A szögletes aranyhal történetében eljött az a pillanat, hogy írnak nekem meghívókat sajtóeseményekre, kapok mindenféle bemutatkozó anyagokat, illetve megkérdeznek, hogy lenne-e kedvem máshová is írni. Kicsit zavarban vagyok, mert nincs még kidolgozott koncepcióm arra, hogy hogyan kezeljem az ilyen megkereséseket. Ehhez először el kellene döntenem, hogy hosszútávon pontosan mi is a célom ezzel a kis bloggal, de ez még számomra sem világos teljesen.

Lehoczky Lénától még augusztus elején kaptam egy gyönyörűszép online katalógust, amelyben bemutatja az általa megálmodott és elkészített párnákat, a Lenoushka kollekciót. Azt írta, örülne, ha írnék róla, én meg mostanáig gondolkoztam, mi legyen ennek a módja. De közben már egy hónap eltelt, és én még mindig nem írtam róla semmit, pedig megérdemli. Az egy dolog, hogy a párnák tündériek, de azzal a kedvességgel és szeretettel, ahogy Léna (becenevén Lenoushka) ír arról, hogy a nagymamájától és az anyukájától tanult varrni, hogy az első kollekcióját 5 évesen alkotta meg a babái számára, és hogy a nagy multiknál töltött éveket követően most fogta magát, az álmát választotta és a saját maga által tervezett párnákkal, ágytakarókkal és függönyökkel foglalkozik immár hivatásszerűen is a két gyermeke nevelése mellett – engem megvett. Mindigis nagyon nagyra becsültem azokat az embereket, akik tisztelik a gyökereiket, akik kreatívak, és akik képesek arra, hogy megvalósítsák az álmaikat. Pláne akkor, ha felnőttként, jó pár munkával töltött év után is tudnak még változni és változtatni az utóbbi érdekében. Arról nem is beszélve, hogy jó érzés volt egy ilyen magas színvonalú, igényes, és egyúttal Léna egész lényével és lelkével teli katalógust virtuálisan átlapozgatni.

Úgyhogy hiába nincs még koncepcióm a hasonló megkeresésekre, a saját kis szerény eszközömmel szeretnék hozzájárulni Lenoushka álmának megvalósításához. Remélem, Ti is szeretni fogjátok! 😉

A katalógust megtaláljátok itt, de még sokkal több kreációval találkozhattok Lenoushka Facebook oldalán.

Néhány héttel ezelőtt, ahogy barangoltam a neten, megláttam egy képet egy gyerekszobáról, ahová Neszmélyi Réka festett rajzokat a falra. Annyira egyediek és tündériek voltak a figurái, hogy muszáj volt utánajárnom, ki is ez a Réka és mit is csinál pontosan. Kiderült, hogy a MOME-n tanul, mellette pedig rajzol, sőt, már tanít is rajzolni. Elsősorban gyerekszobákba készít dekorációkat (erről még később majd írni fogok egy másik bejegyzésben), de rajzol mást is egyedi megrendelésekre. Amikor megláttam a Facebook oldalán egy bögrekészletet, amelyet egy esküvőre készített, tudtam, hogy valami ilyesmi lenne a tökéletes ajándék a közelgő 5. házassági évfordulónkra. Ami a legjobban megfogott az egészben, hogy ahhoz a bizonyos készlethez egy vers adta Rékának az ihletet, és abból merítve rajzolt hozzá képeket.

Márpedig fontos versünk nekünk is van… Egyszer régen, egy nagy szerelmi csalódás után a sebeimet nyalogatva találtam teljesen véletlenül. Találomra lapoztam fel egy kötetet, itt nyílt ki, és akkor engem nagyon szíven talált. Úgy éreztem, mintha József Attila egyenesen nekem írta volna.

Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

Elolvastam, és tudtam, hogy egyszer majd pontosan így lesz… És pontosan így is lett… 🙂
Úgyhogy mikor A Férj megkérte a kezem, elmeséltem neki ennek a versnek a történetét, és mivel neki is nagyon megtetszett, ez került az esküvői meghívónkra.

Két hete, mikor megláttam azt a bögrekészletet, azonnal írtam Rékának, hogy tudna-e rajzolni nekünk is “vershez-bögrét”. És Réka azonnal válaszolt, és persze tudott. A bögrék nagyon gyorsan elkészültek és szerintünk fantasztikusak lettek. Nagyon-nagy örömet okozott nekünk vele, és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha igazán klassz egyedi ajándékot szeretnétek egy nagyon kedves és baromi tehetséges lánytól, akkor keressétek reKU-t!

Nagyon köszönjük, Réka! 🙂

A fotók forrása: reKU Facebook oldala.