az egyik kedvenc IKEA-hackem

Már régóta ismerem az IKEA Hackers oldalt, és azt hittem, hogy mindenki hallott már róla, ezért nem szenteltem neki eddig bejegyzést. Ugyanakkor a barátaim szoktak nekem mindenféle témajavaslatokat küldeni (tegyétek Ti is bátran!), és az utóbbi egy hónapban ketten is mondták, hogy írjak már erről. Úgyhogy megadom magam, mert lehet, hogy tényleg sokan nem is hallottatok még róla, pedig nagyon klassz dolog!

Szóval, az IKEA Hackersnek bárki elküldheti, hogy adott IKEA termékből hogyan csinált valami egészen mást, vagy hogyan alakította át, hogyan dobta fel, egyszóval hogyan “hackkelte meg”. Ha átmentek az oldalukra, számtalan ötletet találhattok barkácskedvű IKEA-vásárlóktól. Lehet keresni köztük mindenféle szempont szerint, és persze lehet szavazni a szerintetek legjobbakra.

De hogy ne beszéljek csak a levegőbe, itt egy nagyon cuki példa, amit már én is megtaláltam korábban, és mint kiderült, Eszter barátnőmnek is az egyik kedvence. A vállalkozó kedvű apuka két éjjeliszekrényből csinált játékkonyhát a kisfiának. Azért ez nem a legpofonegyszerűbb átalakítások közé tartozik, láthatóan sok munkája volt vele, de szerintem tündéri lett a végeredmény! Mivel – nagy szerencsémre – A Férj egyszerűen imád főzni és istenien is csinálja, szerintem nagy kísértést fog érezni rá, hogy ő is összeeszkábáljon valami ilyesmit Máténak, még ha nem is arról híres, hogy túl sokat barkácsolna. 😉

További képeket, és elkészítési leírást találhattok erről a kis konyháról a Small & Friendly blogon!

ismét játék!

Képzeljétek, az a nagy harci helyzet, hogy a karácsonyi játék győztese mind a mai napig nem jelentkezett a könyvért, amit nyert. Ez a szegény könyv így – a szépségéhez mérten teljesen indokolatlanul – még mindig itt árválkodik becsomagolva a kandallópárkányunkon, ami ellen most már sürgősen tenni kell valamit! 😉

Így hát akkor ismét meghirdetem, hogy “akik a Facebook csoport tagjai, illetve akik nem tagjai ugyan, de e-mail útján követik a blogot, azok között kisorsolok 1 példányt a FÉNY ÉS FORMA című könyvből.”

A sorsolás legyen mondjuk a négy napos hétvége utolsó estéjén, vagyis március 18-án!

(Hogy miért érdemes ezt a könyvet megnyerni, azt olvassátok el az eredeti bejegyzésben, aki még nem látta.)

tavasz

“Tavasz: a halhatatlanság megtapasztalása.”
Henry D. Thoreau

Ezzel a gondolattal búcsúzom el most egy időre, ugyanis a következő 1-2 hétben (reméljük, csak 1) egyáltalán nem fogok tudni írni.
Addig is kívánok Nektek gyönyörű tavaszi napokat, és felszabadító megújulást!
Sziasztok!

/Fotó via: Mari Crea/

Trom Kata újabb vendégpostja

Trom Katát, és “spirituális lakberendezéssel” foglalkozó tanfolyamát már bemutattam Nektek, és mivel nagy sikert aratott az előző vendégpostja ezen a blogon, most ismét olvashattok tőle egyet. Íme.

„Előbújtak az első hóvirágok. Saját kertből talán szabad szedni párat, hogy a konyhába friss életerőt hozzanak. Ilyen apróságokon múlik, hogy milyen hangulattal indul a nap. A reggeli tea fölött az apró virágok tökéletességén merengek. A kis fehér balerinákról egy élénk “görög-kék” színfoltra téved tekintetem: a tálalószekrényem, rajta egy Portugáliából hozott zöld kerámiatál gyümölcsökkel, és egy narancsot tartó állvánnyá előlépett réz gyertyatartó. Vándolrol a tekintet színek, formák, tárgyak, növények között… Nemcsak az enyém, a tiéd is – ki e sorokat olvasod. Talán nem is tudatosul benned, de otthonod tárgyai, amikkel valamilyen választás alapján körbeveszed magad, hatnak rád, kölcsönhatásban vagytok egymással.

