mezítláb a parkban

mezítlábas 4

Azt hiszem, két éve hallottam először a tabajdi Mezítlábas Parkról, és azóta szerettem volna elmenni oda egyszer, csak valahogy sosem jött össze. Kern Ági, az Ági főz blog írója, (aki egyébként csoporttársam volt egy újságíró iskolában, amit a jogi egyetem mellett hobbiból végeztem el), pár napja tett fel egy ott készült képet a Facebook oldalára, ami eszembe juttatta ezt a régi tervemet.

Mivel nagyon szeretjük Tatát, és évente legalább egyszer el szoktunk oda menni kirándulni, úgy döntöttünk A Férjjel, hogy a szombatot egy tatai sétával és ebéddel töltjük és utána hazafelé jövet Budapestre végre megnézzük magunknak ezt a parkot. Fantasztikus idő volt, úgyhogy ebéd után a kisfiunk legnagyobb örömére még egy elektromos kishajót is kibéreltünk, és körbesiklottuk vele a tatai Öreg-tavat (a parti Grill étteremmel szemben van a stég, ahol bérelni lehet, 4ooo Ft egy óra). Egyszer már csináltunk ilyet, bőven azelőtt, hogy Máté megszületett volna, akkor csak napoztunk a tó közepén a hajóban kettesben, amit mellesleg mindenkinek melegen ajánlok, mint klassz randiprogramot! 😉 Most, Mátéval kicsit mozgalmasabbra sikerült a hajókázás, hiszen meg kellett néznünk közelről a tó szélén álló várat, a partról a vízbe benyúló fűzfákat, meg rámenni a nagyobb hajók által felvert hullámokra, és persze Máté folyamatosan kommentált minden eseményt, a második félórában pedig 2,5 éves kis lénye minden bátorságát összeszedve egyedül is vezette a hajónkat.

Miután kihajóztuk magunkat, elindultunk Tabajdra, kb. fél óra volt az út, azalatt Máté pont tudott aludni egy kicsit. A Mezítlábas Park a község fő utcájáról nyílik, Nepomuki Szent János szobra mellett mutatja egy tábla, hogy hol kezdődik. Azt hittem, csak mi leszünk majd ott, de legnagyobb meglepetésemre 3-4 másik családdal találkoztunk. A parkban kis utacskák vannak, mindegyik másféle anyaggal borítva, amit mezítláb kipróbálhatunk. Vannak persze megszokott “talpalávalók”, mint mondjuk a folyami kavics, de meglepőbbek is: fenyőtobozok, kukorica csutkák.

mezítlábas park-1

mezítlábas park 3

mezítlábas park-2

Maga a séta nem túl hosszú, kisgyerekkel is végigjárható fél óra alatt, vagyis úgy érdemes idejönni, ha más programmal is összeköti az ember. Igazából szerintem ez tényleg gyerekekkel ideális, mert nekik különösen nagy élmény maga a séta is, a park végén pedig egy játszótér várja őket. Ingyenes, és egész évben, a nap 24 órájában nyitva van! Hóban persze nincs túl sok értelme, és most is szakad az eső, de biztos lesz még idén egy-két melegebb nap, amikor be lehet iktatni egy mezítlábas kirándulást. Jó móka, próbáljátok ki!

mezítlábas 5

mezítlábas 6

óda egy svéd teraszhoz

svéd teraszos lakás 1.jpg.cimg

Reggel 8-tól mostanáig takarítottam, úgyhogy megérdemeltem, hogy főzzek egy isteni kávét és leüljek keresni valami inspiráló lakást, míg a kisfiam alszik. A teraszunkkal fejeztem be a takarítást, és épp azon gondolkoztam, milyen jó, hogy még ilyen szép az idő, hogy még kint lehetnek a párnáink a külső kanapén, és még kiülhetek napozni egy picit, mielőtt majd körülbelül egy hónap múlva be kellene menekítenem onnan mindent. Kicsit megsajnáltam magam, hogy jön a hideg, erre lám, találtam egy gyönyörű svédországi lakást elképesztően klassz terasszal, és ez most kárpótolt a közelgő hideg napokért.

