Reklámok

a mi otthonunk története – 3. epizód: most

IMG_4714 copy

Miután elmeséltem, hogy hogyan vettük meg életünk első saját lakását és hogyan újítottuk fel, most akkor íme az utolsó rész, mely arról fog szólni, hogy milyen a lakás most.

Mielőtt továbbmennél, előre szólok:
1) nem vagyunk lakberendezők, senki ne azt várja, hogy a magazinokban látható, előre megkomponált tereket fog majd itt látni, mert csalódni fog
2) igen, tele van IKEÁval az egész, aki erre finnyás, annak kár is továbbmenni
3) vannak benne teljesen “antiprofi” megoldások, például hogy a képek egyelőre nincsenek keretekben a falon – ez teljesen tudatos
4) a lakás még nincs “kész”, ha egyáltalán a való életben mondhatunk olyat, hogy egy lakás “kész” van. A konyhához még hozzá se nyúltunk, vagy például nincs még kihúzható étkezőasztalunk (amire szükségünk lenne a nagyobb vendégségek alkalmával), szóval lehetne ezen az állapoton még bőven javítani, ez számunkra sem kérdés.

Ha e négy figyelmeztetés után is kíváncsi maradtál, akkor kerülj beljebb! 🙂

IMG_4711 copy

IMG_4696 copy

Milyen a mi otthonunk? Rengeteg fény. Fehér háttér sok élénk színnel és mintával. Főleg modern, pár kivételtől eltekintve kifejezetten olcsó bútorok. Függönyök szinte sehol. Néhány családi örökség – nem raktározás céljával, hanem csupa olyan tárgy, aminek számunkra jelentősége, értéke van: az én anyai nagymamám matrjoska babái, A Férj anyai nagymamájától kapott gyönyörű festmény, egy idős rokonom által saját kézzel készített pad az étkezőben, a festőállvány előtt két kis zöld gyerekszék, amelyeken anyukám és a hugai csücsültek kislányként… És sok-sok zöld növény a könnyen túlélő és szépen mutató fajtából.

IMG_4692 copy

IMG_4570 copy

IMG_4569 copy

Ami teljesen tudatos: a mi lakásunk egy család lakása. Sőt, egy kisgyerekes családé. A vásárlástól kezdve minden döntésünk hátterében ott van az a gondolat, hogy azt szeretnénk, ha az itt lakó felnőttek és gyerekek egyaránt otthon éreznék magukat benne. Már magát a társasházat is úgy választottuk ki, hogy tudtuk: vannak itt szomszéd gyerekek, és legnagyobb szerencsénkre amióta itt lakunk, 3 év alatt már 3 gyerek született, így jelenleg a 8 lakásban összesen hat, fél és 4 éves kor közötti kisember lakozik. Mivel mi A Férjjel gyerekkorunkban egy társasházi bandához tartoztunk, együtt bringáztunk, együtt építettünk bunkert, vagy éppen együtt sütöttünk szalonnát, szinte minden nap több órát együtt eltöltve az iskola után, tudjuk, mennyire klassz egy ilyen szoros gyerekközösség tagjának lenni egész kicsi kortól, és nagyon reméltük, hogy a mi gyerekeinknek is lesz része ilyen élményekben. Az egész lakást is úgy alakítottuk ki tehát, hogy itt szabadon lehet rohangálni, ugrálni, játszani, bukfencezni a párnákon, akadály nélkül hemperegni a szőnyegen, felmászni a kanapéra, vagy éppen Piacassot játszani, míg Mama főz a konyhában. Ezért strapabíró, szürke és mosható huzatú a kanapé, ezért nincs dohányzóasztal a nappali közepén, ezért van nagy szabad tér a lakásban, és ezért lehet nálunk csapatos ugrálóversenyt rendezni a kanapé összes párnáját a földre dobott ugrópályaként használva. Ja, és szabad szappanbuborékot fújni a lakásban! – volt már, aki ezen meglepődött, én meg azon, hogy ezen meg lehet lepődni! 🙂

IMG_4641 copy

IMG_4668 copy

IMG_4667 copy

IMG_4594 copy

IMG_4327 copy

IMG_4754 copy

A fürdőszobánkról már írtam, hogy csak a legszükségesebb helyekre tettünk csempét és hogy itt tanyázik a híres-neves névadó aranyhal. De nem csak ő van itt, hanem a bizsuim és egy csokor levendula, amit anyukám kertjéből kaptam. Meg Máté fürdőjátékai kosarakban. Meg egy keretezett idézet, amit a világ legjobb munkahelyéről örököltem egykor.

