Ozora gyerekekkel – 12 tipp a túléléshez

Ozora gyerekekkel 3 szögletes aranyhal

Amikor valamilyen társaságban szóba kerül, hogy mi a (3 és 6 éves) gyerekeinket is visszük Ozorára, az emberek 99%-a azt mondja: “hát nem vagytok semmik”. Néha még én is belecsúszom abba, hogy vagánynak gondoljam magunkat ezért, pedig abban a táborban, ahová idén csatlakoztunk a fesztiválon, mi voltunk a legkevésbé vagány family. Például volt olyan háromgyerekes család a csapatunkban, ahol a legnagyobb (8 éves) gyerek 1-es típusú cukorbeteg és lisztérzékeny, naponta 10x kell legalább szúrnia magát, a legkisebb meg 1 éves csak. Szóval, a vagányság relatív, nem mondom, hogy nem vagyunk laza család, viszont az is biztos, hogy nem mi vagyunk a leglazábbak.

De hogy a lényegre térjek: mivel annyira sokan szerettétek a tavalyi cikkem Ozoráról, (aminek már az angol nyelvű változata is elérhető itt) úgy döntöttem, hogy idén meg arról fogok írni, milyen tanácsaim vannak azoknak, akik gyerekekkel jönnének el erre a fesztiválra. A tippek többsége persze eleve transzportálható bármilyen más fesztiválra is, ahová gyerekkel szeretnétek menni, így nem csak Ozorafanoknak lehet érdekes.

Na szóval, íme a listám:

1. Lakjatok együtt többen más gyerekes családokkal – Sokkal királyabb úgy sátrazni egy fesztiválon, ha 2-3 ismerős család van együtt egy kupacban. Egyrészt tudnak a felnőttek egymás gyerekeire figyelni, ha valamelyik szülőpárnak el kell mennie a kocsihoz, vagy vízért, vagy bárhova máshová, másrészt a gyerekeknek folyamatos társaság van. Persze benne van a pakliban, hogy a gyerekek közül néhányan nem feltétlenül jönnek jól ki egymással, ez nekünk is okozott néhány kellemetlen percet idén, de egyúttal remek tanulási és szocializációs lehetőség is nyilván. Érdemes a sátrakat úgy elhelyezni, hogy köztük középen kialakuljon egy közösségi tér. Ez egyrészt ad egyfajta védettséget, meghitt hangulatot, másrészt könnyebben szemmel is lehet tartani a gyerekeket. A sátrak közötti területet érdemes lefedni hatalmas kendőkkel, vagy kifejezetten árnyékolást szolgáló más megoldásokkal, hogy a dögmeleg ellenére is elviselhető legyen az élet alatta.

Ozora gyerekekkel 4 szögletes aranyhal

2. Érkezzetek hamar a fesztiválra, amikor még vannak gyerekbarát helyek a sátraknak – Az Ozorázásban profi gyerekes családok általában már a fesztivál hivatalos hétfői megnyitója előtt 1-2 nappal megérkeznek és sátort vernek, mert ilyenkor még vannak csendes, árnyékos helyek. Minél később jön valaki, annál nagyobb az esély, hogy csak a hangos zenéhez közel, illetve tűző napon tud sátrazni, ami szerintem még felnőttként is megpróbáltatás, nemhogy gyerekekkel. A legtöbb sátrazásra kijelölt helyen sajnos szinte semennyi fa nincs, csak nagy puszta füves térség, ezért extrán nagyon érdemes a sátor mellett kifejezetten csak árnyékolási célt szolgáló felszerelést is hozni. Ha van ivóvíz, WC, és zuhanyzó a sátorhely közelében, az extraszuper, de erre a kombinációra (csendes, árnyékos, vízzel ellátott hely) azért elég kevés az esély Ozorán, valószínűleg valamiből engedni kell majd.

3. Víz, víz, víz – A legfontosabb feladatod szülőként Ozorán szerintem azt megoldani akárhogyan, hogy legyen a gyerekeidnek (és persze neked is) VÍZ, VÍZ, VÍZ. Eddig akárhányszor voltam, mindig nagyon meleg volt, de az idei év elérte azt a szintet, ami számomra már néha túlélőtáborszámba ment. 39-40 fok is volt nappal, és éjszaka sem volt kevesebb 20 foknál szerintem, még hajnalban sem. Reggel 9 körül már 28-29 fok volt. Emiatt állandóan zuhanyozni akart mindenki és vizet inni, nem csoda, hogy a zuhanyzóknál és a kutaknál 40-50 perces (!!!) sorok is kialakultak… Az emberek a tűző napon állva vártak ennyit, hogy odajussanak a vízhez. Nyilván sokan választották ehelyett azt, hogy a kocsmákban vesznek palackos vizet, de csütörtökre a legtöbb kocsmából egyszerűen elfogyott a mentes víz, és a mi gyerekeink például nem tudják meginni a bubis vizet, túl “szúrós” nekik. Ha pozitívan nézem, akkor azt mondom, hogy most legalább kicsit edződtek, mert nem volt más választásuk, másrészt viszont bevallom őszintén, nem keveset szitkozódtam magamban, mikor sorbaálltam nekik vízért a kutaknál. Igenis nagyon nem OK az, hogy ennyi idő legyen csapvízhez jutni, muszáj lenne megoldani, hogy több kút, vagy más vízhezjutási lehetőség legyen, és hogy ne fordulhasson elő, hogy elfogy a megvásárolható mentes víz. Mi végül ezért adtuk fel péntek este az Ozorázást, egyszerűen nem vállaltam be még egy ilyen forró napot anélkül, hogy könnyen hozzáférhető hideg víz állt volna rendelkezésre. (Ezért is írtam az elején, hogy nem mi vagyunk a leglazábbak, a többi család a mi táborunkból simán végigcsinálta a hetet ennek ellenére is.) Hozhatsz persze otthonról is vizet, de ebben a brutál melegben fél nap alatt pisimeleg lesz, kivéve, ha hoztál hűtőt, ami hajlandó a 40 fokban is rendesen hűteni. Ja, és legyen nálatok néhány spriccelésre alkalmas kütyü, a gyerekek egész nap azzal locsoltak minket és egymást, ezzel éltük túl a fesztivált szerintem. 🙂 És a tábori zuhany is életmentő, mi egyszer se vittük a gyerekeket sorbaállni a hideg zuhanyhoz, a tábori zuhanyhoz nem kell sorbaállni és a melegben jól felmelegedett vízzel lehetett őket lecsutakolni. (Nekünk ilyen van, ez tök jól bevált.)