A brazil kortárs lakberendezés mellett tagadhatatlan, hogy a svéd áll a legközelebb hozzám, egyszerűen imádom, ahogy kombinálják a színeket, formákat, mintákat, amilyen képeket kitesznek a falakra, nagyon bejön. Nem tudom, hogy ez a sok-sok éves, IKEA-katalógusokon történt lakberendezési szocializáció hatása-e, vagy anélkül is így lenne, de hogy tény, az biztos.

Na, de nem dumálok tovább, nézzétek meg ti is, hogy lehet olyan teraszt csinálni, ahonnan egy vendég se akar majd hazamenni soha. 🙂

svéd teraszos lakás 2.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 3.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 4.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 5.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 6.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 7.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 8.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 9.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 1o.jpg.cimg

svéd teraszos lakás 11.jpg.cimg

Forrás: Skeppholmen

a házakban Sorsok élnek

Lynne Knowlton 1

Életem első huszonnéhány éve úgy telt, hogy végtelenül szerencsésnek érezhettem magam. Két testvér, rengeteg barát, házasságban élő, fantasztikus szülők, mindannyian egy szép családi házban együtt, első osztálytól egyetem végéig kitűnő jegyek minden iskolában, világlátás (például 4 év Dél-Amerikában), életem első munkahelyén pedig a világ legjobb főnökei és legszuperebb munkatársai. Az első szerelmem egyszer azt mondta, én olyan vagyok, “mint akinek van a hátán egy zsák, telistele szerencsehozó kismalacokkal”. Nem tudtam vele vitatkozni, és valahol mélyen mindig bújkált bennem a kérdés: megérdemlem én ezt az életet..? Vajon ilyen lesz végig, vagy lesz majd valami ára…?

Aztán 2004 novemberében kiderült, hogy anyukámnak rákja van. A nőgyógyásza, egy családi barátunk, mikor a rákot operáló műtét után felhívtam, annyit mondott nekem a telefonban: “Készülj fel, hogy a karácsonyi vacsorát neked kell majd főzni, mert addigra már lehet, hogy nem lesz veletek.” Mondta ezt novemberben. 24 éves voltam akkor, és ezek szerint 1 hónapunk volt csak hátra. Ha mond ez valakinek valamit, Mama (mi így hívjuk) 3/C stádiumban volt.

Miután ezt a hírt megtudtam, 3 napig csak aludtam. Annyi időre keltem csak fel, amíg bementem Mamához a kórházba, egyébként csak feküdtem az ágyamban, és mélységes mély álomban próbálta az egész agyam, lelkem, testem feldolgozni a hír sokkját. Sose felejtem el, abban a három napban olyannyira nem tudtam magamról, hogy minden egyes ébredéskor percekig ráznom kellett az elaludt karjaimat, mert teljesen öntudatlan, szinte halotti merevségben olyan pózokat vettem fel, amiben a végtagjaim annyira elgémberedtek, mint soha előtte és soha azóta.

A harmadik nap után viszont felkeltem, és eldöntöttem, hogy én ezt nem fogom hagyni. Addig kutattam az internetet, és az ismeretségi körben a rákos történeteket, addig járkáltam mindenféle gyógymódok után, mígnem találtam néhány olyat, amiben maximálisan hittem, hogy meg fogja Mamát menteni. És persze imádkoztam napestig.

Nem tudni azóta sem, hogy minek köszönhető, az elképesztő szívósságának és élni akarásának, az általam talált és általa lelkesen alkalmazott gyógymódoknak, az imáknak, vagy mindennek együtt, de Mama 9 évvel később, a mai napon is él és virul.

Később viszont kiderült, hogy az ő rákja csak az első pofon volt a röfögő kismalacoknak, és utána következett a családunkban még sok másik, annyira súlyos és ijesztő betegség, amiből egy is sok egy életre. A többi még annál is nehezebb, mint ami Mamával történt, de nem vagyok kész rá, hogy írjak itt róluk, talán nem is fogok soha. Így persze nem tudjátok elképzelni, miket éltünk át, de azt azért elmondom, hogy az a bizonyos első szerelmem pár év múlva visszavonta a malackás hasonlatot, mondván baromira bánja, hogy anno ezt mondta, és sose gondolta volna, hogy eljön az idő, mikor rólam fog ilyet a legkevésbé gondolni.