IMG_4521 copy

IMG_4517 copy

IMG_4501 copy

IMG_4514 copy

Máté szobája már szerepelt a blogon, nem ismételem meg újra, csak a teljesség kedvéért álljon itt néhány fotó. Ebben a szobában nemsokára úgyis lesz néhány változás… 😉

mate kuckoja

mate kuckoja 2

mate kuckoja 3

Trom Kata kérdezte egyszer tőlünk egy tanfolyamán: Te mit látsz magad körül, mikor először kinyitod a szemed reggel? Akkoriban még csak a fehér falat láttam, most már ezt a kis “tízparancsolatot”, és egy fényképet, amit A Férj csinált rólam és Mátéról egyik reggel. A malackát meg szeretem, hogy tükröződik.

IMG_4729 copy

IMG_4738 copy

Az esküvői meghívónkat én terveztem, ez a Klimt festmény volt a tetején. A hatalmas textilképet egy barátunktól kaptuk nászajándékba. Szeretjük, hogy az ágyon és az éjjeliszekrényeken kívül semmi más nincs ebben a szobában, csak nyugalom. (Na jó, őszinte leszek: szeretnénk. Az egyik sarokban ugyanis most épp tök nagy kupi van, de azt ügyesen lehagytam a fotóról, mert beccszóra napok óta azon dolgozunk, hogy felszámoljuk! 😉

IMG_4789 copy

IMG_4794 copy

Szegény kis konyha mostohagyerek, ahogy már írtam korábban: se időnk, se pénzünk nem volt felújítani. Sötét tónusaival teljesen elüt a lakás többi részétől, de nem akartam megbántani azzal, hogy meg sem említem, ráadásul a kilátást imádom innen. A szódásüveget egy szórakozóhelyről kunyerálta A Férj egy dekadens éjszakán, a kis rózsaszín rádiót meg nekem vette, mert szeretek rádiót hallgatva főzőcskézni. Ahogy az anyukám.

IMG_4294 copy

IMG_4300 copy

És most, hogy a lakásban tett séta végére értünk, lehull a lepel egy gyengémről: imádom a cipőket. Szerencsére A Férj is, ezért nemhogy ellenezte, de egyenesen szórakoztatja, hogy az előszobában a szüleim régi tálalószekrényébe költöztetem be mindig az aktuális évszak kedvenc darabjait. Szinte mindenki meghökken rajta, mikor belép hozzánk, mi meg szeretjük meglátni az első reakciókat az arcokon… 😉

IMG_4600 copy

IMG_4611 copy

Hát ennyi. Ilyen most, mi pedig ilyennek szeretjük minden kis hibájával együtt.
És most már egy szavatok sem lehet: Felakasztottam a hóhért! 😉

a mi otthonunk története – 2. epizód: a felújítás

IMG_4424

Az előző részben ott hagytuk abba, hogy a december 13-ra kiírt szülés előtt már csak 2 hónapunk maradt a felújításra. Előkerestem most Nektek pár fotót, hogy megmutassam, mekkora hasam volt már, mikor nekikezdtünk… A Férj ugye dolgozott, én viszont a veszélyeztett terhességem miatt már néhány hete szabadságon voltam, úgyhogy én tartottam a kapcsolatot a szakemberekkel, akik a felújításban segítettek nekünk.