Ozora gyerekekkel 1 szögletes aranyhal

4. Készüljetek saját kajával – Gyerekekkel különösen fontos, hogy a kajáldák nélkül is meg tudjátok oldani az étkezést. Te simán kibírod, hogy 10-11 körül magadhoz térve lesétálj valamelyik étkezdébe venni valami reggelit, de a gyerekeiddel ez nem így lesz. Nekik kelleni fog reggel a reggeli, délben az ebéd, este a vacsi. És ők nem feltétlenül tudnak vagy akarnak végigállni érte egy 30-40 perces sort, pláne nem a tűző napon, ráadásul elképesztő sok pénzbe is tud kerülni, ha a család minden tagjának minden étkezését a büfékben akarod megoldani (pl. 1 db kb 25 cm átmérőjű pizza idén 2.500 Ft volt, egy tányér gombás tészta 1.500Ft). Van bolt és zöldséges is a fesztivál területén belül, tehát nem muszáj otthonról hozni, de azért lényegesen könnyebb az élet, ha eleve úgy készülsz, hogy van nálad enni- és innivaló, és nem kell naponta megjárni a völgyben lévő bolt és az esetleg a dombtetőn lévő sátrad közti távot bevásárolt kajákkal megrakodva. Tisztában vagyok vele, hogy nem a legegészségesebb, de nekünk életet mentettek az idén az olyan gagyikaják, mint a zacskós levesek vagy zacskós tészták. Csak egy kis kempingfőző kellett hozzájuk, és 10 perc alatt tudtunk meleg ételt adni a gyerekeknek. Nyilván otthon nem eszünk ilyesmit, de egy fesztiválon tényleg életet tud menteni. Ezenkívül mi vittünk sok dobozos tejet, gyümölcsöket, nassolnivalókat (pl. mogyoró, rákszirom, 1-2 zacskó chips, stb.). És idén beújítottunk egy hűtőt is, ami gázról működik. Ebben tároltuk a kolbászt, szalámit, sonkát, vajat, sajtot. De sajnos benne van a pakliban, hogy a hűtő felmondja a szolgálatot, ahogy a táborunkban lévő egyik családé pl megtette, annak ellenére, hogy 1 éve vették, na az szívás, erre a szitura is kell lenni mentőötletnek.

5. Szétnyúzható ruhákat hozzatok – Ozorán a gyereked koszosabb lesz, mint valaha, a ruhája pedig jó eséllyel elszakad, kiszakad, vagy kimoshatatlan foltokkal lesz tele. Erre számíts és ennek megfelelően öltöztesd. Nappal általában embertelen meleg van, tehát elég valami nagyon laza ruha, nagy kendő, ilyesmi, estére, éjszakára viszont érdemes zárt cipőt, zoknit, és hosszú nadrágot, pulcsit is hozni. Nemcsak a hűvös miatt (ami idén egyáltalán nem volt), hanem a szúnyogok miatt is (amik viszont idén is voltak). Nálunk mindig van nekik esőkabát is, persze idén tök fölösleges volt az is.

6. Ne feszüljetek rá a programokra – Ahhoz, hogy élvezet, és ne ideggörcs legyen a gyerekes Ozorázás, el kell engedni, hogy mindenáron meg akarod nézni az x vagy y fellépőt vagy programot. Persze lehet rá törekedni, és eleve úgy szervezni a napot, hogy eljuss, de bármikor előfordulhat, hogy egy gyerekkel olyasmi történik, ami ezt megakadályozza, és ha emiatt nagyon sajnálod magad, az nem jó se neki, se neked. De ezért is jó, ha többen vagytok, mert meg lehet kérni egymást néha, hogy vigyázzatok egymás gyerekeire. Sőt, idén a tábortársaink egyik estére még babysittert is hívtak a táborba, mert olyan mázlijuk volt, hogy a saját babysitterük is Ozorázott, és elvállalta aznap estére a gyerekeket. A programok elengedni tudásában amúgy szerintem az a legnagyobb segítség, ha felosztjátok a hetet, és x napot gyerekekkel vagytok, x napot meg gyerekek nélkül. Mi tavaly is ezt csináltuk és idén is, először kedvünkre kitomboltuk magunkat gyerekek nélkül, és csak pár nap múlva érkeztek a gyerekek, de volt olyan tábortársunk is, aki pont fordítva csinálta. Mindenesetre ez tényleg win-win megoldás, mert a felnőttek se érzik úgy, hogy az egész fesztivál csak a gyerekek körül forog, hanem lehet egy kicsit szabadon fiatalkodni is.