Pedig nem kell bánnia, mert – leszámítva az igazán nehéz napokat, amikor egy-egy újabb megpróbáltatás után tényleg én is reménytelenséget érzek, mondván köszönöm, feladom, ennyit bírtam és nem tovább -, én még mindig hiszek abban, hogy az Élet szép és a világ legapróbb dolgainak is nagyon tudok örülni. Minden egyes nehézség, amin átmentem, megváltoztatott, és valamiben talán jobbá vagy erősebbé tett. Persze nem akarok hazudni és azt mondani, hogy emiatt a jövőben is szeretettel várok minden iszonyatos harcot, ide lőjetek, bírok én mindent. Dehogy. Tessék inkább érzéketlen kövekre lövöldözni. De tény, hogy más ember lettem tőlük, talán jobb, és azt hiszem, hiszek abban, hogy talán-talán semmi sem véletlenül történik. Na jó, azért nem mindig hiszek ebben. De lehet, hogy csak még nem látom az összképet…?

::

Mindezt a hosszú bevezetést azért írtam le, mert egy olyan házfotó-sorozatra bukkantam, amiről egész biztos vagyok benne, hogy akik első látásra nézik, vagy akik nem olvassák el hozzá a szöveget, pontosan ugyanezt fogják gondolni: atyaég, milyen elképesztő otthon, milyen szerencsés ez a család! Hatalmas ház, óriási kert, rengeteg zöld, saját medence, sőt, világtól elmenekülős elképesztő házikó a kertben lévő fák lombjai közt. Nem hazudok, én is ezt gondoltam elsőre: de szerencsések!

Lynne Knowlton 2

Lynne Knowlton 3

Lynne Knowlton 5

Lynne Knowlton 6

Lynne Knowlton 7

Lynne Knowlton 8

Lynne Knowlton 15

Lynne Knowlton 9

Lynne Knowlton 10

Lynne Knowlton 11

Lynne Knowlton 12

Lynne Knowlton 13

Aztán végigolvastam az egész szöveget, és rájöttem, hogy egy ugyanolyan malackás lányról szól, mint amilyen én vagyok. Lynne Knowlton a férjével és 4 gyerekükkel él ebben a paradicsomban. A férjét 5 évvel ezelőtt, mindössze 46 évesen egy olyan ráktípussal diagnosztizálták, amiben 1 millióból csak 1 ember betegszik meg, és amit átlagosan csak 5 évvel lehet túlélni.

Lynne Knowlton -Chemotherapy-for-stem-cell-harvest

Ezt a helyzetet Lynne-nek 4 tizenéves gyerek anyjaként azzal a múlttal együtt kell tudnia kezelni, hogy édesapja rákban halt meg, a nagybátyja rákban halt meg, édesanyja pedig eddig háromszor küzdött meg a betegséggel. Amikor a férje beteg lett, éppen akkor járt kemoterápiára az édesanyja és az akkor még élő édesapja is. “Az apám volt a térkép az életemben. Ő tanított meg, hogyan nevessek és hogyan éljem túl a rákkal járó hullámhegyeket és -völgyeket. 1 évvel azután halt meg, hogy a férjemet diagnosztizálták. Miután elvesztettem őt, a szívem annyira össze volt törve, hogy nem voltam biztos benne, elég erős tudok-e majd lenni a férjem és a családom számára.”

“Akkoriban blogot írtam, de elvesztettem a hangomat. Egy szót sem tudtam leírni. Nem voltam biztos benne, hogy képes leszek-e túlélni még egy csapást a ráktól. Egy évvel később elhatároztam, hogy változást szeretnék elérni a világban és komolyan szeretnék segíteni másoknak, akik szintén arra kényszerülnek, hogy egy olyan életet alakítsanak ki, amiben a rák is jelen van. Úgyhogy most írok róla. Katartikus ez számomra, és segít, hogy az az erős anya tudjak lenni, aki ma vagyok.”

“A betegség megtanította nekem, hogy az élet rövid. Ha valamit szeretnél, hogy megtörténjen, tégy úgy, hogy megtörténjen. Ha nem szeretsz valamit, változtass. Élj egyszerűen és néha nevess kipukkadásig. De tényleg nevess. Az élet épp elég komoly, senki nem kerül ki belőle élve, akkor miért ne nevetnénk végig az utat legalább?”

“De tudom azt, hogy, hogy létezik szomorúság, és hogy az élet nem csak szivárványokból és pillangókból áll. Tisztelem a szomorú pillanatokat. Ha úgy érzem, sírnom kell, sírok.”

