Bár tisztában vagyok vele, hogy a modellezésnek (illetve a makettek készítésének – sose tudom pontosan, mi a különbség) a felnőttek körében is hatalmas rajongótábora van, mégis biztos voltam benne, hogy az Andrássy úti Miniversumban főleg gyerekekkel illetve gyerekes szülőkkel fogunk találkozni. Ehhez képest az épület felé közeledve már messziről látszott, milyen sok éppen csak arra járó felnőtt áll meg és néz be az ablakán, akik közül jónéhány – főképp persze erre tévedő turista – azonnal be is lépett a kapun. És szerintem nem bánták meg. Közép-Európa állítólag legnagyobb vasútmodell-kiállítása ugyanis úgy van felépítve, hogy a legkülönbözőbb korú gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes. De tényleg az!
Mi ugye a 1,5 és az 5 éves kisfiunkkal mentünk, és előzetesen picit féltem, hogy 10-15 perc után a puszta nézelődés unalmas lesz nekik. Igen ám, de kiderült, hogy nem csak nézelődni lehet! Vannak például kb. 1-2 méterenként olyan gombok, amiket megnyomva valamilyen fény jelenik meg vagy valamilyen hang hallatszik vagy mozgás indul be a terepasztalokon. Vagyis elkezdünk harangszót hallani a templom közelében, vagy beindul a mini szökőkút vagy felemelkedik az autó a szerelőműhelyben, és sorolhatnám. A gyerekeink ezt élvezték a legjobban: nyomogatni a gombokat és keresgélni, hogy hol és mi változott azon a környéken.
A kiállítás egyébként abból a szempontból is nagyon gyerekbarát, hogy van büfé meg játszóház is, ahonnan újra bármikor vissza lehet menni a kiállítótérbe, vagyis amiatt se kell aggódni, ha az a drága gyermek épp szomjan kívánna halni valahol Pannonhalma és Bécs között. Merthogy nem csak magyar városokat láthatunk, hanem osztrák és német nevezetességeket is.
Úgyszintén nagyon tetszett nekem az a játék, aminek köszönhetően tényleg szinte centiről centire nézegettem végig mindent: nyilván a filmhez kapcsolódó promóció keretében az éppen tegnaptól a mozikban vetített Kis herceg egyes szereplőinek figuráit kellett megtalálni elrejtve valahol a terepasztalon. A 8 elrejtett kis figura feje felett volt 1-1 csillag, arról lehetett őket megismerni, de így is komoly kutatást igényelt a fellelésük. A legjobban ebben a keresgélésben nekem az tetszett, hogy emiatt a látogatók önkéntelenül is szóba elegyedtek egymással, súgtak egymásnak, hogy merre láttak egy-egy még hiányzó figurát, vagy stikában próbálták ellesni egymás papírjairól a megoldást. Nagyon vicces kincskeresős hangulata lett az egésznek ettől, persze azt a szegény anyukát azért nem irígyeltem, akiről 3 kisgyerek lógott miközben negyedszer rohanta végig a kiállítást, hogy megtalálja a még mindig hiányzó Lámpagyújtogatót… 🙂 Ja mert persze a végén ajándék járt a helyes megfejtésekért, úgyhogy feladásról szó sem lehetett…
A kis herceges figurákról nem csináltam fotókat, de ezer más meglepetésre is lehet bukkanni a makettek között, pl. emberevő dínóra, vagy szívecskékkel jelölt szerelmespárokra, ezeken a kis elrejtett mókás vagy kedves részleteken jókat lehet mosolyogni a gyerekekkel.
A kiállításon belül vannak olyan helyszínek, melyek az “Élet a kommunizmusban” összefoglaló név alá tartozva a rendszerváltás előtti időszak egy-egy jellegzetes életképét mutatják meg, kellemes és nyomasztó emlékeket egyaránt felidézve az idősebbekben.
A Miniversumban egyébként lehet szülinapi zsúrt vagy akár csapatépítő tréninget is tartani, megnézhető a vezérlő, ahonnan a vonatokat és mindenféle szerkezeteket irányítják, tartanak ismeretterjesztő órákat ovisoknak és iskolásoknak is, illetve tartanak kulisszák mögötti túrát is az érdeklődőknek.
A kiállítás a Krausz Palota földszintjén, a Budapest, VI. kerület, Andrássy út 12. szám alatt, a Deák térhez közel található, egyszer mindenképp érdemes megnézni!
szögletes aranyhal 
Vélemény, hozzászólás?