Igen tudom én is, hogy a lányok döntő többsége rosszul van a locsolástól. Nem mondom, hogy én rajongtam azért, mikor gyerekkoromban a nagyinál a falu vadidegen srácai is átjöttek néhány százasért verset mondani nekünk, mert még kislányként is éreztem, hogy ez valahol bizony megalázó.

Ugyanakkor imádtam a nagy felhajtást, a rengeteg finom kaja látványát, a vendégjárást reggeltől sötétedésig. Hogy folyton jött valaki, és ment, olyan emberek (távoli rokonok, régi barátok), akikkel egy évben csak ilyenkor találkoztunk, és körülültük az asztalt, és mindenki csak mesélt, és a felnőttek iszogatták a pálinkát, és egyre jobb kedvük lett – kivéve persze, ha elkezdtek politizálni… 😉

Én borzasztóan sajnálom, hogy ez a szokás kezd kiveszni, mert “ciki”-nek érzik az emberek. De mivel már régen rájöttem, hogy “rábeszélni” úgysem lehet senkit, inkább simán csak megmutatom, nálunk milyen, és én miért szeretem ennyire. Át lehet hívni például tesókat, szomszédokat és barátnőket együtt festeni tojásokat, ami még azoknak is nagy élmény, akik a világ végére menekülnek a locsolás elől.

A fenti kép nálunk készült az idei tojásfestésen, és szerintem átjön róla, milyen klassz délután volt. Úgyhogy lányok, hajrá, itt egy szuper kis program, van még pár nap hétfőig! És ha már ott lesznek azok a szép gonddal elkészített tojások az asztalon, csak örültök majd neki, ha valaki becsönget értük, nem…? 😉