“A gyerekeink számára annak a gondolata, hogy egy napon elveszíthetik az édesapjukat, szívszaggató. Sokszor jut eszükbe, vajon ott lesz-e majd velük az apjuk, hogy tanácsot adjon nekik egy-egy helyzetben. A gyerekeink imádják a tanácsait. Komolyan megragadnak minden pillanatot, csak hogy vele lehessenek, és ő ezt imádja. És ők is imádják. Megpróbáljuk úgy élni az életünket, ahogy a legjobbnak hisszük, és megpróbáljuk olyan gyakran háttérbe szorítani benne a rákot, amilyen gyakran csak lehetséges.”

“Néha bedugjuk a fejünket a homokba és elfelejtkezünk a rákról. Olyan, mintha lenne egy majom a hátadon. Néha csak ott van. Néha játszik a hajaddal. Néha megharapja a füledet. Néha pedig komolyan bánt. Iszonyú ijesztő tud lenni. Hát ilyen az élet a rákkal.”

(Te jó ég, mennyire jó ez a hasonlat… Az meg egyenesen hátborzongató, hogy van is egy ilyen kép rólam…)

majom

“De mi úgy gondoljuk, mindenkinek megvan a maga keresztje. A kérdés az, hogyan akarod vinni azt a keresztet. Mi azt választottuk, hogy szeretet és nevetések közepette visszük, és a kettő közt csak néha adjuk fel.”

“Sajnos az élet véget ér. Akármit is teszünk ellene. Értem én ezt. Gyakorlatilag mindenkit, akit valaha ismertem, a rák miatt vesztettem el. Ma már tisztelet van bennem. Ha valaki azt mondja nekem, hogy rákja van, nem azt mondom neki, hogy “ó, semmi gond, rendben leszel, le fogod győzni!” Mert ha nem győzik le, az azt jelenti, hogy elbuktak? Nem. Nyertek akkor is, mert élhettek egy szeretetteli életet. Egy életet tele jósággal és kedvességgel.”

Lynne Knowlton 16

“Bárcsak valaki mondta volna nekem, hogy az élet gyorsan elrepül. Még csak tegnap volt, hogy a gyerekek kúszni tanultak, most meg már egyetemre járnak. Több játékot játszottam volna. Bolondabb lettem volna. Feküdtem volna a földön és néztem volna a csillagokat a gyerekekkel. Több olyan pillanat lehetett volna, amikor csak ülünk és csak VAGYUNK a pillanatban. Ezek a csendes percek gyönyörűek és mindig többet szeretnék belőlük. Úgyhogy ma már megragadom ezeket a pillanatokat. Megragadom minden erőmmel és nevetek velük. Azok a legjobb percek! Megállni, és lélegzetet venni. Könnyebb mondani, mint csinálni, de csakazértis megpróbálom. Nincs jobb, mint egy boldog tánc, és én többet szeretnék táncolni.”

Lynne Knowlton 17

Nagy szavak? Giccsesek? Amíg nem kerülsz ilyen helyzetbe, lehet, hogy így érzel.
Ha vagy olyan szerencsés, hogy “helyzet” nélkül is érted, az a legjobb.
Ha pedig a saját bőrödön tapasztaltad meg, miről beszél: hát igen, nem csak mások malackái hallgatnak el néha. Az én hitvallásom száz százalékban megegyezik Lynnével.
Szerintem máshogy ezt nem lehet…

Forrás: DesignMom
Fotók: Andrew Grinton, Lynne Knowlton

az egyszerűség szépsége

Cassandra Karinsky home 5

Nagyon régen írtam már lakásos bejegyzést, egész egyszerűen azért, mert nem találtam olyat, amit igazán szerettem volna megmutatni. A visszajelzésekből ítélve amúgyis a személyesebb jellegű postjaimat szeretitek a legjobban, kenterbe vernek minden máshonnan átvett anyagot, úgyhogy nagy rá a kísértés, hogy a lakberendezős-építészes zsánertől egészen más irányba vigyem a blogot. Meg egyébként is annyi minden más is érdekel, sose tudtam magam könnyen ketreceken belül tartani, és most is egyre inkább úgy érzem, hogy korlátoznak az eredeti tematika határai. Ugyanakkor nem akarok hűtlen lenni a legrégibb olvasóimhoz sem, akik kifejezetten a lakások és épületek miatt jöttek ide, úgyhogy mostanában a “mi legyen az aranyhallal…?” kérdésen sokat szoktam töprengeni.

