a ház, ahol mindenhez hozzá akarok érni

A házak többsége, amiket eddig itt mutattam Nektek mondjuk hogy a “modern minimál” stílust képviseli, már amennyire én ezt meg tudom ítélni. De nehogy azt higgye bárki, hogy engem csak az egyenes vonalak, a lapos tetők és kietlen terek hoznak lázba. Egyszer már írtam a minimállal való kapcsolatomról, hogy mi tetszik benne és mi nem, úgyhogy azt nem szeretném ismételni. Helyette viszont most nézzétek meg ezt a házat, ami talán csak annyiban felel meg annak, amit én a minimálban szeretek, hogy ebben is nagy és átlátható terek vannak. De egyáltalán nem ez izgat benne, sokkal inkább az az érzés, ami hatalmába kerít, mikor nézem róla a képeket: hogy meg akarok itt fogni mindent! Végig akarom simítani a kezem a konyhában lévő fa asztalon, el akarom húzni a nehéz függönyöket, be akarok feküdni a kádba, mezítláb akarok sétálni a hálószobában, lógatni akarom a lábam a vízbe a kertben, és le akarok huppanni arra a kerek puffra a nappaliban. Egyszerűen minden részlete mágnesként vonz, hogy kézzel, lábbal, bőrrel hozzáérhessek…

De nem csak ez fogott meg benne, hanem az is, ahogy Maire-Laure Helmkampf és férje vegyítették a modern anyagokat, bútorokat, ötleteket a régivel és a hagyományossal, mikor ezt az ősöreg dél-franciaországi házat felújították és saját ízlésükre formálták. Nagyon nem szeretem, mikor régi épületeket úgy újítanak fel, hogy azok teljesen elveszítik a kapcsolatukat egykori önmagukkal, ugyanakkor a teljesen eredeti formájukban és berendezésükben meghagyott régi házakat leginkább csak skanzen-szerű helyeken tudom elképzelni, élni annyira nem szeretnék bennük. Maire-Laurék azonban szerintem pont úgy tartották meg a régit és pont annyira csempészték bele az újat, hogy olyan környezetet varázsoltak, amit átitat a tradíció, de ami egyúttal nagyon élhető és nagyon izgalmas a modern ember számára is.

Egy szó, mint száz, íme egy nem minimál, amiért rajongok, úgy, ahogy van…

egy minimál Indiából

A Dipen Gada & Associates iroda tervezte az Amin család számára ezt a házat Indiában. A közösségi és privát tereket a hatalmas konyha köti össze egymással: a konyhából egyik irányban a nappali és a házimozi szoba érhető el, a másik irányból pedig a hálószobák a hozzájuk kapcsolódó fürdőkkel. A család kifejezett kérése volt, hogy az épület szoros kapcsolatban álljon a kerttel, erre minden helyiségben nagy hangsúlyt fektettek.

Az egyik legkirályabb az egészben szerintem az a végtelen hosszú pult a konyhában, kiváncsi vagyok A Férj mit szól majd hozzá, neki ugyanis ez az egyik nagy álma… 😉

Forrás és még több fotó: ChicTip

ötlet: bölcső a babának, hinta a mamának

Máténak volt egy korszaka, amikor a nappali alvásait csak és kizárólag a babakocsiban volt hajlandó lebonyolítani, persze úgy, hogy közben fel és alá kellett tologatnunk. Milyen jól jött volna akkor ez a bölcső! A mama/papa békésen olvasgathat, miközben a bébi szépen álomba ringatózik.
És akkor sem kell kidobni, ha már kinőtte az összes gyerek, ugyanis a tervezők leírása szerint könnyen átalakítható hintaszékké.

Rockid
tervezte: Ontwerpduo
fotók: Marly Gommans and Bibelotte
via: bless this stuff

jövőre veletek ugyanitt :)

Van, aki a nyári tanulást szereti kevésbé, mert akkor jobban vonz az élettel teli külvilág – én a téliért nem rajongtam sosem, mert természetes fényben szeretek tanulni. Még egyetem alatt ragadt rám a szokás, hogy amíg a téli vizsgaidőszakban az utolsó vizsgámat le nem tettem, nem engedtem anyukámnak leszedni a karácsonyfát. Napfényt ugyan a karácsonyi égők se hoztak soha, mégis kicsit kevésbé sajnáltam magam, ha színes gömbök és fények társaságában kellett megbírkóznom a könyveimmel. Valahogy erőt adtak nekem.

Mivel most újra egyetemre járok, és 7 vizsgát kellett letennem, a karácsonyfa természetesen maradt az utolsóig, aminek Máté még nálam is jobban örült. Tegnap szedtem csak le, és ő azóta csodálkozva nézi a hűlt helyét.

De sebaj, nemsoká újra elővehetjük a díszeket, végülis addig már csak 11 hónapot kell aludni… 😉

ház a sivatagban

Régóta kerestem már modern arab magánlakásokról képeket, de nem találtam sose olyat, aminél azt éreztem, hogy meg akarom itt mutatni. Igazából ezzel sem vagyok teljesen kibékülve, például a “társalgó” belső tere, és ez a rengeteg márvány nekem túl rideg és túl szálloda hangulatú, de az épület sziluettje és az a fémből készült, csillagmintákkal teli árnyékoló annyira gyönyörű, hogy ezek miatt feltétlenül itt a helye.

Helal New Moon Residence by Ehrlich Architects