mitől Karácsony…?

A Kicsi Ház Facebook oldalára került fel ez a deszkákból készített karácsonyfa, és kisebbfajta vitát generált. Volt aki azt írta: “randa”, volt, aki szerint “borzalmas! néhány szalaggal madárijesztőnek akár jó lehet!”. Ugyanakkor volt, akinek tetszett a minimalizmusa, vagy az újrahasznosított volta. Én ezt a commentet fűztem hozzá: “Nem a tárgyaktól lesz Karácsony, hanem az érzésektől, amik betöltik a szobát. Ahol szeretet van, ott egy ilyen fa is lehet a leggyönyörűbb karácsonyfa a világon.”

Nem akarok patetikus lenni, de közeledik a Karácsony, és még mielőtt túl késő lenne, és belecsúszánk a nagy rohanásba és készülődésbe, talán van értelme egy pillanatra megállni és elmerengeni ezen egy picit.

Bevallom őszintén, én nagy “ünnep-kedvelő” vagyok. Az ünnepek szerintem csodálatosan osztják fel az évet, mindig van “mit várni”, pláne, ha gyerek az ember. Milyen nagy öröm a nyuszikat vagy a tojásokat keresgélni, születésnapon Halász Jutkát énekelni a szomszéd gyerekekkel, az új divat szerint töklámpásokat farigcsálni, aztán nézni a fényüket, vagy várni a csengő hangját Karácsonykor és utána berobbanni a szobába, elámulni a fán és birtokba venni a játékokat. Gyerekeknek és gyerekekkel a legnagyobb élmények ezek szerintem, és pont azért, mert – ha nem szúrtuk el őket túlságosan – nekik még nincsenek előítéleteik. Őszinte csodálattal néznek mindenre, elhiszik, hogy útközben hazafelé a nagyitól a Jézuskát látták átsuhanni az égen, vagy hogy tényleg a nyuszi tette a tojásokat a gondosan elkészített kis fészkekbe.

Felnőttként sok embernek az ünnepekről a MACERA jut eszébe: vásárolni, takarítani, sütni-főzni kell, és mi lesz, ha nem lesz kész minden, vagy ha kiszárad a bejgli. Igen, ez is része a készülődésnek, ez a kis extra stressz, de ezt fel lehet fogni egy boldog, lázas készülődésként, és nevetni a nehézségeken, vagy fel lehet fogni a hátunk közepére se kívánt kötelességként is, bosszankodva és azt várva, hogy legyen már vége… Akkor meg minek…?

Én hiszek abban, hogy rajtam áll, hogy félig üresnek vagy félig telinek látom ugyanazt a poharat. Nap, mint nap tapasztalom, hogy emberek ugyanolyan típusú nehézségeket megélve mennyire optimisták, vagy pesszimisták tudnak lenni. Az alap probléma pedig nem változik, de pusztán attól, hogy ők másképp állnak hozzá, mégis egészen másképp fogják érezni magukat.

Kicsit közhelyes, amit írok, mégis megteszem, mert engem tényleg elszomorít, mikor az ünnepekben az emberek csak a külsőségeket látják és élik meg. Ha csak az számít, hogy tökéletes legyen a terítés és a mienk legyen az utcában a legnagyobb karácsonyfa, vagy ha csak azt látjuk, hogy ötször annyi ember után kell mosogatni, mint más estéken. IGEN, legyen szépen megterítve, legyen szép a karácsonyfánk, mosogassunk ötször annyi emberre, de közben ne felejtsük el, hogy igazából nem ez számít, hanem azok az érzések, amit ilyenkor tudunk adni egymásnak és magunknak.

Soha nem felejtem el. Az egyetemen első évesek voltunk, és Zlinszky János professzor úr, volt alkotmánybíró, egy hatalmas műveltséggel rendelkező ember a Karácsony előtti utolsó előadáson azt kérte tőlünk, hadd mesélje el a számára legemlékezetesebb Karácsonyt. 1944-ben Szentestén bombázták Budapestet. Egy pincében voltak, óvóhelyen. Nem volt béke, se meleg, se karácsonyfa, se szaloncukor. Az ajándék pedig egy kis darab kenyér volt, amit a család tagjai megosztottak egymással. Ott és akkor, legpuritánabb és legnemesebb lényegében valóban jelen volt a Karácsony.

Kívánom, hogy a következő hetekben mi is mindannyian megéljük majd ezt a fajta Karácsonyt, ami elsősorban és legfőképpen a szeretetről és az örömről szól, és nem másról. Ha vannak is nehézségek, amik gátolnak benne, mogorva rokonok, betegség, kimerültség, vagy bármi más, legalább próbáljuk meg. Ha a családban valamiért nem megy, akkor azáltal, hogy átviszünk egy tál meleg halászlevet a szomszéd özvegy néninek, akit soha nem látogat senki, vagy készítünk egy kincsekkel teli cipősdobozt egy kisgyereknek, akinek egyébként nem jutna ajándék.

Én hiszek abban, hogy mindenki tud adni és kapni szeretetet Karácsonykor, bármilyenek is a körülményei…

És ez nem jelenti azt, hogy közben ne lehetne mindent megtenni azért, hogy külsőségeiben IS szép legyen!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s