Amíg elhatározásra nem jutok, következzen most mégiscsak egy lakás, ami szerintem az egyszerűsége, természetessége, áttekinthető tisztasága miatt gyönyörű. Íme tehát a Sydney-ben élő, marokkói szőnyegek és lakberendezési tárgyak forgalmazásával foglalkozó Cassandra Karinsky otthona, tessék csak bekukkantani!

Cassandra Karinsky home 8

Cassandra Karinsky home 1

Cassandra Karinsky home 6

Cassandra Karinsky home 2

Cassandra Karinsky home 3

Cassandra Karinsky home 4

Cassandra Karinsky home 7

Forrás: The Design Files

gyerek-elsősegély tanfolyamon jártam

maci

Biztos mindannyiótok volt már olyan családi, baráti összejövetelen, ahol egyszercsak elkezdtétek mesélni a gyerekkori rémtörténeteket: ki, mikor, hogyan, milyen borzasztó balesetet élt túl, úszott meg ép bőrrel, és hevert ki, hogy aztán évtizedekkel később a hallgatóság szörnyülködésén nevetve elmesélhesse az egykori esetet. Én például törtem be gyerekként úgy a fejem, hogy egy buszmegállóban felültem egy régi piros padra, hátradőltem … majd koppantam a pad mögötti kőfal sarkán, ugyanis nem vettem észre, hogy a padnak nem volt háttámlája. De ez semmi ahhoz képest, mikor nagymamáméknál, egy kis szigetközi faluban, télen, hatalmas hóban, ami betakarta az utakat, Doktor Bubót néztük a húgommal, egymással szemben ülve két fotelben és azzal szórakoztunk, hogy egy kis asztalkát löktünk a lábunkkal egymásnak. Egyszercsak én túl nagyot lendítettem az asztalon, aminek köszönhetően a széle gyakorlatilag levágta a húgom egyik kislábujját. Mindössze egy vékony bőrhártyán fityegett az ujjacska a lábán, úgyhogy hatalmas hó ide vagy oda, szüleim bevágódtak vele a kocsiba és meg sem álltak a mosonmagyaróvári kórházig, ahol végül sikeresen visszakerült az ujjacska a helyére.

Sajnos azonban ezek a történetek nem mindig csak esti tábortüzek nevetései közben végződnek, az évek során egyre jobban kiszínezett mesékké válva. Vannak, akiknek nem sikerül megúszni, és valóban maradandó sérüléseket szereznek egy-egy baleset folytán, ne adj Isten, túl sem élik azokat.

Pedig ha valami baj történik, és van legalább egy ember a helyszínen, aki képes megőrizni a lélekjelenlétét és cselekedni, az dönthet aközött, hogy egy majdani mese vagy pedig egy súlyos tragédia lesz-e a történet vége.

Tudják ezt a Magyar Gyermekmentő Alapítvány munkatársai is, sőt, talán náluk kevesen tudják  jobban. Ezért döntöttek úgy, hogy rendszeresen tartanak előadásokat arról, hogy a leggyakrabban előforduló vészhelyzetek esetén mit tudunk tenni a kisebb és nagyobb gyerekek életének megmentése érdekében. Pár napja is volt egy ilyen mini “gyerek-elsősegély tanfolyam” a Bethesda Kórházban, amelyen mi is résztvettünk. Nem fogom leírni pontról-pontra, hogy miket mondtak el, mert maguk is megfogalmazták, hogy az a céljuk, hogy minél többen személyesen elmenjenek – az egyébként teljesen ingyenes – előadásra, kipróbálni a csecsemőkorú és idősebb gyerekeket szimuláló próbababákon, hogy hogyan is kell újraéleszteni, vagy éppen kimozdítani a félrenyelt akármit, amitől épp meg akarnak fulladni. Azzal, hogy az ember személyesen elmegy, meghallgatja az előadó mentőorvosok és ápolók történeteit, tapasztalatait, és tanácsait, máris rengeteget tett azért, hogy nagyobb eséllyel képes legyen megelőzni, vagy elhárítani egy balesetet. Éppen ezért a legelső tanács az, hogy mindenki, akinek kisgyereke van, menjen szépen el egyszer hozzájuk egy ilyen tanfolyamra, hiszen a lélekjelenlét megőrzését, no és persze a helyes cselekvést egészen biztosan nagyban segíti az a tudat, hogy a saját fülünkkel hallottuk, és a saját szemünkkel láttuk, hogy pontosan hogyan is kell ezt csinálni.