Ozora gyerekekkel 5 szögletes aranyhal

7. Mindenképpen hozzatok a gyerekeknek füldugót – A legtöbb zenés helyen eszméletlen hangos a zene, szerintem nagyon fontos vigyázni rá, hogy a gyerekek hallása kicsit se sérüljön. Nem mindenki gondolja úgy, mint én, nem minden gyerek hordott, de nálunk ez nem volt vita tárgya, muszáj volt hordaniuk a füldugót és kész. Vettünk nekik szuperprofi füleseket is, de végül ebben nagyon melegük volt, úgyhogy a teljesen egyszerű viaszos Ohropax füldugó vált be náluk a legjobban, amit én a DM-ben vettem. Könnyen bele lehet gyurmázni a fülükbe a viaszos anyagot, nem zavarta őket egyáltalán. Érdemes 2-3 dobozzal vinni belőle, mert azért rendszeresen odanyúltak koszos kézzel hozzá, és koszos füldugókat és nem tettem vissza másodszorra a fülükbe, mindig újat kaptak.

8. Hozzatok néhány játékot – Nem kell sok, mert a nap nagy részében úgyis mászkáltok mindenfelé, de azért napi néhány órát így is úgy is eltöltenek a táborban a gyerekek, pl. amíg a felnőttek főznek, mosogatnak, stb, és ilyenkor jó ha van labda, kártya, füzet színes ceruzákkal, bármi más, amivel együtt vagy egyedül leköthetik magukat a gyerekek.

Ozora gyerekekkel 13 szögletes aranyhal

9. Járjátok be a gyerekekkel a fesztivált – Eszméletlen sok érdekes dolog van Ozorán a játszótértől a közösségi konyhán át a mikroszkópokkal terméseket nézegető “laboratóriumon” keresztül a kiállításokig és kilátókig. Járjátok be a terepet a gyerekekkel, nézzétek meg, mi érdekli őket, lehet, hogy olyan oldalukat ismeritek meg, amit eddig nem, vagy nem ennyire jól. A kicsiknek nagy eséllyel a játszótér lesz az egyik kedvenc helyük, ahol van homokozó, fából épített tornyos mászóka, könyves sarok, kézműves sarok, építőkockás sarok, hinta, stb., a nagyobbaknak meg általában a rengeteg kézműves workshopnak helyt adó ArtiBarn, de ezeken kívül is ezerféle csodára lehet bukkanni Ozoraszerte, ami érdekes és szórakoztató a gyerekeknek.

Ozora gyerekekkel 2 szögletes aranyhal

10. Hozzatok valami gyerekszállításra alkalmas kiskocsit – Nyilván pici gyerekeknél ez szinte elengedhetetlen, ha nem hordozza őket kendőben valaki, vagy ha többen vannak, mint amennyit hordozni lehetne, de egy csomó másra is jó, pl vizet szállítani, vagy cuccokat a kocsihoz, ha messze parkol, vagy boltból hazahurcolni a kaját, stb. A mi tábortársainknak ilyesmi volt. Ez zseniális, mert még aludni is tudtak benne a kisebb gyerekek, méghozzá árnyékoló alatt, amit viszont bármikor le lehetett szedni, ha nem volt rá szükség.

11. Tanítsatok egy kis nomádságot a gyerekeknek – Rengeteget tanulhatnak a gyerekek abból, ahogy Ozorán létezni kell. Például, az a tanítás, hogy nem pazaroljuk a vizet, sokkal jobban átmegy, ha megtapasztalják a saját bőrükön, milyen vízért sorbaállni, mintha csak otthon kell elzárni a csöpögő csapot. De lehet hagyni őket segíteni a sátor felállításától kezdve a főzésen keresztül a csalán kiírtásán át egy csomó mindenben, amiből tanulhatnak. Sőt, urambocsá, lehet hagyni, hogy megcsípje őket a csalán, hogy megtanulják, az milyen kellemetlen érzés, és maguktól kerüljék el legközelebb. Ez csak néhány példa, de tényleg sok-sok gyakorlati tudást szívhatnak magukba a gyerekek a nomád tábori körülményeknek köszönhetően, amire az otthoni összkomfortos lakás nem ad alkalmat.

12. Élvezzétek azt a csodát, amit Ozora tesz a gyerekekkel – Nézzétek, ahogy barátkoznak más nyelvű, más borszínű, más kultúrájú gyerekekkel. Ahogy rácsodálkoznak sosem látott dolgokra. Ahogy kérdeznek. Ahogy felmerészkednek az óriási körhintára. Ahogy rugóznak vagy táncolnak a zenére. Ahogy élvezik a szabadságot. Ahogy kicsit hippik lehetnek és láthatják a szüleiket is hippinek. A legváratlanabb meglepetésekben lehet együtt részetek. Idén számomra például az egyik legnagyobb csoda az volt, ahogy a táborunkbeli gyerekek fogták az egyik család sok-sok hangszerét, kiültek egy sétálóút szélére, és elkezdtek zenélni. Pénzt is akartak vele keresni, és végül 2 óra alatt összeszedtek több, mint 12.000 Forintot. Szupercukik voltak, és végtelenül büszkék a végén az eredményükre, amit egyenlően szétosztottak maguk között. A mi gyerekeink életükben először kerestek pénzt. Ez a sztori is egy olyan nem várt történése az idei Ozorának számomra, ami – a sok más klassz élmény mellett, amiben részünk volt – a vízért való embertelen sorbanállás ellenére is azt mondatja velem: nagy ajándékot ad a gyerekeinek az, aki részesíti őket ebben az élményben…

