egy lakás, ahol nem tudsz szomorú lenni!

színes otthon Brisbane 1

Fogadjunk, hogy SOHA nem találnátok ki, hogy mi a foglalkozása annak a nőnek, akié ez az otthon! 😉 Igen-igen, sztereotípia-tiprás következik, ugyanis a hölgy, nevezetesen Helen Bayley eredetileg ügyvédként kezdte a pályafutását, nekem meg erős a gyanúm rá, hogy egy paragrafusrágó ügyvédnek tuti nem ilyen lakást képzelnétek el. Pedig tényleg ügyvéd volt, bár az igazsághoz tartozik, hogy ma már designerként dolgozik, amit mondjuk egyáltalán nem csodálok.

Egy hajszálnyit itt-ott már túl játékos nekem, de az alapkoncepció, a rengeteg fehér sok-sok vibráló színnel az egyik kedvenc kombinációm. És ugye én is jogász lennék, vagy mi, úgyhogy tessék csak törölni a sztereotip gondolatokból azokat az unalmas zöld olvasólámpákat, de sürgősen! 😉

Odáig vagyok ezért az otthonért, ahol Helen a férjével és három kislányukkal lakik, szerintem tényleg képtelenség benne szomorúnak lenni. A konyha meg egyenesen tökéletes, egyszerűen a lélegzetem is eláll tőle, annyira. El is mentettem a kedvenc konyhainspirációs fotóim közé.

Na, de nem húzlak tovább Benneteket, íme a képek!

színes otthon Brisbane 2

színes otthon Brisbane 3

színes otthon Brisbane 4

színes otthon Brisbane 5

színes otthon Brisbane 6

színes otthon Brisbane 7

színes otthon Brisbane 8

színes otthon Brisbane 9

színes otthon Brisbane 1o

színes otthon Brisbane 11

színes otthon Brisbane 12

színes otthon Brisbane 13

Forrás és még több kép: The Design Files
Fotók: Toby Scott

szeretnél egy saját színt? :)

Sokan mondják rám, hogy naív ember vagyok, amire én azt szoktam mondani, hogy soha rosszabb jelzőt magamnak. Ami kívülről naivitásnak látszik, azt én az emberekbe vetett hitként élem meg. Nyilván én is koppanok miatta sokszor, de mégis inkább választok egy ilyen életet, mint olyat, amelyben a világ egy szörnyű, embertelen és reménytelen helynek tűnik. Mivel tudom, hogy sokak élete sokkal kevésbé mondható szerencsésnek, mint az enyém, próbálok segíteni, ha alkalmat találok rá. Az pedig akad bőven. Mivel azonban saját tapasztalatom, hogy sokszor nagyon nehéz az embereket rávenni a segítségnyújtásra (“á, úgyse kapja meg, akinek szánom”, “csak elsikkasztja majd valaki”, “úgyis reménytelen”, stb) mindig nagyon megörülök annak, ha olyan akcióról hallok, amelynél valami rendhagyó ötlettel sikerül ezt elérni. Olyan ötlettel, ami annyira magával ragad, hogy – kis túlzással élve – észre sem veszed, hogy eltűnt a pénztárcádból az a pár forint, amit közben “elköltöttél”.

Pont ilyesmit talált ki most közösen az Unicef és a Dulux festékgyártó cég. Létrehoztak egy weboldalt, amelyen “saját színt” választhatsz magadnak azzal, hogy az Unicefnek adományozol egy kisebb összeget (már 1 angol font is elég hozzá, ami jelenleg olyan 350 Ft-ot jelent…). Végtelenül egyszerűen működik: felmész az OWN A COLOUR AND HELP oldalra, rákattintasz egy Neked tetsző (és más által még meg nem vásárolt) szín háromszögére, elnevezed a színt tetszésed szerint, írsz egy sort arról, hogy miért ezt a színt választottad, majd a bankkártyád adatainak megadásával kifizeted az árát. Te kapsz egy “saját színt”, egy csomó rászoruló gyerek meg kap tiszta vizet, gyógyszert, élelmiszert.

Engem annyira megfogott ez az ötlet, hogy tegnap éjjel elég sokáig böngésztem, hogy ki milyen színt választott, hogy nevezte el és milyen magyarázattal szolgált arra, hogy miért pont azt választotta. Én is vettem egy színt és összeszedtem néhány aranyosat Nektek, nézzétek meg, hátha Ti is kedvet kaptok! 🙂

járnál ilyen oviba?

Lassan már külön szekciója lesz ezen a blogon a színekben tobzódó, gyerekeket szolgáló épületeknek, annyira rajonok értük. Ebbe a kalapba kerül most a párizsi Ecole Maternelle Pajol is, a Palatre et Leclere Architects iroda munkája.
Kisgyerekes mamaként felmerült bennem a kérdés, hogy vajon hány napig tarthat ide “beszoktatni” egy lurkót…? Nem hiszem, hogy túl sokáig… 😉

Via: The Cool Hunter

gyermekkórház a jövőből

Az élet bizony nálunk is zajlik, és mostanában nem éppen a legvidámabb formájában, ezért sincs nagyon időm és energiám írni. Sokat jártunk már idén különféle kórházakban, és mivel most az ebéd utáni kávé mellett épp ráérek picit, gondoltam, adózok az álmodozásnak, és ebben a témában keresek valami lenyűgözőt a neten. Így bukkantam Phoenix város gyermekkórházára, amely a HKS Architects nevéhez fűződik.

Na ez tényleg lélegzetelállító szerintem, bár kíváncsi lennék gyerekek véleményére is, hogy mit mondanak róla. Mert valahogy a rengeteg szín, az élő virágok és a puha szövetek ellenére mégis kicsit rideg számomra az összkép. Lehet, hogy csak azért, mert nem természetes fényben készültek a képek, gondolom, hogy a színes fények jobban érvényesüljenek rajta. Meg alig látok a képeken ablakokat, azt hiszem, ez zavar még nagyon, én mindig rosszul érzem magam olyan helyiségekben, ahol nincsenek nagy ablakok, legyenek bármilyen hatalmas terek is. Na mindegy, ezek az én hülye nünükéim, ettől még az állam leesne nyilván, ha az én gyereke(i)met kezelnék ilyen körülmények között…

De hogy ne legyünk telhetetlenek, én már annak is NAGYON örülök, hogy gyakorlatilag akármilyen egészségügyi intézményben voltam eddig Mátéval, mindenhol színes figurák voltak a falakra festve, és mindenhol voltak játszósarkak, úgyhogy a mi gyerekkorunkhoz képest is már hatalmas a fejlődés e téren itthon! Részemről anyaként köszönöm mindenkinek, aki akár csak egy kisegér felfestésével tett valaha azért, hogy ezek a kis lurkók ne rémisztő fehér falak között legyenek kénytelenek gyógyulni! Ha az a szint, ami ezeken a képeken látható, nálunk egyelőre gyakorlatilag elképzelhetetlen is, pusztán ezek a falfestmények és játszósarkak önmagukban annyira nagy segítséget jelentenek, ami megfizethetetlen, mikor az ember gyereke beteg!

Forrás: Archdaily

egy ilyen konyhában nem tudsz morcos lenni reggel…

Nem csak a türkiz tisztasága és nyugodtsága miatt tetszik nekem ez a konyha, hanem a hipercuki kiegészítők miatt is, amelyeket elhelyeztek benne. Az őzikés tábla, és a kávéfőző is tündér, de kinek jut eszébe egy hintalovacskát tenni a konyhába? Tüneményes, na!

Forrás: Wunderweib