szép rendetlenség

Mikor Trom Kata lakberendezős óráinak bemutatkozó előadásán voltam, valaki (Zsuzsa) felvetette: az emberek nem is úgy élnek, ahogy a lakásokat bemutató magazinok képein látszik, ezért ő annyira nem is szereti az ilyen képeket, mert egy statikus, ideális és sosemvolt állapotot mutatnak.

Van igazság abban, amit mond, nekem erről az a vita jutott az eszembe, hogy szabad-e retusálni a nőket a divatfotókon vagy sem. Nem! Mondják sokan, figyelmzetetve az elérhetetlen testek iránti vágyakozás szülte önbizalomhiányra, féltékenységre, a külsőségek istenítésére, az anorexiára, bulímiára, és a többi negatív következményre hivatkozással. Dehogynem! Ellenkeznek a divatlapok szerkesztői, fényképeszek, és sok olvasó, mondván, amikor ilyen képeket nézegetnek, inspirációra vágynak, kikapcsolódásra a szürke hétköznapokból, és nem kövér, ráncos, és kopott mackónadrágban üldögélő embereket akarnak látni.

Én – ahogy általában mindennel kapcsolatban az életben – ez esetben is az arany középút híve vagyok. Szeretem a ráncaimat, és szeretem a férjem ráncait. Alig sminkelem magam, és nincsenek műkörmeim. Nagy ritkán veszek 1-1 drágább ruhát, de a gardróbom 80%-a kifejezetten olcsón “levadászott” darabokból áll. Szeretek kiöltözni, ha esemény van rá, de nem megyek kirándulni magas sarkú cipőben.

A lakásunkra is ugyanez igaz. Megfér benne a drága zuhanykabin és az IKEA JOKKMOKK asztal, ami 4 székkel együtt volt 24.000,-Ft, mikor vettük. Mindig van elől jónéhány DUPLO, kisautó, és levetett pulcsi, félig olvasott könyv, befizetetlen számla, és elmosatlan kávésbögre egy kis zaccal az alján. Ugyanakkor alapvetően törekszem arra, hogy jó érzés legyen ide bejönni, és amennyire csak lehet egy gyerekes család mindennapjai közepette, mégiscsak rendezett és nyugodt milliőben éljünk. Ha nem is teljes rendben, de legalább szép rendetlenségben.

A fentieket mind csak azért írtam le, hogy bevezethessem: talán még egy lakberendezős blog sem tetszett annyira a maga egészében, mint a The Selby. Ez az oldal nem steril lakásokat mutat be, amelyekben sehol egy szösz vagy eldobott zokni, hanem olyanokat, amelyekben – a képek készültének időpontjában is – hús-vér emberek élnek, mozognak, esznek-isznak, játszanak, dolgoznak, rendezkednek és rendetlenkednek. Igaz, lakberendezési szempontból azért nem “átlag” emberek ők, művészek, stylistok, designerek, fotósok, kreatív igazgatók, vagy akár olyan ikonok, mint például Michael Stipe, a múlt héten feloszlott R.E.M. frontembere.

A blog 2008-ban indult, azzal, hogy Todd Selby fotóművész publikálni kezdte a művész barátai otthonaiban általa készített fotókat. Az oldalnak ma már 55.000 egyedi látogatója van naponta, és a különleges otthonokkal rendelkezők a világ minden tájáról szeretnének megjelenni rajta.

Biztos vagyok benne, hogy ha még nem ismeritek a Selbyt, már ennyi infó is elég volt, hogy rávessétek magatokat, ennek ellenére én azért rendszeresen fogok szemezgetni belőle kedvenceket. Ha olyan kecótok van, amivel akár Ti is bekerülhetnétek, előbb írjatok nekem, lekörözzük Selbyt! 😉

Remélem, Selby fotói Zsuzsának is tetszeni fognak! 😉

fekete babaszoba

Ha babaszoba dekorálásról van szó, biztos vagyok benne, hogy (az európai kultúrában legalábbis) szinte mindenkinek a kék és a rózsaszín, esetleg a zöld, a sárga, a fehér és a barna színek jutnak az eszébe. Na és a fekete…? Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy 100 emberből max 1 említené potenciális babaszoba színként.

PEDIG… Íme egy szerintem fantasztikus példa arra, hogy mennyire vidám, barátságos és meghitt környezetet lehet teremteni a fekete használatával is. Engem teljesen lenyűgözött ez a szoba, amelyet a texasi Michele Watson álmodott meg és váltott valóra kisbabája számára. A takarókat és a színes labdás függőt ő maga készítette, meg is lehet vásárolni ezeket a boltjában.

Fotók: Michele Watson (screamy mimi)

frizsider lamour

Pár napja volt egy szabad estém, mikor a papája, a férjem, (a telefonomban “A Férj” 😉 ) vigyázott Mátéra. Pesten szerettem volna meghallgatni egy előadást, és mivel Budán lakom, és mivel gyönyörűen sütött a nap, fogtam magam, és elsétáltam a Moszkva tértől (bocs, nekem már ez marad, Máté, ha felnő, majd cukkolhat miatta, ugyanúgy mint ahogy mi is cikiztük a szüleinket a “Felszab tér” és társai miatt…) a Margit-hídon át a Nyugati pályaudvarig. Baromi jól esett, az utolsó napok egyike idén, mikor felvehettem a kedvenc nyári szandálom. Eddig ez valószínűleg számotokra teljesen érdektelen magánügy, úgy vált ez a kis kiruccanásom mégis majdani blogposttá, hogy útközben tettem egy felfedezést: a Margit-körúton sétálva belebotlottam a SMEG bemutatóterembe, kirakatában a híres színes frizsiderekkel. Álldogálltam is ott egy kicsit, élőben még nem láttam sehol ilyen hűtőket, és bevallom őszintén, egyből szerelembe estem velük.

Nem a márka miatt, hanem, mert vidámak, színesek, nosztalgikusak, és mindezzel olyan életetörömöt csempésznek a konyhába, aminek a magamfajta neméppenkonyhatündér csak örülhet (értsd: ha lenne egy ilyen hűtőm, biztos sokkal szívesebben főznék is belőle 😉 )

Na szóval e séta emlékére, és mert nekem tényleg NAGYON tetszenek a színes hűtök, összeszedtem most jónéhányat, lehet bennük gyönyörködni. Nem mindegyik SMEG, de a többségük az.

az építész háza

2005-ben építette saját maga számára Arthur Casas brazil építész ezt a házat, ahol a burjánzó természet és a minimál vonalvezetés ellentéte egészíti ki egymást. Évekkel ezelőtt találtam, azóta is a kedvencem. Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ledőljek olvasni a kanapéra, főzzek valamit a konyhában, vagy írjak egy blogpostot az irodában. Szerelem.