Ozora gyerekekkel 6 szögletes aranyhal

Köszönet a táborunkban lévő gyerekeknek (Máté 6, Félix 3, Milla 8, Lili 12, Teó 9, Tóbi 6, Momó 8, Lulu 4, és Pál 1) illetve a nem táborunkhoz tartozó, de a fiainkkal seperc alatt összehaverkodó Misinek (6), hogy hozzásegítettek a fenti tapasztalatokhoz, illetve hogy modellként szerepelnek a fotóimon és köszi a szüleiknek, hogy hozzájárultak a képek megosztásához! 🙂

Ha olvasóként bármi kérdésed van, írd meg nyugodtan!

Végül még néhány kép a játszótérről, gondolom, ez sokakat érdekel:

 

 

Amit még én is szeretek a Louis Vuittonban…

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 14

El nem tudjátok képzelni, mennyi meg nem írt blogpost van a fejemben az elmúlt két évből. Rengeteg. Annyi csodálatos helyen jártam, annyi mindent meg szeretnék mutatni Nektek, annyi mindent el szeretnék mesélni (pl. hogy milyen lakóautóval bejárni Európát egy 2 és egy 5 éves gyerekkel), hogy az nem igaz. De nekem ez a blog mégiscsak egy hobbi, és folyton-folyton a sor végére szorul, amikor döntenem kell arról, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Mert előbb a gyerekeimmel játszom, a férjemmel beszélgetek, megnézem a filmet, amit már ezer éve meg akartam, elolvasom a könyveket, amik sorakoznak a polcomon és iszonyú kíváncsi vagyok rájuk, találkozom a családommal, a barátaimmal, kirándulok, kiállításokat nézek meg, és ha ez mind mind ki van pipálva nagyjából és valami csoda folytán marad egy felesleges órám, na akkor tudok a bloggal foglalkozni…
Ezt most nem panaszkodásképpen mondom, hála az égnek, hogy ennyi mindennel foglalkozom egyszerre, én mindigis ilyen voltam, soha nem állok le egy percre sem, egyszerűen csak egyfajta magyarázatképpen, hogy miért telnek el hosszú hónapok mostanában egy-egy post között.

Mindenesetre ma fél 2-re kell mennem egy munkával kapcsolatos megbeszélésre, és jéééé, rájöttem, hogy van addig még 1 órám, úgyhogy legalább ezt a zseniális párizsi épületet hadd osszam meg Veletek gyorsan.

Még januárban voltam Párizsban barátoknál vendégségben. Ha külföldi nagyvárosban járok, a legeslegelső célpontjaim mindig a modern épületek, azok érdekelnek messze-messze a legjobban. Az egyik utam ezért a szinte vadonatúj, 2014 októberében megnyitott Louis Vuitton Foundation for Creation épületébe vezetett.

Én soha életemben nem voltam Louis Vuitton rajongó, baromi távol áll tőlem a “fizessünkegyvagyontegytáskáértmertvanrajtaegylogoamimásokföléhelyezmajdminket” szemlélet. Maximálisan elismerem, hogy nagy gonddal, fantasztikus munkával csinálják meg minden terméküket, és nem gondolom azt, hogy a horror árakon eladásnál bármivel jobb lenne, amit a távol-keleti munkások brutális kihasználásával dolgoztató, és ennek következtében nem fair módon olcsó cuccokat áruló fast fashion márkák csinálnának, mégse az én világom. Én soha nem éreztem semmilyen logótól magam fontosabb embernek másoknál, és senkit nem éreztem magamnál fontosabb embernek attól, hogy akármilyen logót hordott magán. Szóval, nem a név miatt mentem oda, hanem az épület miatt, ami viszont az első csodálatos dolog, amit szeretek a Louis Vuittonban, és amivel kicsit nőttek a szememben.

Az épületet az egyik leghíresebb kortárs építész, Frank Gehry tervezte. A cél az volt, hogy a Louis Vuitton divatház művészeti, kulturális és oktatási programjainak legyen egy állandó helyszínt biztosító épülete. Gehry első vázlata így nézett ki (már ez a rajz önmagában zseniális):

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 13

Szeretett volna egy ikonikus épületet tervezni Párizsnak, és ez szerintem tökéletesen sikerült is neki.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 12

Maga a kiállítás is fantasztikus volt, amit eljöttünk ide megnézni, de utána körbejárni az épületet számomra felejthetetlen élménnyé vált. Korábban egyébként tiszta fehér volt az egész, vendéglátó barátaink még látták úgy is. Én is nagyon kíváncsi lettem volna rá élőben (fényképeken nagyon szép letisztultnak és elegánsnak tűnik úgy), de ez a színes verzió is nagyon látványos, remélem, a fotóimról valamelyest átjön a varázsa.

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 11

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 15

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 16

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 17

Louis Vuitton Foundation Párizs szögletes aranyhal 18

Ki ne hagyjátok, ha Párizsban jártok! Egy fantasztikus park is van mellette, amit érdemes körbejárni, meg persze mindig szuper kiállítások, meg maga az épület, szóval ez minimum egy 3-4 órás program, úgy számoljatok vele!