Mivel nem csak időnek álltunk szűkében, de pénznek is, tényleg csak a legszükségesebb változtatásokat végeztük el:
1) kicsit megbuheráltuk az alaprajzot: falakat egészítettünk ki a korábbinál nagyobbra
2) fehérre festettünk mindent falat
3) a fürdőszobát és a kis WC-t teljesen újracsempéztettük, és kicseréltük a régi zuhanykabint
4) a parkettát felcsiszoltattuk és bepácoltattuk mahagóni színűre.

Se időnk, se pénzünk nem maradt például a konyhára, úgyhogy ahhoz hozzá sem nyúltunk, leszámítva, hogy 6 db virágos mintás díszítőcsempét (nem tudom, hogy ez-e a szakszerű neve) kiszedettünk a konyhacsempék közül, és arra a 6 helyre is olyan semleges csempe került, mint a többi a konyhában. Úgyhogy megmaradt a régi kis hűtő (aminél nagyobbra lenne szükségünk), a mikro (amit soha semmi másra nem használtunk, mint a szoptatásos cuccok fertőtlenítésére), a sütő (ami jó hangosan berreg), a mosogatógép (amit már többször kellett javíttatni), és az elektromos főzőlap (ami most már csak úgy működik, ha valamilyen fémtárggyal érünk hozzá a gombokhoz – ne kérdezzétek, hogy erre hogyan jöttünk rá! 😉 És maradt maga a konyhabútor is, ami bár elrendezésre viszonylag praktikus, de a sötét cseresznyeszíne, illetve a munkalapjának feketés-rózsaszínes műmárványa nagyon nem illik az általunk a lakásban kialakított hangulat többi részéhez. Úgyhogy a konyha még mindig a jövő zenéje, majd egyszer talán nekiesünk annak is.

Vegyük kicsit sorba akkor, hogy amihez viszont tényleg hozzányúltunk, az miért és hogyan történt!

1) Az alaprajz megváltoztatása

Ahogy az előző részben már írtam, a hirdetésben szereplő alaprajz picit eltért a valóságtól. Lenyűgöző rajztudásommal lerajzoltam nagyjából a valós állapotot, ami így nézett ki a lakás megvételekor:

alaprajz eredeti

A következő képen megmutatom, hogy mi mit tartottunk benne feltétlenül megváltoztatandónak: a karikával jelölt rész – gyakorlatilag az előszoba – a mi igényekkel szemben irreálisan nagy területet foglalt el.

alaprajz2

Két változtatást találtunk ki ennek a területnek a használhatóbbá tételére:
1) az egymás mellett lévő fürdő és szoba (a későbbi hálószobánk) egyik falát meghosszabbítottuk, annak érdekében, hogy ne “csapott sarkú” helyiségek legyenek, hanem a sarkot egészítsük ki. Ennek köszönhetően a hosszabb fal miatt megnőtt a fürdő és a szoba területe, ráadásul így az ajtókat is arrébb tudtuk tenni, ezért nem nyíltak be olyan mélyen ezekbe a helyiségekbe (a korábbi verzió szerint a hálóban a kinyitott ajtó gyakorlatilag a franciaágy szélét verdeste);
2) annak a pici helyiségnek, ahol a kazán volt, lebontattuk az előszoba felé eső falát, és ezt a kis kamrát megnagyobbítottuk, így létrejött egy tárolóhelyiség, amit a kazán mellett plafonig bepolcoztunk. Itt elfér a porszívónk, a felmosóvödör, a seprűk, lapátok, felmosócuccok, mindenféle más takarítóeszköz, és itt tartjuk a szelektív szemetes zsákokat is. A folyosó felé eső oldalra két irányban elhúzható tolóajtót tettünk, ami a folyosóra néző oldalán teljesen tükrös, ezáltal a folyosó “csőszerű” voltát teljesen megszünteti, ráadásul tökéletesen kapóra jön öltözéskor is, hisz pont szemben van a gardróbbal.

