Rajongok a street artért. Azt imádom benne, hogy az emberek mindennapi tereibe viszi a művészetet, ahol akkor is “kénytelenek” és tudnak vele találkozni, ha nincs kedvük, idejük, lehetőségük, indíttatásuk arra, hogy maguk tegyenek lépéseket, azért, hogy művészeti alkotások közelébe kerüljenek. No meg azt, hogy szerethetőbbé, élőbbé, izgalmasabbá teszi a városokat. Soha nem felejtem el, mekkora élmény volt számomra, mikor Nápoly utcáin bolyongva teljesen véletlenül egy templom melletti falon rábukkantam egy eredeti Banksyre. Először nem akartam hinni a szememnek, nem is tudtam, hogy járt Nápolyban is, de 100%-ig biztos voltam benne, hogy ez ő volt, és persze egyből utána is néztem, mikor hazaértünk, és valóban … (Majd teszek fel képet ide róla.) Vagy – tágabb értelemben véve a street artot – emlékszem arra is, milyen hosszú ideig bolyongtam Dalí szobrai között Marbellán, és ha Londonban járok, minden alkalommal elmegyek a Westminter-apátság melletti parkban álló Calais-i polgárok alatt üldögélni kicsit. De ez csak pár példa, sorolhatnám sokáig az olyan kültéri művészeti alkotásokat, amelyek nekem örökre meghatározzák egy-egy városról alkotott benyomásaimat.
Bevallom őszintén, hogy az india származású Anish Kapoor Chicagóban található, 2004-2006 között elkészült Cloud Gate nevű szobráról nem hallottam egész addig, míg ma nem olvastam egy installációról, amit itt valósítottak meg. Rozsdamentes acéllemezekből készült, amiket tükörfényesre políroztak. 10 méter magas, 20 méter hosszú, és 13 méter széles, súlya 110 tonna. A formája miatt sokan “Bean” (Bab) becenéven hívják, és elkészülte óta Chicago egyik legnagyobb nevezetessége.
A Luftwerk név alatt dolgozó Petra Bachmaier és Sean Gallero fogta a szobrot, és alkottak egy koreografált fényjátékot hozzá Luminous Field néven. 10 projektort használnak az élmény megteremtéséhez Owen Clayton Condon zenéjére.
Soha nem jutott még eszembe, hogy elmenjek Chicagóba, de most már csak ezért a szoborért is nagyon szívesen megnézném…
Vélemény, hozzászólás?