Három olyan típusú hely van, ahol mindig szerettem volna lakni: természet közvetlen közelében, vízpart mellett, és magas dombon vagy hegyen, ahol előttem a város. A természet-közeliség már sikerült, egész kicsi korom óta kertvárosias részein élek Budapestnek, természetvédelmi területekhez rövid sétányi távolságra. A környéken, ahol lakunk, gyerekkoromban még gyümölcsöskertek sorakoztak, de mióta beépült, azóta is rengeteg a fű-fa-bokor. Vízpart mellett még nem laktam soha, de a víz közelsége mindigis fontos volt számomra: ha választhatok, olyan városban szeretek élni, amelynek van egy nagy tava, vagy folyója, mint Budapestnek a Duna. Magaslaton már laktam, alattunk feküdt a város, de a környező házak eltakarták, úgyhogy nem volt az igazi. A magaslaton lakás legfelső fokát ugyanis valahogy úgy képzelem el, ahogy ebben a chilei házban élnek a gazdái. Lenyűgöző lehet ilyen panorámára ébredni reggel, vagy a város éjszakai fényeit látva üldögélni a teraszon a barátokkal mentateát szürcsölgetve…

A 2005-ben épült ház a dRN (Del Río-Núñez Arquitectos) chilei építésziroda gyermeke. A dRN-t két chilei építész, Nicolás del Río és Max Núñez alapította. (A fenti épület tervezésében egy harmadik társuk, Bernardo Valdés is részt vett). Hazájukban elvégzett egyetemi tanulmányaik után Milánóban, Oxfordban, illetve a Columbia egyetemen inspirálódtak még néhány évet. A weboldalukon egyébként az irodájukról is látható néhány életkép, és nekem annyira megtetszettek, hogy azokat is megmutatom Nektek.

Fotók: James Silvermann, Max Núñez