Ezeket a változtatásokat rajzoltam le a következő képen:

alaprajz 3

Elnézést a hiperbéna rajzokért, azért a lényeg, remélem, látszik rajtuk! 🙂

Hogy fotón is látható legyen, mindez a gyakorlatban hogyan is nézett ki, íme három kép, amin jól megfigyelhető, hogyan változtak a falak, illetve milyen lett az a bizonyos tárolóhelyiség. Ja, és persze én is látható vagyok rajtuk, rendkívül szexi “terhesen lakástfelújítós” szerkóban, uszkve 15 kilóval nagyobb méretben a normál súlyomhoz képest… 😉 (Az első fotón pont abban a “csapott sarokban” állok az előszobában, amit el akartunk tüntetni, a másodikon pedig a hálóban állok, és már látszanak a meghosszabbított falrészek.)

felujitas

haloszoba-uj-fallal

kazanhaz-es-babakocsitarolo

2) A falak fehérre festése

Tudom, hogy nagyon sokan szeretik a színes falakat, én is laktam olyan albérletben, ahol minden szobában más-más színű vastag színes sáv volt a falon, és ez kifejezetten jól is állt annak a lakásnak. Sőt, emlékszem, amikor tizenévesen láttam moziban a Sekély sírhant című filmet, rajongtam annak a lakásnak a sötét, színes falaiért, amiben a történet játszódott.

sekély sírhant

Na, de most, hogy a saját lakásunk falszíneit kellett kitalálni, arra a döntésre jutottunk, hogy legyen minden fal fehér. Méghozzá azért, mert így ezerszer könnyebb később bútorokat választani, dekorálni, stb. Vagyis az volt a koncepciónk, hogy a színek iránti rajongásunkat a fal helyett a kiegészítők képviselik majd a lakásban. Ez volt a terv, és szerintünk sikerült is megvalósítani, ahogy majd meglátjátok a lakás jelenlegi képét bemutató utolsó részben.

3) Csempézés

Szerencsére már kezd kimenni a divatból, de azért még mindig tartja magát Magyarországon az a szokás, hogy a fürdőszobát, WC-t, plafontól padlóig kicsempézik. Míg nem jártam Nyugat-Európában, eszembe se jutott, hogy ezt lehetne máshogy is, azonban mikor először jártam Londonban, és vendéglátónknál láttam, hogy egyáltalán nincs csempe a fürdőben, sőt a fürdőszoba is tele van – persze üveges keretekbe helyezett – festményekkel, teljesen elámultam, hogy ez mennyire sokkal barátságosabbá teszi ezt a helyiséget.

Magyarországon először az egyik albérletünkben láttam olyan megoldást, hogy van ugyan csempe, de csak a kád és a zuhany mellett, és nem teljesen a plafonig, a fürdőszoba többi falán pedig egy darab sem. 1,5 évig laktunk abban az albérletben és nagyon megszerettük ezt a verziót, úgyhogy végül mi is ennél a kompromisszumnál maradtunk. Teljesen kihagyni a csempéket nem mertük volna, hisz tudtuk, hogy hamarosan gyerekek fognak tombolni a kádunkban, fröcskölve a vizet mindenfelé, de annak semmi akadályát nem láttuk, hogy csak olyan helyre kerüljön csempe, ahol reálisan rákerülhet a víz a kádból, illetve a zuhanykabinból. A kis WC-nkbe pedig egy darab csempe nem került a padlón lévő járólapokon kívül, és így most sokkal kevésbé “dobozszerű” a hangulata, mint volt eredetileg, ahogy látszik ezen az előző részben is mutatott képen:

wc

Festményeket is szerettem volna a fürdőnkbe tenni, írtam is már ennek kapcsán egy blogpostot, tele szerintem klassz képekkel, de ugye odakerült a hatalmas aranyhal, e blog névadója (ha nem tudjátok hogy lett ilyen furcsa neve a blognak, érdemes itt elolvasni), és ő annyira meghatározza a teret, hogy mostanáig nem találtam még olyan képet, amivel “jól kijöttek volna”.

Hogy milyen lett a fürdő, azt a következő részben majd meglátjátok.

