Nem-nem, ezek nem régi fényképek. Csak sétáltunk egyet a hétvégén Aszófőn, és akkor kattintgattam néhányat. Mert bizony ilyen kincsek vannak ám arrafelé…
egy zöldfülű lakberendezés-rajongó naplója
Mert…
"Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket." (Márai Sándor)
RÓLAM
https://www.pinterest.com/aranyhal/
legutóbbi hozzászólások
Kedvenceitek
- 22 interesting facts about O.Z.O.R.A. festival
- Ozora gyerekekkel - 12 tipp a túléléshez
- Zara Home Budapest - ahogy én látom
- 22 érdekes tény az O.Z.O.R.A. fesztiválról
- így épült Brazília fővárosa
- gyerek-elsősegély tanfolyamon jártam
- cukiságok boltja - Pylones a Váci utcában
- vagány szobanövények - pénzleveles pilea
Keresés
szogletesaranyhal@gmail.com
Az van, hogy nem akarok én lenni a 156. magyar Balis blogger, mert minek. Több ezer Balis fotóm van, amit nem tettem fel sehova. De közben az is van, hogy időről-időre rengeteg mondanivalóm lenne róla, meg néha ilyen helyekre bukkanok teljesen váratlanul, mint ez is, és ilyenkor mindig egy harc magammal, hogy megosszam vagy ne osszam. Mivel ez anno egy építészetes / lakber blogként indult, ezt az épületet most tényleg nem bírom ki, hogy ne tegyem fel. Úgyhogy ezt most felteszem, ti meg mondjátok el, ha van kedvetek, hogy van értelme nekem ilyeneket feltenni ide vagy nincsen. Mitől érdekes egy 156. Balis magyar blog és mitől totál érdektelen. Viccen kívül kérdezem, nekem ez tényleg dilemma, ha van kedvetek erről véleményt mondani, engem nagyon érdekel. Segítene. Köszi :) Építész: @yoka_sara
A melukat szertartás egy tisztító szertartás a balinézeknél, szent folyókban, patakokban, a tengerben végzik. A szertartás nem csak a testet, hanem a lelket is tisztítja. A szobrok hindu isteneket jelképeznek, akik előtt sorban végig kell menni. Minden isten előtt háromszor inni kell a vízből (vagy a szádba venni a vizet és kiköpni), majd háromszor megsimítani az arcodat alulról felfelé a vízzel teli tenyereddel, majd az egész fejed betenni a víz alá. Én keresztény vagyok, méghozzá katolikus, úgyhogy jó bűnbánó katolikus módjára felváltva imádkoztam közben a saját keresztény istenemhez, meg a hindu istenekhez, hogy remélem, nem veszi egyikük sem rossz néven, hogy én most keresztény létemre egy hindu szertartást csinálok végig. ;) Mivel hiszek abban, hogy meg kell találnia minden vallás követőinek a közös nevezőt egymással, ami képessé tesz minket békében élni együtt, hiszek abban is, hogy az összes isten mosolygott, miközben ezt csináltam, ahelyett, hogy haragudott volna. Aztán a szertartás végén magam is nevettem magamon, hogy mennyire komoly arccal koncentráltam végig az egészet, mikor láttam, hogy az utánunk jövő balinéz asszonyok végignevették a szertartást a vízben, táncoltak, ölelgették egymást, integettek nekünk, énekeltek. Mennyire másfajta megélése ez a természetfelettivel való kapcsolódásnak, mint amihez Európában vagyunk szokva, és milyen jó is ez!
Hárman magyar csajok felmotoroztunk ma erre a csodaszép helyre. Jólesett a lelkemnek. ❤️ Bárcsak minél több hely megmaradna Balin az eredeti szépségében, mint ez is…
és tervezed és tervezed az új otthonod, ami majdnem ott van, mint a régi, csak egy emelettel feljebb, mert már sokan vagytok és kicsi a hely és nagyobb tér kell, és már gondolatban felépítetted az egészet, már látod magad a sarokban olvasni, a kis kuckóban, amit az utolsó pillanatban még belecsempésztél a tervbe, és beleképzelsz házibulikat és kettesben töltött estéket és látod magad előtt, ahogy majd nőnek fel a gyerekek a szobában és rajzolod a filccel a magasságukat az ajtófélfára, és tudod, hogy az ablakból pont látszani fog a domb mögött lemenő nap,a teraszról meg az emberek az utcán, ahogy sietnek a dolgukra, kalapban és hosszú szoknyában, mint Zsuzsa néni, vagy órákon át kutyát sétáltatnak és beszélgetnek közben, filmről meg könyvekről meg festőkről, mint én Ricsivel vagy szerelmekről, mint Gáborral,látom magunkat a saját teraszomról, ahogy Romy ott rohangál közben mellettünk, és Balázsék erkélyéről száll be a frissen grillezett hal illata,nálunk meg szól a Thievery vagy Stan Getz vagy a Nouvelle Vague, és a polcok tele vannak a kedvenc könyveimmel, és öt perc sétára lakik a Papa,és tíz perc sétára a Gergő,és az utca végén van az erdő, ahol életemben először csókolóztam úgy igazán rendesen, akkora élmény volt, hogy vagy egy órán át nem bírtuk abbahagyni, és ma már ugyanott a gyerekeimmel mászom a hegyet, akiknek a szomszéd barátai olyanok, mint amilyen szomszéd barátok mi voltunk gyerekként, és amiből egyszercsak férj és feleség lettünk, és ahol a temetőben ott a Mama, negyed óra alatt fel tudok sétálni hozzá, és persze nincs ott, mert velem van mindig, de valami mégis ott van, mert Máté lefeküdt a sírjára és átölelte, szóval valaminek mégis csak kell ott lennie, még ha nincs is, és azzal, hogy tegnap éjjel rányomtam a SEND gombra a gmailen, elfogadva a vevő ajánlatát, azzal most el kellett adnom álmokat, amiket beleképzeltem abba a lakásba, abba a jövőbe, amiből már nem lesz jelen, ott, ahol mindent ismerek és ahol minden ismer engem, az eperfa a kertben, az utcatábla a sarkon, vagy a kerítés, amit én festettem át a szomszédokkal, mikor rávettem őket, hogy játsszunk Tom Sawyerest.
Rengeteg vendéget fogadunk Balin, nagyon szeretem ezt az itteni életünkben, hogy napokig, néha hetekig, sőt van, hogy egy hónapig laknak nálunk családtagok vagy barátok. Egyrészt így van idő mély és hosszú beszélgetésekre, másrészt eszméletlen sok élethelyzetben látjuk egymást, tanulunk egymástól, adunk visszajelzést, fogadunk dícséretet meg kritikát, tiszta terápia meg szellemi felfrissülés az egész, nagyon nagyon szeretem. Kicsit az a hangulat jut eszembe róla, amilyennek a Sorel ház művészvillájában zajló beszélgetéseket képzeltem, mikor olvastam anno a Sorelt.
“A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni.”
#bali #blancomuseum #ubud
Soha életemben nem éreztem még annyira komoly késztetést rá, hogy kipróbáljam a festést, mint a Blanco múzeumban, ahol a teremőr leültetett Blanco műtermében arra a helyre, ahol ő maga is festett. Varázslatos ez a műterem, wow.
Antonio Blanco festőművész házának és műtermének elképesztően szép kertje, Ubud, Bali.
Kevés dolgot szeretek a messzire repülésben, ezek közül a legfontosabb, hogy büntetlenül megnézhetek egymás után 5 filmet az út alatt, mire leszállunk. Eszméletlen jókat találtam a múltkor is, a mostani úton pedig ez lett a legnagyobb favoritom. Mert Joachin Phoenix a top 5 kedvenc színészem egyike, és mert fekete-fehér film, méghozzá csodaszép felvételekkel, és mert általában minden filmet szeretek, ami egy gyerek és egy felnőtt kapcsolatáról szól, de ez még ráadásképp nagyon sokat mond arról is, mit jelent anyának, házastársnak, testvérnek lenni. Csodacsodaszép, igazi feel good film, szomorkás, de nem szomorú, nagyon nagyon ajánlom. C’mon C’mon a címe, Mike Mills rendezte.
Archívum
- 2021 február (1)
- 2019 október (1)
- 2019 május (1)
- 2019 március (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 július (1)
- 2017 március (1)
- 2017 január (2)
- 2016 december (1)
- 2016 november (1)
- 2016 október (3)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (5)
- 2016 július (3)
- 2016 június (1)
- 2016 április (1)
- 2016 március (1)
- 2016 január (1)
- 2015 november (1)
- 2015 október (3)
- 2015 február (1)
- 2015 január (2)
- 2014 december (2)
- 2014 október (3)
- 2014 augusztus (2)
- 2014 július (1)
- 2014 június (4)
- 2014 május (1)
- 2014 március (5)
- 2014 február (6)
- 2014 január (2)
- 2013 december (4)
- 2013 november (1)
- 2013 október (6)
- 2013 szeptember (4)
- 2013 augusztus (2)
- 2013 július (1)
- 2013 június (7)
- 2013 május (5)
- 2013 április (1)
- 2013 március (3)
- 2013 február (7)
- 2013 január (6)
- 2012 december (3)
- 2012 november (1)
- 2012 október (4)
- 2012 szeptember (9)
- 2012 augusztus (11)
- 2012 július (3)
- 2012 június (4)
- 2012 május (3)
- 2012 április (5)
- 2012 március (9)
- 2012 február (16)
- 2012 január (9)
- 2011 december (15)
- 2011 november (16)
- 2011 október (18)
- 2011 szeptember (21)
szögletes aranyhal 
Nagyon jó, hgy f/f-ben fotóztál! Teccccik 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen! Igazából csak a telefonommal fotóztam, kutyafuttában, mert Máté is ott sertepertélt mellettünk, de azért lett ez a néhány viszonylag jó. Egyszer majd visszamegyek nyugiban, rendes géppel, és akkor csinálok még többet. 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon szépek a képek és jó, hogy fekete-fehér és nem színes !!! Teljesen visszaadják Aszófő hangulatát
KedvelésKedvelés
Köszi!!! 🙂
KedvelésKedvelés
Tenyleg jo. Nagyon szepek a fotok!
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen! 🙂
KedvelésKedvelés