Már 8 éves koromban azzal kergettem őrületbe a szomszéd nénit, hogy folyton átrendeztem a fiai szobáját. Miközben ők rám se hederítve ültek a Commodore 64 előtt, én áttoltam matracokat jobbról-balra, asztalokat balról-jobbra, és a csillárt minden bizonnyal csak azért nem tettem a plafonról a padlóra, mert nem értem el.
Azóta eltelt 22 év, a néni az anyósom lett, a fia meg a férjem. Már nincs fogszabályzóm, sőt már megeszem a tintahalat, de a lakberendezési dilim mit sem változott.
Mivel azonban engem mindigis sokminden érdekelt, és hol állatorvos akartam lenni, hol táncosnő, hol apáca, hol politikus, végül a szüleimre hallgattam (mert rájuk érdemes hallgatni), és beiratkoztam a jogi egyetemre. El is végeztem és mindmáig jogászként dolgozom.
De egyre kevésbé tudom figyelmen kívül hagyni, hogy lakik bennem valaki, aki megszállottan rajong a színek, a formák, a terek, az anyagok, az illatok, az ízek iránt. Aki legszívesebben lakot berendezne, és katedrálist építene, és divatot tervezne. Aki bár nem ért ezek közül semmihez sem, de keres, kérdez, csodál, és mutatni szeretne. Aki bár zöldfülű és laikus, de hisz abban, hogy van olyan szeme, amelyen keresztül talán érdemes megnézni a világot, ahogy ő látja.
Hát ezért.
::
Gabinak hívnak, és örülök, hogy beugrottál hozzám.
Remélem, jól fogod érezni itt magad! 🙂
szögletes aranyhal 
Vélemény, hozzászólás?