4) A parketta

Egy barátunk lakásában láttunk először olyat, hogy csiszolás után nem lakkozták le a parkettát, hanem csak pácolták, és A Férj is meg én is teljesen beleszerettünk a látványba, hogy a parketta nem csillog, hanem matt. Tudtuk persze, hogy ennek az a hátránya, hogy a felület sérülékenyebb, hisz nincs rajta a lakk, mint védőréteg, de bevállaltuk ezt a kockázatot, mert annyira nagyon tetszett. (Az ilyen döntéseinkre mondja mindig az egyik jó barátunk enyhén rosszalló mosollyal az arcán: “design over function”… 😉

A klasszikus világosbarna parkettaszín helyett egy sötétebb, mahagónis pácot választottunk, így tehát a végeredmény a régi csillogó, világos padló helyett egy sötétebb, matt verzió lett.

::

Nagyban folyt még a felújítás, amikor a mi drága kisfiunk hirtelen úgy döntött: 3 héttel előbb szeretne világra jönni, december 13. helyett november 21-én… Így hát kútba fúlt a szülés előtti költözés terve, és 1 hónapig teljes káoszban éltünk, két lakás között egy néhány hetes babácskával. Persze már csak a rendszeresen látogató védőnő miatt is muszáj volt babához méltó állapotokat teremteni mindkét helyen, de ez nem mindig volt egyszerű, ahogy például a mellékelt képen is látszik, ami még az albérletben készült… 🙂

img_4989-resized

Aztán végre-végre, 2 nappal karácsony előtt átköltöztünk az új lakásba, Máté ugye egy hónapos volt ekkor. Mivel a lakásvásárlás, a felújítás, és a baba születése minden pénzünket teljesen felemésztette, évekig tartott, míg apró lépésekben haladva kialakult a lakás mai arca. Míg nem gyűlt össze elég pénzünk, a gyerekkori könyvespolcainkat, és egyetlen darab szőnyegemet használtuk, meg a munkahelyemről leselejtezett lámpákat, kanapét, stb., szóval csupa régi dolgot, úgyhogy még sokáig kissé szedett-vedett volt a hangulat.

nappali-jobb

eloszobabol

Máté pedig a mi hálónkban aludt kiságyban 1 éves koráig, úgyhogy szegénykének a szobáját nagyon sokáig “kupiszobának” használtuk, itt tároltunk mindent, amit még nem sikerült kicsomagolni, kiválogatni, leselejtezni, a kissé káoszos költözési időszak alatt.

mate-szoba

Akármennyire nem szerettem ezt a hevenyészett időszakot, arra tökéletes volt, hogy ezalatt a 2-3 év alatt “megismertük” a saját lakásunkat. Lehet, hogy hülyén hangzik, de időbe telt, míg rájöttünk, hol szeretünk a legjobban üldögélni, mennyi könyvespolcra lesz majd szükségünk, mi lenne a nappali számunkra ideális elrendezése, vagy hogy igazából semmi szükségünk nem lesz külön íróasztalra, mert úgyis mindig a kanapén ülve vagy a konyhaasztalnál laptopozunk, ésatöbbi ésatöbbi. Pénzügyi okokból nem tudtunk abba a “hibába” esni, hogy rögtön az elején berendezzük a lakást, anélkül, hogy megismernénk, számunkra hogyan a legkényelmesebb használni, és ennek a végső elrendezéskor nagy hasznát vettük. Azt hiszem, az észak-európai országokban él az a szokás, hogy ha új lakóövezetet építenek, először megnézik, merre vágnak át a köztereken az emberek, és ezután teszik csak oda a járdát, nem pedig fordítva, hogy először ott a járda, aztán mindenki egész más útvonalon, a füvet letaposva gyalogol. Hát, a mi lakberendezésünk is valahogy ebben a szellemben alakult, még ha nem is teljesen tudatosan, de szerencsénkre…

