Ez az írás most azzal fog kezdődni, hogy elárulok magamról valami szupercikit… Hogy miért? Mert szerintem, ha Tálos Gábor tudta volna ezt az információt rólam, nagy eséllyel eszébe nem jut, hogy meghívjon engem egy általa vezetett teaszertartásra… Merthogy annál szentségtörőbb módon teát inni, ahogy én szoktam, gyakorlatilag lehetetlen. Egyrészt filteres teát iszom – mert szupergyors és kényelmes, és nálunk nagy rohanás a reggel, én pedig 90%-ban csak reggel teázom. Másrészt, ha ez még nem lenne elég gáz – nem tudom kivárni, míg egy forró tea kihűl, ezért csak félig öntöm a bögrét forró vízzel, beteszem a filtert, 3 perc múlva kiveszem, majd engedek a bögrébe jéghideg vizet a csapból…. ÁÁÁÁ, szuperciki, igaz? 🙂 Gábor, ha olvassa ezt az írást, szerintem most felszisszen, minimum. Kígyót melengetett a keblén…? 🙂

Én a hétköznapok rohanásában tényleg nem bírom kivárni, míg iható meleg lesz a tea, ez van. Van két kisfiam, mellette saját vállalkozásom, egy full hobbiból írt blogom, háztartásom, amit vezetek, családom, akiket látogatok, barátaim, akikkel összefutok, tényleg, de tényleg non-stop rohanok egyik helyről a másikra, és ennek mindenféle áldozata van, köztük a nyugodt teázás élménye, ami manapság tényleg ünnepszámba megy nálam.

Igen ám, de az ünnepeket meg nagyon szeretem. Készülni valamire, “megadni a módját”, szépen felöltözni, szépen megteríteni, az asztalnál gyertyát gyújtani, mindeközben klassz zenéket hallgatni – na ez legalább annyira jellemző rám, mint gagyi módon inni a teát egy átlag szerda reggelen. Az ünnepekbe szerelmes vagyok, olyankor azt érzem, hogy kicsit megáll az idő, és igazán jelen lehet lenni, igazán jelen tudok lenni a pillanatban. És az ünnep szó alatt nem csak a Karácsonyt és társait értem. Ünnep nekem az, ha vendégek jönnek hozzánk, vagy minket hívnak vendégségbe, ha leülünk egy kávézóba vagy étterembe a barátaimmal beszélgetni, ünnepek az évente ismétlődő kis szertartásaink, például, hogy minden évben Szenteste előtt néhány nappal elmegyünk a Széchenyi-fürdőbe, hogy ne csak a rohanást éljük át az év végéből, hanem tudatosan próbáljunk a tempón lassítani, és így tovább.

Egy teaszertartás is épp erre jó. Hogy lassulj egy kicsit. Hogy leülj, beszélgess és közben “várd a teát”. Hogy ideális legyen a hőmérséklete a víznek (zöld teánál 85fok, feketénél 95), hogy pont elég, de pont nem túl sok percig ázzon a teafű, hogy pici csészékből kortyolgass, majd újratölts, hogy kipróbálj többféle ízt, illatot, hatást, hogy ünneppé tegyél vele bármilyen hétköznapot. Azt mondják, a jó tea olyan, mint “az őzike az erdőben” – várnod kell türelmesen, hogy felbukkanjon a fák közt, így arra is, hogy a tea hatása megjelenjen benned. De amikor végre megtörténik, akkor varázslatban lesz részed…

Ilyen volt a Gábor által vezetett szertartás, és ilyen az is, ha Te szervezel a barátaiddal hasonlót. Valahogy hozzá vagyunk szokva, hogy ha találkozni akarunk emberekkel kikapcsolódásból, akkor étterembe megyünk vagy kocsmázni, pedig ugyanolyan jókat, sőt, talán még mélyebbeket is lehet beszélgetni ebben a belassult állapotban, néhány csodálatosan finom tea mellett.

Gábor mesélt arról, hogy járják be munkatársaival a Távol-Kelet teatermő vidékeit, hogy minél különlegesebb ízeket és illatokat kutassanak fel. Szinte láttuk magunk előtt a buja erdőket, a földeken dolgozó családokat, és amikor azt említette, hogy a Főnix-hegyen úgy árad a tea illata, hogy azt érzed mindenhol, azt érzed nappal, és azt érzed éjszaka az ágyadban, mikor lefekszel aludni, ez azonnal felkerült a bakancslistámra.

Gábor egyébként a Bortársaság egyik alapítója, a magas minőségű teákkal néhány éve kezdett el komolyan foglalkozni. A szertartás is a Bortársaság egyik üzlete fölötti teremben zajlott, a Kossuth tér szomszédságában lévő Vécsey utcában.

A Gábor által forgalmazott teák Zhao Zhou márkanév alatt futnak, amit magyarul dzsaó dzsó-nak kell ejteni, ha jól értettem. Zhao Zhou mester 120 évig élt, ebből 30 évig meditált, és amikor megkérdezték tőle, mi az élet értelme, azt felelte: “Menj, igyál teát!”

Ha ő mondja, azért érdemes megfogadni, nem…?
Persze szigorúan filter nélkül!!! 🙂

::

Ha szeretnétek olyan teaszertartáson vagy teasulin résztvenni, amin én is voltam, vagy ilyet ajándékba adni Karácsonyra, ehhez itt találtok infót.

Ha pedig megkóstolnátok Gáborék teáit, innen tudtok rendelni. Az én egyik kedvencem a Green Dancong 2015 No. 505 wulong tea volt, aminek szerintem jázminos-orchideás illata és picit vajas íze van. A másik pedig a Da Xue Shan 2016 No. 831 puer tea… Utóbbi olyan hatással volt rám és a csapat sok-sok tagjára, hogy ha részletesen elmesélném, utána csupa drogos keresőszóval bukkannának rá a blogomra a Google felhasználói… Nem viccelek. De nem mesélem el, inkább próbáljátok ki magatok! 😉