egy zöldfülű lakberendezés-rajongó naplója
Lassan már külön szekciója lesz ezen a blogon a színekben tobzódó, gyerekeket szolgáló épületeknek, annyira rajonok értük. Ebbe a kalapba kerül most a párizsi Ecole Maternelle Pajol is, a Palatre et Leclere Architects iroda munkája.
Kisgyerekes mamaként felmerült bennem a kérdés, hogy vajon hány napig tarthat ide “beszoktatni” egy lurkót…? Nem hiszem, hogy túl sokáig… 😉
Via: The Cool Hunter
Többször írtam már, hogy nekem nagyon bejön, mikor jó érzékkel vegyítenek modernt és klasszikusat egy lakásban. Íme most tökéletes példának egy igazi pesti nagypolgári lakás a Városligethez közeli gangos házból, melyet jelenlegi tulajdonosai szabtak saját világukra, játékossággal töltve meg az egykoron bizonyosan komolyabb lakókat is látott falakat. Akárhányszor voltam itt, mindig nagyon jól éreztem magam, és örülök neki, hogy megmutathatom Nektek is.
Ráadásul most nem csak ihletnyerésképpen lehet nézegetni, hanem kibérelhetitek, sőt akár meg is vehetitek!
Az élet bizony nálunk is zajlik, és mostanában nem éppen a legvidámabb formájában, ezért sincs nagyon időm és energiám írni. Sokat jártunk már idén különféle kórházakban, és mivel most az ebéd utáni kávé mellett épp ráérek picit, gondoltam, adózok az álmodozásnak, és ebben a témában keresek valami lenyűgözőt a neten. Így bukkantam Phoenix város gyermekkórházára, amely a HKS Architects nevéhez fűződik.
Na ez tényleg lélegzetelállító szerintem, bár kíváncsi lennék gyerekek véleményére is, hogy mit mondanak róla. Mert valahogy a rengeteg szín, az élő virágok és a puha szövetek ellenére mégis kicsit rideg számomra az összkép. Lehet, hogy csak azért, mert nem természetes fényben készültek a képek, gondolom, hogy a színes fények jobban érvényesüljenek rajta. Meg alig látok a képeken ablakokat, azt hiszem, ez zavar még nagyon, én mindig rosszul érzem magam olyan helyiségekben, ahol nincsenek nagy ablakok, legyenek bármilyen hatalmas terek is. Na mindegy, ezek az én hülye nünükéim, ettől még az állam leesne nyilván, ha az én gyereke(i)met kezelnék ilyen körülmények között…
De hogy ne legyünk telhetetlenek, én már annak is NAGYON örülök, hogy gyakorlatilag akármilyen egészségügyi intézményben voltam eddig Mátéval, mindenhol színes figurák voltak a falakra festve, és mindenhol voltak játszósarkak, úgyhogy a mi gyerekkorunkhoz képest is már hatalmas a fejlődés e téren itthon! Részemről anyaként köszönöm mindenkinek, aki akár csak egy kisegér felfestésével tett valaha azért, hogy ezek a kis lurkók ne rémisztő fehér falak között legyenek kénytelenek gyógyulni! Ha az a szint, ami ezeken a képeken látható, nálunk egyelőre gyakorlatilag elképzelhetetlen is, pusztán ezek a falfestmények és játszósarkak önmagukban annyira nagy segítséget jelentenek, ami megfizethetetlen, mikor az ember gyereke beteg!
Forrás: Archdaily
Mikor ilyen képeket látok, akkor érzem igazán azt, hogy fenébe a joggal, semmi, de semmi mást nem szeretnék csinálni, mint ilyen élettereket alkotni! Be se kell lépni a szobába, már a látványtól is megnyugszik az ember… Milyen lehet akkor ilyen asztalnál enni a húsvéti ebédet…? Nem túlzás, odáig vagyok érte, úgy, ahogy van…
Forrás: Dreamy Whites
Először azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy “itt laknék, ha Zorro csaja lennék”, vagy valami ilyesmit, de aztán túl hatásvadásznak találtam és elvetettem az ötletet. Pedig tényleg ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott róla, és nem is járok túl messze a valóságtól, hiszen a ház a Zorronak is otthont adó Kaliforniával szomszédos Arizonában található. Az épület az OZ Architects nevéhez fűződik, akiknek a többi munkájára is érdemes néhány pillantást venni, mert nagyon szépek.
Van egy barátom, akivel van egy játékunk, miszerint meg kell próbálnom találni olyan kecót, ami igazán hozzáillő lenne, ez a ház a legújabb pályázatom a játékunkban, kíváncsi vagyok, mi lesz a véleménye. 😉
szögletes aranyhal 
legutóbbi hozzászólások