Na. El se hiszem, hogy megírtam egy blogpostot. 🙂

22 interesting facts about O.Z.O.R.A. festival

In my experience if people are thinking about O.Z.O.R.A. festival at all (I’ll be calling it Ozora for short), they’re thinking about it in one of two ways. Either they’re in the camp that believes it’s a wondrous place full of magic, or they’re convinced it’s a completely debauched gathering, a convention of crazies where ‘normal’ people would never dream of setting foot. Now I’m not and never have been into Goa music, and Ozora is fundamentally a Goa music festival (update 2017.08.10.: I received some comments telling me it’s a PSY trance festival. OK, guys, let’s say it’s a PSY TRANCE festival, as you like! 🙂 This typisation is really really not important to me… Peace! 🙂 ), so I participated with somewhat of an ‘outside’ perspective, and as such may be able to write something that’s interesting for both parties. The big fans will get some insight into what attracts laymen to the festival, and the doubters can read an unbiased review that isn’t written through the distorted lens of a diehard Goa fan. (By the way, if you have no idea what kind of music Goa trance is, check out this song, for example. This is a kind of Goa-esque Dire Straits remix that even I like, but I know that – yuck! – it’s way too mainstream for the average Goa fan. These days the music being played at Goa parties is way more intense, not this melodic… I love this one as well.)

So to make a long story short, I got into this world by way of my husband. These days I like to think he is more inclined to listen to jazz or French chansons together with me, but in his younger days there wasn’t a worthwhile Goa party that took place without him. He was a co-founder of goa.hu and remained a prominent member of the channel for years, and even played gigs as an amateur DJ at Goa parties. We went to Ozora together in 2009 and repeated the experience in 2016. I won’t go into detail about my own personal experiences here — I thought that I’d write a list of observations instead, gathering the most important points that I think are worth knowing about Ozora.

1. There are only week-long passes – it’s pretty pointless to come to Ozora for a short period of time, as there are no day passes and the only alternative to buying a week pass is the weekend ticket. Incidentally, this costs just as much as if you’d purchased a week-long pass two weeks before the festival (130 euro in 2016). Even at the gate, the week-long pass is only 20 euros more than the weekend pass. I’ve heard a lot of hypotheses about the reason for this — the most prevalent is that this way, festival goers are encouraged to stay as long as possible to really soak in the Ozora essence, while at the same time, the tight community is protected from bystanders coming in for the price of a cheap day ticket just to ogle the goings on. By the way the ticket includes not just entrance to the festival but also a camping spot, parking spot and admission to all of the programs.

2. There’s basically no litter – at all of the other festivals I’ve visited in my life (Sziget, Volt, Balatonsound, etc.), it was basically a given that within a few hours of arriving you could expect to be walking through litter. At Ozora, festival goers are more eco-friendly and nature loving than the average person, so the majority of people don’t even throw away their trash. In the off chance that someone does litter then it’s only a matter of minutes before someone, usually a festival goer, picks it up, or in the rare instances that doesn’t happen, then someone from the staff will show up to the scene within seconds and take care of it. There are rubbish bins every 5-10 meters so you don’t have to carry any trash very far before you can throw it out. If you look at the cover photo for this post, you won’t find a single piece of trash, even though that photo was taken in front of the main stage on day three of the festival. I don’t mean to cast judgement here, but imagine for a second Balatonsound with an army of garbage collecting body-building boys and litter picking fake-nailed girls…:))

3. There are no advertisements either – there aren’t any logos, posters or advertisements from major sponsors, nothing brand oriented whatsoever besides the nameplates of individual small businesses at their stands. This in itself is completely refreshing to one’s eyes, that are otherwise used to unrelenting advertisements competing for our attention every day.

4. It might just be the most international Hungarian music festival – I’m not sure of the official statistics but judging from our own experience, out of every 10 sentences that we heard walking around the festival, 6 were French, 2 English, 1 German and about 1 Hungarian. There was an unbelievable, almost shocking number of frenchies — I don’t know who advertises Ozora there and how, but we basically felt like we were in France the whole time we were there.

5. The property is completely dedicated to the festival – Sziget takes place at Hajogyari-sziget, Balatonsound goes down on the Zamardi beach, and so it goes for the rest of the Hungarian festival locations that I know. They all take place in locations that otherwise serve a completely different purpose on a regular, non-festival day. Because of this temporality, the structures at these festivals are built to last for a single week — all the structures are temporary and portable tents, shipping containers or stalls. Ozora on the other hand, located in a giant field, has been developing constantly since 1999. I first visited in 2009, and the change since then has been incredible: there’s a flagstone path across the meadow, paved roads, permanent buildings (“bar,” “restaurant,” etc.) built of brick, stone, wood, reeds, built-out showers, toilets, a playground, snaking stairs, tunnels, bridges, walkways, and much much more. Each and every one of these structures was built for the festival and wait for that one week in the year when they’re actively used. Nowadays there are even a few fixed lookouts built on the festival property, where you can get a bird’s eye view of the whole area.

6. There are tons of very young kids – I meet kids at other festivals as well, but at Ozora there is a surprising amount of nursery and kindergarten aged kids. By now they have their own playground shaded by trees, complete with a sandbox, castle, rope course, hammocks and a crafts corner, perfectly equipped to spend an entire carefree day.

I also know this firsthand, because this year we partied for 2 days without kids, and spent the other two days with our 2 and 5 year old sons at the festival. Without any prompting, they told us that the festival was a massive experience for them, and that they didn’t want to come home at all and want to return next year. I would add that most of the adult festival goers are also revisiting their childhoods, happily taking part in any and all “childish” antics like riding on the ringelspiel and playing around in the mud.