Addigis, amíg nem juttok el egy ilyen tanfolyamra, nagyon érdemes venni egy gyerek-elsősegély könyvet, és azt a lakásban egyértelmű, könnyen előkapható helyen tartani, illetve utazásokra magunkkal vinni. Én a kisfiunk születésekor vettem meg dr. Csomai Zita: Baba-elsősegély című könyvét a patikában, és már többször nagyon hasznosnak bizonyult. Amikor például Máténak éppen az első szülinapja éjjelén – meglehetősen ijesztő – kruppos rohama volt, a könyv szerint jártam el, a kiérkező mentősök pedig rá is kérdeztek, hogy honnan tudtam, hogy mi a teendő, és agyondícsértek érte.

Tehát:

1) Vegyetek egy baba-elsősegély könyvet!

2) Menjetek el gyerek-elsősegély tanfolyamra!

3) Addigis, a mentősök által felállított fontossági sorrend és néhány kifejezetten érdekes/hasznos tanács megismerése végett fussátok át ezt a pár sort, amit a szerintem legfontosabb részekből jegyzeteltem a tanfolyamon.

Mielőtt elkezdem a listát, egy nagyon fontos gondolat: Magyarországon átlagosan 15 perc alatt ér ki a mentő egy híváshoz. Lehet azt mondani, hogy félünk bármit is tenni baj esetén, hogy ne legyen még nagyobb baj, de tudnunk kell: az első 10 percet “gyémánt” vagy “platina” 10 percnek hívják, nem véletlenül: azon állhat vagy bukhat a gyerekünk élete, ami ebben az időszakban történik…

1) Mit mondj a gyereknek, ha baj van?

Érdekes módon ez volt az, amit az előadás alatt a legtöbbször ismételtek el nekünk, nyilván nem véletlenül. Amikor a kisgyerek szilánkosra töri a karját, vagy dől belőle a vér, ne azt mondd neki, hogy “kutyabaj”, meg “katonadolog”, mert a gyerek nem hülye, látja, hogy igenis nagy baj van, és a biztonságérzetét csak a kukába fogja dobni, ha ezt megpróbálják előtte elkendőzni. Ehelyett a szakemberek szerint ezt kell mondani: “ITT VAGYUNK! SEGÍTÜNK! JÖN A SEGÍTSÉG! JOBBAN LESZEL!” A lényeg, hogy elérjük, hogy a körülményekhez képest elkerüljük a pánikot és nyugodtan tudjuk várni az érkező segítséget.

2) Hogy hívd a mentőket?

– 104 a mentők száma. (A 112-es általános segélyhívószám a tapasztalatok szerint még nem működik elég hatékonyan, inkább a 104-et hívjátok.)

– pontosan határozd meg a helyet, ahová hívod a mentőt (pl. melyik autópálya hányas km melyik irányba, mi van írva a kapucsengőre, stb.) és amikor érkezik, segíts nekik, hogy a lehető leghamarabb megtaláljanak (várd őket a parkolóban, integess, ne vesszenek el értékes percek azzal, hogy keresik a lakótelepen a megfelelő lépcsőházat)

– pontosan mondd el, hogy konkrétan mi történt és mik a tünetek

– emeld ki kifejezetten, hogy gyerekről van szó

– add meg a telefonszámodat, amin vissza tudnak hívni

– válaszolj a feltett kérdésekre, még akkoris, ha nem érted, miért pont azt kérdezik

– mindig a mentős diszpécser fejezze be a hívást, ne te.

