Gyerekkorom óta mindig fontos volt nekem, hogy a szobám falain legyenek olyan képek, amelyek jellemeznek engem, árulkodnak rólam, felvidítanak engem, vagy épp emlékeztetnek valamire. Kezdetben tele voltam lovas és kutyás képekkel, majd jött a zenészek, művészek, filmsztárok, újságokból kitépett fotók, mozikból és vitrines buszmegállókból elkunyerált plakátok korszaka. Az utóbbi időben már főképp híres fényképek nagyított másait szerettem otthon látni, például azt, amelyik az Empire State Buildingen dolgozó, a szédítő magasban dolgozó munkásokról készült.
Annyira meghatározónak érzem, hogy egy-egy helyiségben milyen képekkel találkozom, hogy annak ellenére, hogy 1 éve új lakásba költöztünk, még mindig nem tettem ki egyet sem a falra, a hálószobában az ágyunk fölé akasztott lepedő nagyságú Klimten kívül. Még mindig keresem, kutatom, tervezem magamban, hogy melyik szobába mi kerüljön.
Így bukkantam a spanyol Blanca Gómez rajzaira, amelyeket első látásra a szívembe zártam. Hihetetlenül cuki rajzok szerintem. Máté szobájába mindenképpen, de talán még a lakás többi részébe is szeretnék belőle eredetit, szerencsére van is egy webshopja.…
(((Nahát, és épp jön a szülinapom meg a Karácsony… ;))))
Ez órási. Engem meggyőzött. És abszolút illik hozzád a stílus. 🙂
KedvelésKedvelés