And of course it doesn’t hurt that anyone under the age of 14 is guaranteed free admission.

7. You can find decidedly older partiers here too – yes, there are lots of older people here, mostly hippies of course, with long beards, hair, tattoos, the kinds of people you otherwise don’t really meet in Hungary (that may be because most of them aren’t even Hungarian).

8. You won’t find this many barefoot people at any other Hungarian festival – you’ll see as many kids as adults running around barefoot, that is to say many people ditch their shoes, and often. There are even those who go soleless at night, although my toes would definitely freeze if I tried that…

9. Every night there’s a giant bonfire in front of the main stage – when I went in 2009, the bonfire wasn’t surrounded by a fence, there were just a few bigger stones around it. We watched with mouths agape as a few crazy festival goers crawled around the fire on hands and knees, even singeing themselves a bit in the process. By now the fire pit has become decidedly more safe, they’ve built an elegant fence around the bonfire pit, precluding any chance fall into the fire even by those who’ve really lost touch with reality…

10. The toilets aren’t ToiToi stalls – unlike other festivals where you’re forced to answer the call of nature in an incredibly smelly ToiToi stall that inevitably becomes filthy within a matter of hours, Ozora by now is equipped with real toilets, not flushable, but fitted with toilet seats and about 2 square meters of legroom, not to mention ample ventilation from above and below. The 1 or 2 cleaning staff members that are always around power washing the whole thing every 20-30 minutes are just icing on the cake, but thanks to them the toilet was always spotless every time I visited.

11. Get ready for cold showers – brrr, I never take cold showers, no matter how healthy they are I can’t get myself to do it. Alas, here I had no choice if I didn’t want to be completely sweaty. There are tons of showers and the only time I ever had to wait was the 10 minutes I stood in line during ‘peak hours’ over the weekend, when the big crowd arrived. In the first few days, aside from a possible short line during peak hours, you could basically always count on getting in immediately. These, too are ventilated from above and below, and cover your body completely. If I had to make a suggestion to the festival organizers on where they could improve, the first thing I would suggest would be to make warm showers available as well, even in exchange for a few cents to cover costs. It would really come in handy if somebody wanted to take a shower at night or if it wasn’t as hot as it was this year.

12. The community is really strong – of course this isn’t all that surprising at a festival, but in this case the community spirit saturates all parts of life: you can cook together in big stoves or over fires, there’s a communal garden where you can pick herbs and other things for your food, there are tons of communal crafts programs,

About 20 different kinds of workshops…

The sanded area maintained for fire dancers and encircled by space for the audience on all four sides, is open to any dancers who have experience, they even provide you with gear for it if you need. And these are just a few examples.

13. It’s not true that only “bohos and hobos” take part – Everyone comes to Ozora with a tent – the whole thing is a huge tent camp that the cars are parked next to, there are tons of Audis, BMWs, and other indisputably top-notch cars. Without a doubt there are also completely run-down hoopties as well, but definitely not to the extent that those who have never been to Ozora believe to be. We actually partied with a lot of business owners, high-level managers and C-suite executives, and the rumor that there are only “poor, torn hippes” at Ozora is just that, a false rumor.

14. Here you can see the Dothraki men introduced to us by Game of Thrones in real life – jokes aside, you need to see this! I have never really seen these kinds of guys in these numbers elsewhere. These days, everywhere else you go you’ll find ‘skaters,’ or ‘gym bros,’ or athletes, squares, hip hop guys, even the odd punk, but ‘dothraki’ men are only at Ozora, and on top of it all they even smile, despite their serious glares on TV. So calling all girls who dig this look — it’s time to visit!

15. This is a paradise for flat girls – it may be sexist of me to write about this kind of thing – or what do I know, I’m sure there will be those who are bothered by this – but first of all, I’m writing about this as a woman, and second of all, I have to make mention of this because it’s just so (not) in your face. At Ozora, 70% of the girls don’t wear bras, and those who do, definitely don’t wear push ups. They wouldn’t even think of hiding their chests or covering up the fact that they’re not as well-endowed as today’s worshipped ideal. Where elsewhere girls are trying their hardest to prop up the twins, even going so far as to pump them full of silicon, at Ozora I didn’t see a single pair of fake breasts (insofar as they are recognizable). Bras were almost as hard to find, with about 3 in 10 girls sporting them. So, for those guys who are into these kinds of girls, or for those girls who have zero confidence about having a small chest, Ozora is the place for you. The guys will be blown away and the girls will get enough confidence to last the whole year, guaranteed…(UPDATE: When I say “they don’t wear bras” I don’t mean that they’re walking around naked, but that they’re not wearing bras UNDER THEIR CLOTHES. I added this to quiet the complaining comments. I saw a few topless girls as well but not more than one would encounter on the beach in a less prude country, that is to say: about 5 girls in 4 days.)

16. You won’t find aggressive, crass or belligerent people – I don’t want to pass judgment on what any individual person chooses to “drop out of reality with” at different festivals, but one thing is for sure: you won’t find any aggressive, belligerent drunks at Ozora. Most people smile nicely, or they may even laugh at you (kindly), but even then no one is pushing anyone around or raising concerns about personal safety.

17. If you lose your cell phone, you can be almost certain that you’ll get it back here – last year my husband’s brother lost his phone and the next day he found a note on the message board, letting him know where he could retrieve it. I put my faith in this story when this year, I myself very cleverly left my phone somewhere on the very first night. I won’t lie, I did go back to the lost and found five times and asked if anyone had turned it in, and even sort of gave up by the fifth visit, but even so within 24 hours of losing it, it was in my pocket again without any damage or internal issues. I’m not even talking about some cheap brick, but an iPhone. At Ozora people are like that, they don’t steal if they find something.