És hogy milyen lett a lakás mostanra? Az jön végre a harmadik, utolsó részben! 🙂

a mi otthonunk története – 1. epizód: a lakásvásárlás

hswh

Az egész azzal kezdődött, hogy kiderült: babát várunk. Ekkor már 3 éve házasok voltunk A Férjjel, és a második közös albérletünkben laktunk. Mivel abban a lakásban csak egy nappali és egy háló volt, felmerült az igény, hogy ideje lenne legalább egy szobával nagyobbat keresni. Nekünk igazából teljesen megfelelt volna egy újabb bérelt lakás is (A Férj rajong azért a röghöz kötöttség nélküli szabadságért, ami a bérelt lakásokkal jár), de családunk idősebb tagjai azt mondták: ha már jön a baba, itt az ideje saját lakást venni, és ha egyedül nem megy, segítenek benne, ahogy tudnak. Eddigre egyébként mindketten hosszú évek óta dolgoztunk már, megtakarított pénzünket gyűjtögettük a bankban, de a család összefogása nélkül biztosan nem mertünk volna még belevágni.

Mikor végre eldöntöttük, hogy ám legyen, elkezdtem nézegetni az ingatlan.com-on a lakáshirdetéseket. Mivel több albérletet kerestem már az elmúlt években, és nem csak saját célokra, elég jó szemmel ki tudtam már szúrni, mit érdemes élőben is megnéznünk és mit nem. Igazából – mivel mindketten reggeltől estig dolgoztunk, ráadásul az én pocakom egyre nőtt – igyekeztem radikálisan minimalizálni az ilyen “megnézős” kecókat. Az annyira kellemetlen szerintem, mikor odamész egy lakásba, és már az első percben tudod, hogy soha az életben nem fogsz beköltözni, mégis kedvesen végignézed az egészet, ha már a tulaj vagy az ingatlanos rádszánta az időt, miközben igazából ez mindenkinek csak időpocsékolás. Szóval én inkább feltettem a kérdéseim e-mailen vagy telefonon, elkértem mindig előre az alaprajzot, megnéztem, hogy milyen az utca, de fölösleges köröket nagyon nem akartam futni.

Mit kerestünk?
1) a környéket eléggé szűkre lőttük be: egy Budapest határán lévő kertvárosi részbe szerettünk volna költözni, ahol az eddigi albérleteink is voltak, ahol a szüleim is laknak (velük nagyon szoros a kapcsolatom, és a születendő baba miatt is a közelükben szerettünk volna maradni), és ami nekünk már csak azért is különösen kedves, mert innen ismerjük egymást: gyerekkori társasházi szomszédságból és barátságból nőttük ki magunkat bő 15 évvel később házassággá…
2) legyen nagy tágas nappali és mellette 2 kis szoba (egy szülői és egy gyerekszoba)
3) legyen a lakás minden helyiségében sok-sok-sok természetes fény
4) a konyha legyen amerikai, vagy egybenyitott a nappalival, hogy ne szoruljon ki a családi életből, aki főzőcskézik
5) legyen benne egy 1-2 m2-es helyiség, amiben a porszívót, felmosó vödröt, és más hasonló cuccokat tudjuk elrejteni szem elől
6) nem feltétlenül, de lehetőleg a fürdőszobának is legyen ablaka
7) csak kisebb felújításokra legyen szükség, hisz hamarosan érkezik a kisbaba.

Minden másban maximálisan kompromisszumkészen álltunk a kereséshez, ennek ellenére áprilistól augusztusig nem találtunk semmit, pedig minden héten háromszor érkezett az ingatlan.com-ról a mi keresési paramétereinknek megfelelően beállított hírlevél. Ez alatt az 5 hónap alatt mindösszesen 3 lakást néztünk meg személyesen is, de egyikből se lett szerelem.

Közben viszont a pocakom szépen gyarapodott, augusztusban már 5 hónapos baba mozgolódott odabent, és vészesen kezdtünk kicsúszni az időből. Augusztus 31-én mondtam A Férjnek, hogy az aznapi hírlevél lesz az utolsó, amit még megnézek, és ha ebben se találunk semmit, akkor halasszuk inkább ezt a lakásvásárlási mizériát a szülés utánra. Egyetértettünk, ő elment zuhanyozni, én meg megnyitottam a hírlevelet, amiben első találatként megtaláltam A Lakást.

