3 zseni háza

Bár ez a kép már szerepelt az előző, Shulmanról szóló postnál, térjünk csak hozzá vissza egy pillanatra! Nem csak azért, mert nekem ez a kedvencem Shulman fotói közül, hanem mert a megszületése 3 vizuális zseni találkozásának köszönhető.

A képen Raymond Loewy Palm Springsben található háza látható. Loewy francia származású, amerikai designer, ő volt a legfoglalkoztatottabb tervező a ’30-’60-as években. Tervezett például autókat, palackot a Coca-Colának, de az ő nevéhez fűződik a Shell, a Lucky Strike, és számtalan más világhírű márka logója is.

A házat Albert Frey, az ún. “sivatagi modernizmus” (desert modernism) néven ismertté vált, Kaliforniából indult modern építészeti irányzat atyja tervezte.

A fényképet az épületről pedig ugye Julius Shulman készítette, a XX. századi építészeti fotózás egyik legkiemelkedőbb alakja.

Kívánhatna egy ház ennél jobb szülőket…? 😉

Reklámok

építészet egy fotós zseni szemével


Loewy House, Palm Springs, California
Építész: Albert Frey

“Az amerikai fényképész, Julius Shulman kaliforniai építészetről szóló fotói beégették magukat a XX. század retinájába. Egy modern építészetről szóló könyv Shulman nélkül elképzelhetetlen. Minden képe egyesíti az épületek és környezetben való elhelyezkedésük érzékelését és megértését. Precíz kompozíciói nem csak az épület felszíne mögött rejlő építészeti ötleteket fedik fel, hanem egy egész korszak vízióit és reményeit.”


Arango House, Acapulco, Mexico
Építész: John Lautner


Singleton House, Los Angeles, California
Építész: Richard Neutra


Case Study House #22, Los Angeles, California
Építész: Pierre Koenig

Julius Shulman nagyított és dedikált építészeti fotói limitált példányszámban megvásárolhatóak a Taschen kiadónál . Pár ezer fontért persze 😉

egy ilyen konyhában nem tudsz morcos lenni reggel…

Nem csak a türkiz tisztasága és nyugodtsága miatt tetszik nekem ez a konyha, hanem a hipercuki kiegészítők miatt is, amelyeket elhelyeztek benne. Az őzikés tábla, és a kávéfőző is tündér, de kinek jut eszébe egy hintalovacskát tenni a konyhába? Tüneményes, na!

Forrás: Wunderweib

egy spanyol lány színesen minimális rajzai

Gyerekkorom óta mindig fontos volt nekem, hogy a szobám falain legyenek olyan képek, amelyek jellemeznek engem, árulkodnak rólam, felvidítanak engem, vagy épp emlékeztetnek valamire. Kezdetben tele voltam lovas és kutyás képekkel, majd jött a zenészek, művészek, filmsztárok, újságokból kitépett fotók, mozikból és vitrines buszmegállókból elkunyerált plakátok korszaka. Az utóbbi időben már főképp híres fényképek nagyított másait szerettem otthon látni, például azt, amelyik az Empire State Buildingen dolgozó, a szédítő magasban dolgozó munkásokról készült.

Annyira meghatározónak érzem, hogy egy-egy helyiségben milyen képekkel találkozom, hogy annak ellenére, hogy 1 éve új lakásba költöztünk, még mindig nem tettem ki egyet sem a falra, a hálószobában az ágyunk fölé akasztott lepedő nagyságú Klimten kívül. Még mindig keresem, kutatom, tervezem magamban, hogy melyik szobába mi kerüljön.

Így bukkantam a spanyol Blanca Gómez rajzaira, amelyeket első látásra a szívembe zártam. Hihetetlenül cuki rajzok szerintem. Máté szobájába mindenképpen, de talán még a lakás többi részébe is szeretnék belőle eredetit, szerencsére van is egy webshopja.
(((Nahát, és épp jön a szülinapom meg a Karácsony… ;))))

szivárvány-sportcsarnok

Egy korábbi postban már írtam arról, honnan is ered a rajongásom a színes épületekért, különösen, ha gyerekekkel vannak kapcsolatban. Íme egy újabb klassz példa, a KOZ architectes nevéhez fűződő LE RUBAN ifjúsági központ és sportcsarnok Saint-Cloudban.

Az 1999-ben Christophe Ouhayoun és Nicolas Ziesel által alapított francia építésziroda eddig 63 pályázaton és tenderen indult, ebből 24-et meg is nyertek, melyből 14 ténylegesen fel is épült. A LE RUBAN is így született: egy 2003-ban kiírt pályázat eredményeképpen 2008-ban vehették birtokba a gyerekek.

Manapság mindenki folyton arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire tunyák és mozgáshiányosak a gyerekek. Nyilván ennek kismillió oka van, de biztos vagyok benne, hogy legalább egy ici-pici fokkal könnyebb lenne rávenni őket a mozgásra, ha ilyen vidám és barátságos környezetben tehetnék. És ha anyagiak híján nem is bízzuk meg KOZ-ékat vagy más híres építészt egy vadiúj épület tervezésével, legalább a falakat akár mi is színesre festhetnénk! 😉