18. The world’s friendliest and most helpful security guards work here – at least this year this was definitely true. They answered everything very nicely, and I never saw any yelling, aggression or threats from them. They were really there to help and to help relieve the tension instead of heighten it. A special thank you to them and the organizers for this, it’s a good feeling to be able to party like this.

19. They have their own corner store, fruit and vegetable stand – This is especially significant because you can’t really wander out of Ozora. You enter, you pitch your tent and in x amount of days you leave. So it kind of matters whether or not you can buy some bread rolls for breakfast. And yes, you can get everything at the store that you might need at a camping festival in 40 degree weather, from ice cold chocolate milk to pastries to fresh fruits.

20. People are constantly “gifting” each other – they paint your face for free, give out massages, teach, play music, practice yoga, offer you a taste of what they’re cooking, and a whole laundry list of other stuff.


21. Those with special diets don’t need to worry. – Whether you are vegan, vegetarian, paleo, gluten sensitive or follow any sort of special diet, you’ll find an eatery that caters to you.

22. When it comes to visuals, it’s unbeatable – there are so many unique, amazing, rare and of course psychedelic sights to see wherever you go, that the whole week wouldn’t be enough to see them all.

Pictures, statues, wall murals, light projections in the most unexpected places, tons of tattoos, colored hair, colorful clothing, completely unique styles, feathered accessories, uncommon necklaces and jewelry, and so so much more. Enough inspiration to last months.

If you’ve never been to Ozora and this list has inspired you to make a trip out, or if you were thinking about going anyway, I suggest you go at the beginning of the week. You can enter as early as Sunday, but the really big crowd only arrives Thursday afternoon. That’s when getting food, standing in line, and getting from A to B becomes time consuming. In the first couple of days, the whole atmosphere is much more relaxed, there’s more room to breathe, there’s significantly less people, I enjoyed it much better this way.

If you have any other questions, write them in the comments, I’m happy to answer.

Special thanks to Réka Forgach for the cool translation!!!!

(publication date of the original Hungarian post: 9 August, 2016)

üzenet a gyászolóknak

gyertya

Folyamatosan a buszbaleset áldozatainak családjaira gondolok. Arra gondolok, mit tudnék én tenni, hogy egy ezredhajszálnyit kevésbé fájjon nekik, ami nem tud ezredhajszálnyival kevésbé fájni. Arra gondolok, hogy imádkoznom kell. Meg is teszem, de ez nem elég. Mentők, gyűjtések, gyertyák, pszichológusok, vígasztaló szavak. Mindenki gondol valamire, ami hátha segít, mert nem tudunk másra gondolni most.

Arra gondolok, ha a helyükben lennék, nekem mi segítene. Erre gondolok már két napja. És azt hiszem, most rájöttem, talán mi az.

Azt hiszem, nekem az segítene, ha tudnám, ha hihetném, hogy bár ebbe én úgyis belepusztulok itt lenn, a gyerekem, a testvérem, a férjem, a feleségem, a tanárom, aki meghalt, nem a semmibe tűnt el. Nem a semmiben van, hanem valahol, ahol nem fáj neki semmi. Ahol béke veszi körül. Ahol majd találkozhatunk újra, csak bírjam ki addig valahogy.

Ezért arra gondolok, most leírom, mi történt gyerekkorában valakivel, aki számomra nagyon kedves. Tőle tudom, személyesen.

::

Rohangásznak a lakásban, játszanak, gyerekek. Ő elesik. Beveri a fejét. Hirtelen saját magát látja, felülről. Fekszik a földön. Körülötte a testvérei és a mamája, mindenki sír és könyörög, hogy ébredjen már fel. De ő távolodik ki a lakásból, felmegy a plafonig, majd átsuhan a plafonon. Látja a gerendákat, meglát egy lyukba mélyre dugva egy régi játékot, amit nem is tudja, mióta nem talált már. Látja felülről a házat, a várost. Távolodik. Alagutat lát, hatalmas fényt. Békét érez, és végtelen szeretetet. Olyan békét és olyan szeretetet, amit addig soha az életben, pedig szerető családban nőtt fel és nem volt benne hiánya. Nincs félelem, nincs fájdalom, nincs sötétség. Fény van, melegség, minden egy. Sehol máshol nem akar lenni, csak itt. Nem érzi a testét, semminek nincs súlya. Nem érzi, hogy lép, nem érzi, hogy emeli a lábát, nem érez semmi fizikai akadályt. Egyszercsak jön valaki, akit nem lát, mert hatalmas fény veszi körül. És ez a valaki megkérdezi tőle: “Ugye tudod, hogy mit vállaltál…? Vissza kell menned.” 

Úgyhogy visszajön. Nincs más választása, pedig maradni szeretne.

Hónapokig depressziós, amennyire egy gyerek depressziós lehet. A lépéshez emelnie kell a lábát, az izmai dolgoznak, a levegő nehéz. Újra egy testben bezárva kell lenni.  Egy testben, ami korlátokat szab. Aztán belenyugszik és elfogadja, hogy ennek így kellett lennie.

És megtalálja az elveszett játékot.

Igen, ott volt, éppen ott.

::

Minden gyászolónak végtelen, végtelen, végtelen erőt kívánok.

