Valszeg nincs is ilyen szó, nem? 🙂 Mindenesetre egyre többször kifejezetten kilógok a “barátságos minimál” koncepcióból, amivel anno ez a blog indult. Igazából részben ez nem meglepő, mert soha életemben semmivel kapcsolatban nem voltam stílusfasiszta. Soha nem értettem például anno az iskolai bulikon az “alterosok” meg a “diszkósok” egymásnak feszülését, a látványos levonulásokat a tánctérről az “ellenséges tábornak” szóló szám hallatán, én ugyanolyan szívesen táncoltam Quimbyre, Másfélre vagy Korai Örömre, mint mondjuk Members of Maydayre, Prodigyre vagy épp Guns n’ Rosesra, hogy csak egy banális példát mondjak. Ugyanakkor a lakberendezésben az eklektika nagyon el tud bizonytalanítani, értve ezalatt azt, hogy sokkal kevésbé tudom ésszerűen megmagyarázni, hogy egy eklektikus tér mitől baromi jó és mitől nem az, mint mondjuk egy minimálnál vagy egy levendulás country stílusnál. Mitől van az, hogy egyes tárgyak jól működnek a totális káoszban, mások meg úgy néznek ki, mintha egy bolhapiacot szabadított volna rá az ember a lakására teljesen koncepciótlanul? Nyilván nincs erre kétszavas magyarázat, kísérletezni kell, sokat-sokat próbálkozni, és akinek szeme van hozzá, annak a keze alatt végül tényleg csodák tudnak születni.

Ebben a lakásban pl egy rakat olyan tárgy, anyag, minta van, amire első látásra azt mondanám, hogy de borzalmas, mégis, az egész, összességében tökéletesen működik. Magic!

Forrás: ELLE.ES

Ez az otthon történetesen egy háromszáz éves svédországi házban található, de gond nélkül elhinném róla, hogy valamelyik pesti utca nagypolgári lakásában vagyunk. Talán csak a natúr fával kombinált sok fekete és fehér szín emlékeztetne rá, hogy svédeknek biztosan közük van hozzá valamilyen módon. Én nagyon szeretem a fehéret, és bár itt már nekem is picit sok (számomra túl hűvös így az összkép), attól még kétségtelenül szép a stílusa.

Egyébként pedig Julie-ék lakása jutott eszembe róla, úgyhogy ezért is megmutatom. (By the way, melegen ajánlom nektek a blogjukat, gyönyörű fotókkal van tele egy régi budapesti lakás felújításának történetéről!)

Forrás: HomeDSGN

Rajongok az ablakokért.
Imádom az ablakokat.
Szerelmes vagyok az ablakokba.

Amikor egy olyan helyiségbe lépek be, ahová ömlik a fény, szinte reflexszerűen mosolyra áll a szám. Azt hiszem, talán a legeslegfontosabb szempont számomra egy lakásban, hogy minél több, minél nagyobb ablak legyen rajta, és minél szebb látvány táruljon elém, ha kinézek rajtuk. Mert ablakban ülve lehet nézelődni, ábrándozni, olvasni, napozni, szunyókálni, és mindenekfelett, jó sok fényt magamba szívni, vagyis csupa-csupa olyan dologra alkalmas, ami engem feltölt energiával. Mindegy, hogy egy lakás kicsi, hogy nem tökéletes a beosztása, hogy vannak benne nehezen kihasználható területek, a sok fényért szinte bármit képes vagyok megbocsájtani.

Ez a lakás önmagában nem fogott meg különösebben (na nem mintha ne lennének kifejezetten klassz részletei, mint például a süllyesztett kád a fürdőben…) Viszont az ablakai! Atyaég!!! Hatalmasak, gyönyörű fákat látni mögöttük, de a legjobban az tetszik, ahogy részekre vannak osztva. Még februárban találtam ezeket a képeket, és azóta többször is vissza-visszajöttem hozzájuk, úgyhogy nincs mese, most már megmutatom nektek is. Mindez a Jordan Iverson Signature Homes munkája.

Forrás: HomeDSGN
Fotók: KuDa Photography

Rengeteg fény, sok fehér közt erős színek, és a lehető legközelebb a természethez – nálam ez a tuti recept. Ha lenne egy ilyen nyaralóm, odaköltöznék júniustól augusztusig, hívnék sok barátot sok lurkóval, és olyan élményeink lennének, mint Gerald Durrelnek és családjának gyerekkorom kedvenc könyveiben.

Jessica Helgerson már több interior design munkájával felkeltette az érdeklődésemet, ez a felújítása az egyik új kedvencem.

Forrás: HomeAdore