Otthonunk minket tükröz, kapcsolataink, hívatásunk, munkánk, személyiségünk, és az élthez való viszonyunk mélyebb dimenziói fejeződnek ki benne. Örömmel tölt el, ha erre tanítványimat és a tanácsért, közös gondolkodásért hozzám fordulókat sikerül ráébresztenem.

Néhány hónapja egy fiatal nő keresett meg, hogy segítsem ártendezni a lakásukat, ahol párjával él, mivel egy ideje úgy érezte, hogy a lakás, pontosabban a tér, amelyben élnek mintha nem igazán azokat a célokat szolgálná, amelyekre egy egészséges otthon hivatott, „mintha túl sok feszültség és vibrálás gyülemlett volna fel” az odaköltözésük során benne. Otthonukban saját elmondása szerint “elég sok kacatot, csetreszt, női holmit” gyűjtött össze, “amelyek lassan, de fokozatosan átvették az uralmat”, miközben a hálószobájuk, lakásuk többi részét pedig közben mintha elfelejtették volna kicsinosítani. Érdekes megoldásuk volt: úgy állapodtak meg, hogy a nagyszoba a férfi területe lesz, a háló a nőé, hogy a női holmik, amelyek nem igazán férfi ízlésnek valók, visszaszorítkozzanak az utóbbi szobába és ne lepjék el az egész lakást. Elmondtam nekik, hogy ez az elgondolás szerintem azt a veszélyt hordozza, hogy túlságosan is kettéosztják vele a teret, ami akár ellentéteteket is szülhet kettejük között. A hölgy felismerte: igyekezetében, hogy tolerálni tudja a férfiízlést, miközben megőrizi saját identitását is, elkezdte két ellentétes frontoldalra felszabdalni a teret. Amikor beléptem hozzájuk, az első gondolatom erre, a terek túlzott kettéosztására irányult. Mikor ezt megállapítottuk, hozzáláttunk a – női oldalt képviselő – háló szemrevételezésének. Ezt a szobát angyalkák, puttócskák, száraz rózsák, szentképek, terítőcskék és egyéb férfiszemet borzoló tárgyak uralták. Amit megtehettünk, hogy az ágy körül, ami közös területnek minősült, igyekeztünk úgymond “közös látványt” biztosítani, hogy mindkét fél magáénak érezhesse azt. A nagyszobában találtak helyet azok a tárgyak, amelyeket a közös utazások során gyűjtöttek, vagy egymásnak ajándékoztak, illetve közösen vásároltak, ugyanakkor ott maradtak a férfi használati és dísztárgyai is. Így a tér elkezdett összhangot árasztani, amire meglehetősen nagy szükség volt. Igyekeztem a hölgy józan ítélőképességére hatni, hogy ő saját maga lássa be azt, ha esetleg tévesen értelmezi a lakóteret, illetve annak berendezését. Nem mondtam neki, hogy “ezt dobd el”, „ez béna”, „ezt aztán már ne”, inkább olyan kérdéseket tettem fel, amelyekre ő maga adhatta meg a választ önmaga számára, amelyek alapján ő maga dönthetett úgy, hogy megválik-e egy bútortól, vagy tárgytól vagy sem. Rávezető kérdéseimen gondolkozva ő maga tudta meglátni, hogy mi az, ami a jelenben már nem őt szolgálja és aminek feleslegessé vált számára a megtartása. Nem voltak véget nem érő kiselőadások a helyes térkihasználásról, vagy az energiaszívó tárgyakról, “csak” párbeszéd és a lehetőségek, jó megoldások keresése. Örültem neki, hogy mikor készen lettünk, azt mondta, nem érezte, hogy rákényszerítettem a változtatást, hanem azt érezte, hogy inkább egyfajta segítőt, támogatót talált arra, hogy az otthon, amiben él erősítse őt, töltse fel energiával és érte legyen, ne pedig fordítva.”

Aki kíváncsi rá, hogyan tanít Kata e szemlélet alapján, legközelebb március 24-én és 25-én találkozhat vele a Tér-Lélek-Tan tanfolyam következő műhely-hétvégéjén.