Gabi

::

(Utóirat egy felháborodott Facebookos comment apropóján, mely szerint ilyesmit csak egy gonosz vallási fanatikus írhat: nem, ez az írás nem hittérítés szándékával íródott, és nem, nem hiszem azt, hogy a gyerekeknek Isten mellett a helyük a szüleik helyett. Ez az írás egy történetet oszt meg, az én hitem szerint, a vígasztalás legtisztább szándékával. Szívből, őszintén remélem, hogy ez csak kevesek számára nem volt világos. A comment után némileg átírtam, hogy ez még egyértelműbb legyen.)

kokain helyett építészet

marroquin-4-1-645x424

Pablo Escobar története felkapott téma mostanában a Narcos című sorozatnak köszönhetően, mely a világ talán leghírhedtebb drogbárójának életét és bukását dolgozza fel. Mi nemrég fejeztük be a férjemmel, baromi izgalmas sorozat volt, az egyik legjobb, amit valaha láttam. Ráadásul számomra sajátos önéletrajzi vonatkozása is van, mert majdnem lett nekem is kolumbiai gyerekkorom, aztán – épp Escobaréknak köszönhetően – mégsem…

Édesapám Escobar tombolása idején dolgozott Kolumbiában, konkrétan akkor, mikor például lerohanta tankokkal az igazságügyi palotát, ahogy ez a sorozatban is látható. Papáék feladata – egy nemzetközi szervezettől származó kiküldetésük során – az volt (!), hogy rávegyék a vidéki parasztokat, hogy kokacserje helyett KUKORICÁT termeljenek… Már elsőre is nagy sikerrel kecsegtető küldetésnek hangzik, nem?
A néhány kolumbiai hónappal kapcsolatban Papának számtalan anekdotája van, amiket ezerszer hallottam gyerekkoromban. Ilyen például az a sztori, mely szerint ahhoz, hogy közlekedni tudjanak az országban, menlevelet kellett kapniuk a helyi gerilláktól, amit végül arra tekintettel kaptak meg, hogy az egyik gerilláról kiderült, hogy Budapestre járt a BME-re egyetemre… “Basszátok meg, nem mondjátok, hogy magyarok vagytok?!?” – kiáltott fel az illető, amikor meghallotta Papáékat magyarul beszélni. (A káromkodásért elnézést, de hát ez bizony épp így hangzott el.)

Úgy volt, hogy mi is ki fogunk költözni, mármint a család, ez végül két dolog miatt hiúsult meg. Egyrészt egy olyan védett diplomataövezetben kellett volna laknunk, amit több méteres fal választ el a külvilágtól és erre anyukám (mily meglepő…) nemet mondott. Apukám sosem volt az az izgulós fajta, úgyhogy önmagában ennyi nem tántorította volna el, de a második ok még számára is kétségtelenné tette, hogy nem vihet oda minket. Quatro Esquinas településen ugyanis véletlenül épp akkor volt az utcán, mikor két ellenséges drogbanda elkezdte lőni egymást. Ő túlélte egy autó alá bújva, de a tűzharc közepén álló óvodából több gyerek holtan esett össze, mert a fegyveresek az óvoda kertjén át lőtték egymást… Na hát ezért nem lett nekem kolumbiai gyerekkorom.

Sebastian Marroquinnak viszont olyannyira volt, hogy ő történetesen Pablo Escobar fiának született. A sorozatban rengeteget szerepel az ő karaktere is, de maga Marroquin nem tartja túl sokra a filmet, sőt. A The Architects Newspaper magazinnak adott most interjút, melyben így fogalmaz: “Tudom, hogy kell kokaint árulni. De nem akarok kokaint árulni.” Sebastian szerint az építészet mentette meg az életét, bár úgy érzi, még építészként is szinte lehetetlen kitörnie apja árnyékából. Fájó pontként meséli például, hogy a nevét egy híres építésziroda, melynél dolgozott, nagy valószínűséggel épp apja múltja miatt nem szerepeltette egy olyan épület alkotói között, melyen ő is dolgozott.

marroquin-5-645x427

Az első ház, amit Kolumbiában tervezett, rejtélyes megrendelőktől származott. Elküldtek neki minden szükséges adatot, helyszínrajzot, elképzelést, és neki ez alapján kellett a házat megterveznie, anélkül, hogy valaha találkozott volna a megrendelővel, vagy eljutott volna a helyszínre. Később tudta csak meg, amikor már kész volt a ház, hogy a megrendelő volt egyike azoknak az embereknek, akik 1988-ban egy autóba rejtett pokolgéppel akarták felrobbantani az Escobar családot… Ez a jelenet a sorozatban is szerepel, és csodával határos módon túlélte a család minden tagja, pedig otthon voltak a házban, amely mellett az autó felrobbant. Így tehát Marroquin épp egy olyan embernek tervezett házat, aki gyerekkorában felrobbantotta az övét, és benne majdnem a családját is. Szerinte a megrendelés egyfajta jelképe volt annak, hogy a kolumbiai emberek szeretnék lezárni ezt a szörnyű múltat, békét akarnak. Kvázi bocsánatkérés volt az egykori történtekért. Így ugyanis Marroquinnek lett egy olyan referenciája, amelyet később meg tudott mutatni, és amely további megrendeléseket eredményezett számára…

Én most csak ezt a momentumot emeltem ki, de az egész interjú nagyon érdekes, itt el tudjátok olvasni: https://archpaper.com/2017/01/pablo-escobar-son-architect/

%d blogger ezt szereti: