Mexikó, 1984, a hugim még cumival, én fehér szerelésben. Abban az időben 2 évet odakint éltünk, a Veracruz nevű kikötővárosban, több magyar családdal együtt. Mindannyiunk számára varázslatos korszak volt ez, aminek az is bizonyítéka, hogy mind a mai napig évente találkozunk. Újra és újra végignézzük ugyanazokat a fényképeket, újra és újra elmeséljük és meghallgatjuk ugyanazokat a történeteket, kívülről ismerjük mind, mégse tudjuk őket megunni.

Akkoriban még keresztbe-kasul be lehetett járni Mexikót, anélkül, hogy egy percig is tartani kellett volna attól, hogy bármi veszélybe kerülhetünk (ez ma sajnos nem mondható el). Így be is jártuk, és örökre magunkba szívtuk ennek a csodálatos országnak az illatát, ízeit, kultúráját, megtapasztalva az emberek végtelen kedvességét és gyerekszeretetét.

A családi emlékek között kutatva akadt a kezembe a mexikói képek sorozata, és persze azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem. Reméltem, hogy hátha találok valamit, ami ennek a blognak a témájába illik, és így Veracruz világából valamit megmutathatok Nektek.

Így bukkantam a francia bevándorlók által a XIX. században alapított Maison Couturier-re, egy földbirtok központjára, mely jelenleg plazmatévékkel és wifivel felszerelt design szállodaként működik, mégis szigorúan megőrizve az eredeti hagyományokat.

Semmi hivalkodás, csak nyugalom, kényelem, csönd és természet, francia-mexikói köntösben…

Már csak ezt a zenét kell hozzáképzelni, ahogy szól a hangszórókból, és kész a kikapcsolódás! 😉