3) Fulladás

Ebben a témakörben volt szó a bölcsőhaláltól kezdve a kruppon át az asztmáig, valamint a légútba került idegentestekig. Nem megyek bele minden betegség részleteibe, ez nem az a fórum, néhány fontos, vagy szerintem érdekes dolgot azonban megemlítek.

alapszabály: fulladásoknál a felülés szinte mindig segít, és tegyünk meg mindent, hogy a lehető legszabadabbak legyenek a légutak

bölcsőhalál: sokan azt hiszik, hogy csak éjszaka történhet, pedig nem, napközbeni alvásnál is, és akár babakocsiban is. Nagyon javasolják a légzésfigyelő használatát, de érdemes úgy beállítani, hogy csak 20 mp légzéskihagyás után riasszon, mert azalatt teljesen normális a ritkább légzés egy csecsemő esetén, vagyis rengeteg lesz a vaklárma. Rizikófaktor a dohányfüst, a 20 fok feletti szobahőmérséklet, a hason fekvés. Ha bemész a szobába, és azt látod, a gyerek nem lélegzik, kezdd el ingerelni, beszélni hozzá, megpaskolni, és ha nem reagál, azonnal kezdd az újraélesztést és hívd a mentőket.

légúti idegentest: a játszótéri és autóban történő etetés különösen veszélyes, rohangálás vagy az autóban hirtelen fékezés közben könnyen megakad a falat és ott a baj. Ha fullad a gyerek, ne veregesd hátba, ez egy közkeletű hiba. Különösen tilos csecsemőket rázni, fejjel-lefelé lógatni, mert az erei megszakadhatnak, a nyaki gerincvelő sérülhet, ami bénuláshoz és halálhoz is vezethet. Ha szép egyenletesen köhög, akkor csak hagyni kell. Ha erőtlenül, hörögve köhög, vagy elakad az erőteljes köhögés, akkor jön az idegentest eltávolítása nevű akció, amit az előadáson ki is próbáltunk (gumi) csecsemőkön és nagyobb gyerekeken is. A lényege nagyjából az, hogy a csecsemőt fektesd hassal az alkarodra, úgy, hogy a feje kicsit lejtsen a föld felé, és üss a lapockái közé ötször. Ha ez nem sikeres, akkor fektesd át a másik alkarodra, immár háttal és a szegycsontjára gyakorolj ötször nyomást. Ha eszméletlen, kezdheted az újraélesztést. Ha a gyerek már elmúlt egy éves, akkor fekvő helyzetben ütögesd a hátát vagy alkalmazz Heimlich fogást (amit szintén lehetett az előadáson gyakorolni.)

vízi balesetek: nagyon figyelni kell a kerti tavacskákra és medencékre, gyakran előfordul, hogy a gyerekek kiszöknek a lakásból és túl késő, mire megtalálják őket… Az úszógumi hamis biztonságérzetet nyújt, nagyon könnyű kiesni belőle. (Erről egyébként saját tapasztalatom is van, 8 évesen én mentettem ki a 6 éves húgom egy medencéből, mikor az úszógumiját fogva beleugrott, azonban ugrás közben elengedte, a gumi fentmaradt a víz tetején, ő meg lemerült a medence aljára…) Úgyhogy inkább a mentőmellényt javasolják, ha nagy víz közelében van a gyerek. Ha mégis megtörtént a baj és sok vizet nyelt a gyerek, az oldalára kell fordítani, miután kimentettük a vízből (csak olyan mentsen, aki maga is tud úszni!!!), szárazra kell törölni és be kell takarni. Ha eszméletlen, nyilván el kell kezdeni az újraélesztést.

4) Mérgezések

Nagyi retiküljéből kibogarászott gyógyszer, anyuci kedvenc fikuszának levelei, egy kis gyönyvirág vagy gomba a kertben: csupa finomság… Rengeteg mérgező dolog van a lakásban és a kertben a gyógyszerektől a vegyszereken át a különböző növényekig, lehetetlen felsorolni. Ha kisbabád van, tudnod kell, hogy a te konkrét környezetedben milyen mérgező növények vannak és el kell őket távolítani, vagy a gyerek számára elérhetetlenné kell tenni.

Alapszabály: a mérgezést vedd komolyan, orvos döntsön róla, hogy mi a teendő.

A gyerektől vedd el a mérget, mosd le róla, ha ráment, vedd le róla a mérgezett anyagos ruhadarabot.