Az alaprajzon ezt láttuk:
alaprajz-450x600

Jól látszik, hogy rengeteg az ablak, és bár a szobák nem túl nagyok (a való életben egyébként pár négyzetméterrel még kisebbek is, mint itt a hidertési alaprajzon), a nappali+étkező+konyha egyben viszont hatalmas tér. Ez a kompromisszum nekünk simán belefért, mert eleve az volt a fő célunk, hogy nagy családi-baráti életet élhessünk a nappaliban, a hálókat tényleg csak az éjszakákra szántuk. Nagyon örültünk a padlótól palfonig beépített szekrényes gardróbnak, mert így a lakás többi szobáját 1oo%-ig tehermentesíthettük a ruhásszekrényektől, sőt, még a mosógépnek is maradt itt hely, amit a gardróbba tenni nekünk sose jutott volna magunktól eszünkbe, de az előző tulajdonosok így oldották meg, és a mosógép nélküli fürdőszoba ötlete nekünk nagyon megtetszett. A “porszívótároló” helyiségnek azt a részt pécéztük ki, amire az alaprajzon a “cirkó” szó van írva, ezt a következő bejegyzésben a felújítás kapcsán majd részletesebben megmutatom, hogyan.

A lakásról készült fotók a hirdetésben így néztek ki:

nappali

nappali-3

etkezo

halo

gyerekszoba

furdo1

furdo2

wc

Mikor A Férj kijött a zuhany alól, fel is hívtuk az ingatlanost, aki azt mondta, akár 15 perc múlva is találkozhatunk a lakásnál, és ez így is lett. Ahogy felmentünk a lépcsőházban és megálltunk az ajtó előtt, észrevettem, hogy a tulajdonosok egy számomra is nagyon kedves festményt tettek ki a bejárati ajtó fölé, és már ezt valami jelnek éreztem: ez a lakás ránk vár. Ahogy beléptünk az ajtón, és elárasztott a rengeteg fény, ami a lakás számos ablakából ömlött befelé, én tudtam, hogy “otthon vagyunk”. Mindkettőnknek első látásra szerelem lett, úgyhogy másnap a szüleim is átjöttek megnézni, és még aznap kezet is ráztunk az adásvételre. A rengeteg papírmunkával telt el a szeptember, így október közepén kezdődhetett a felújítás, amire a december 13-ra kiírt szülés előtt már csak szűk 2 hónapunk volt…

(folyt.köv.)

ősz a konyhánkban

Szeretem ezt a szódásüveget. Egy régi buli emléke, egyszerre idézi fel bennem a vidám éjszakákat – az olyanokat, amikor az aprót visszaadni nem tudó pincérlánytól egy szódásüveget kérünk cserébe, áttáncoljuk vele az éjszakát és cipeljük hazáig -, meg a gyerekkori vidéki nyarakat, mikor a nagymamám ilyennel csinált nekünk málnaszörpöt a vajas zsömlék mellé.
Szeretem ezt a cserepet. Fűszernövényeknek vettem még tavasszal, egyből tizenkettőt, és féltem, hogy nem tudom majd egyedül kicipelni őket az autóhoz. De már a pénztárnál odajött két srác és megkérdezték, hogy vihetik-e helyettem. Anyuka voltam már, ők meg egy befűzhető kis csajnak gondoltak. Rám néztek, és nem hitték el, hogy fűszernövények lesznek benne. Látom a tekintetüket, ha meglocsolom a rozmaringot.
Szeretem ezt a hőmérőt. Olyan, mint egy régi óra, és A Férj jut eszembe róla, minden konyhai kütyük legfőbb gyűjtője, aki elment beszerezni a tökéletes bélszínt hétvégére, amit Józsinál kell venni A Csarnokban.
Szeretem ezt a kis fehér kosarat. Neki (még) nincs története, de hűségesen őrzi a zsebkendőinket.
És szeretem az őszt, ahogy mindent színesre fest, hogy a közelgő nagy szürkeség előtt még jól feltöltse a lelkünket.

Szeretem ezt az egészet, így, együtt.

És ez csak 1 sarok a lakásban…