karácsonyi dekor 1.

Bevallom őszintén, engem nagyon zavar, hogy mióta “fogyasztói társadalomban” élünk (gyerekkoromban határozottan emlékszem, hogy ez nem volt így), hónapokkal előrébb vannak a kirakatok az aktuális naptári dátumhoz képest. Júliusban, mikor még el se jutott az ember nyaralni, már sok helyen sálak és sapkák virítanak a próbababákon, a legnagyobb kaszálásnak ígérkező karácsonyi szezont pedig már októberig kitolják. Nem szeretem ezt, mert olyan, mintha folyamatosan a jövőben élnénk. Mintha sosem lenne jó az, ami épp van, amit éppen meg kell és lehet élni, hanem gyorsan-gyorsan menjünk tovább, jöjjön a következő élvezet és pénzköltési lehetőség. Nekem egyébként is önfejlesztős feladatom megtanulni a jelenben élni, mert hajlamos vagyok rá, hogy sokat nosztalgiázzak, vagy éppen sebbel-lobbal a jövőt intézzem, és sokszor nem élem át eléggé a jelent. Szóval dolgozom magamon, de közben mégis karácsonyi kirakatok előtt sétálok el már hetek óta, ami nem könnyíti meg a dolgom.

Nem szoktam soha ádvent kezdete előtt feldíszíteni a lakást. Azzal, hogy tegnap este az előszobába mégis csempésztem már egy csöppnyi karácsonyi hangulatot, két okból tettem kivételt. Egyrészt, a blog miatt, mert nyilván fölösleges lenne karácsonyi dekorációkról januárban írnom (jó kifogás…). Másrészt a következő három héten három vizsgám is lesz azon az egyetemi továbbképzésen, amire járok, úgyhogy esélyem sem lesz rá (vagy legalábbis nagyon kevés), hogy a háztartás, Máté és a tanulás mellett még a díszítéssel is foglalkozzam.

Ha ez a két mentség nem is lenne elég, ráadásul még Máténak is nagyon tetszett, úgyhogy ezennel most nyilvánosan felmentem magam a tegnap esti, jövőben élős bűnözésemért! 😉

/P.S.: Természetesen ilyen kis gömbök csak szigorú felügyelet mellett használhatóak egy kisgyerekes lakásban, senki ne tegye olyan helyre őket, ahol egy baba egyedül hozzáférkőzhet!/