dekortapasz próbálós

Van valami zsigeri tartózkodás bennem a falak szögelésével kapcsolatban, nem tudom magam rávenni, hogy úgy tegyek fel képeket, hogy aztán, ha változtatni szeretnék rajta, gondolkoznom kelljen azon, mit kezdek a tátongó lyukakkal. Ezért nálunk még mindig nincs egyetlen kép sem a falra szögelve.

Ugyanakkor imádom a képeket, ha másokhoz megyünk vendégségbe, képes vagyok hosszú percekig böngészni a fotókat, festményeket, gyerekrajzokat, valamiért érdekes szórólapokat és mindenféle más illusztrációt, amiket a háziak szeretnek látni maguk körül. Nem csoda, ha itthon is állandó képkirakási mániám van, és hogy ennek – a szögutálatom ellenére – tudjak hódolni, kézenfekvő megoldásnak tűnt dekortapaszt használni. Úgyhogy próbálkoztam már többfélével, amiket különféle hobbiboltokban vettem, és lehet, hogy csak én választottam valamiért rosszul, de sajnos pár nap után mindig elengedték a falat és leestek a képekkel együtt. Úgyhogy már épp kezdtem feladni ezirányú próbálkozásaimat, mikor utolsó ötletként eszembe jutott, hogy Varga Emese, a Dekorella blog írója többek között dekortapaszokkal is foglalkozik, ezért megkérdeztem tőle, hogy szerinte mi lehet az oka, hogy nálam mindig leesnek. Ő pedig válasz helyett próbaképpen küldött nekem pár tekercset, nézzük meg, ezekkel mi történik.
Na, hát ezúton örömmel jelentem neki is, hogy gyakorlatilag már 4 hónapja tartanak a tapaszok, és egyik sem esett le eddig, ez a bejegyzés pedig igazából most csak azért született, hogy dokumentáljam a helyzetet. A rózsaszín csíkosak az előszobánkba kerültek a fekete-fehér családi fotóink rögzítéséhez, a kékek pedig a gyerekszobába.

Az én fiaim is minden nap nézegetik a képeket, és ha vendég gyerekek jönnek, valamiért ők is legelőször ezekhez a rajzokhoz rohannak és nagyon cukik, ahogy jó közelről megcsodálják őket mindig. Ide egyébként továbbra is gyűjtöm az illusztrációkat a Pinterestes gyerekmappámba, most éppen Ryo Takemasa rajzaiért vagyok oda, ki is fogok tenni közülük néhányat.

Szóval, én bevállalom, hogy nem olyan rendezett, mintha minden képkeretben lenne, de nekem ez pont így tetszik, Emese, Neked pedig ezúton is nagyon köszi a tapaszokat!!! 🙂