Mérgezés esetén főszabály szerint hánytatni nem szabad! Több ok miatt sem, például ha maró szert nyelt le, hányás esetén visszafelé duplán végigégeti a nyelőcsövet, másrészt pedig meg is fulladhat a hányástól magától. Maró szer esetén a koncentrációt kell csökkenteni, kanalanként adott vízzel, vagy tejjel, nem pedig hirtelen sok folyadékbevitellel, mert attól hányni fog. Ha habzó szert vett be (pl. állítólag sok gyereket hagynak játszani mosószer-kapszulákkal…?!?!?) tilos itatni.

A mérget mindig vidd be a kórházba, hogy meg tudják vizsgálni. Mérgezés esetén a legprofibb tanácsokat a Heim Pál Gyermekkórház mérgezési osztályán tudnak adni: 061-333-5079, de ha komoly baj van és sürgős segítség kell, inkább a 104-et hívd, és mondd el nekik, hogy mit, mennyit és mikor vehetett be a gyerek a méregből.

Szén-monoxid mérgezés: sajnos sok olyan szén-monoxid mérő van forgalomban, ami még akkor sem riaszt, ha a kocsi kipufogójához teszed őket. Ezért vásárlás után mindenképp próbáld ki, (pl. pont a kipufogógázas módszerrel), és rendszeresen ellenőrizd, hogy működik-e, nem merültek-e le az elemek, stb. A legjobb a hálószobákba tenni a mérőket, illetve a kazán közelébe. Érdekesség: a mobilklíma elszívja a levegőt bentről, több riasztás érkezik a mentőkhöz mobilklímák miatt! Ha CO-mérgezés gyanúja felmerül, azonnal kereszthuzatot kell csinálni, és kirohanni a lakásból, illetve mindenkit kimenekíteni.

5) Lázas állapotok

Lázról 38 fok felett beszélünk. 2-3 éves korig végbélben mérjük a hőmérsékletet. Az így kapott értékből 0,5 C fokot le kell vonni! Üvegből készült lázmérőt soha ne tegyünk a gyermek szájába!

A mentősök kérik, hogy egy egyszerű lázhoz, ami a szervezet teljesen normális reakciója a kórokozók legyőzésére, ne hívjatok mentőt, mert azzal adott esetben elveszitek a mentőkocsit attól a lehetőségtől, hogy sokkal súlyosabb és veszélyesebb esetekhez érjen oda hamar. Kivétel ez alól nyilván az a helyzet, ha súlyos társtünetek járulnak a lázhoz, ami mentő hívására adhat okot. Csecsemő láza esetén se mentőt hívj, hanem a gyerekorvost, nagyobb gyerekeknél pedig még orvost sem kell hívni, ha más ijesztő tünet nincs. (3 nap láz után viszont mindenképp mutasd meg orvosnak.)

Láz esetén a hűtés 2 fő módja a fizikális hűtés, illetve a lázcsillapító gyógyszer adása. A fizikális hűtés két fő módja: a priznic, vagyis hidegvizes fürdőlepedőbe tekered a gyereket, aztán ha átmelegedett a fürdőlepedő, újabb hidegvizesbe, és ezt ismételed 3-4x, aztán lenge ruházatot adsz a gyerekre. A másik mód a hűtőfürdő, ami NEM azt jelenti, hogy jéghideg vízbe teszed a gyereket! Hanem, ha mondjuk 39 fokos láza van, akkor 39 fok körüli vízbe teszed, és lassan csorgatsz hideg vizet a kádba, míg szép lassan lehűl a víz, és ezáltal hűti a gyereket is. 30 foknál nem kell lejjebb hűteni. Ha kivetted a vízből, utána lenge ruhát adj rá. A gyógyszeres lázcsillapítás értelemszerűen a betegtájékoztató szerint történjen. Max 4-6 óránként szabad csak lázcsillapítót adni, mert mérgezést okozhat. (Itt a saját tapasztalatom teszem hozzá: nekem eddig tökéletesen bevált a hűtőfürdő mindig, 3 év alatt talán csak kétszer volt Máté annyira rosszul láztól, hogy gyógyszert adtam neki, egyébként mindig azonnal jobban lett a fürdőtől, szóval én azt nagyon ajánlom.)

Meleg takaróba ne takard a gyereket, mert nem tudja leadni a felesleges hőt!

Folyadékpótlás!

Fontos: győződjetek meg róla, hogy jól mér-e a hőmérő, mert a mentősök sok olyan cumihőmérővel illetve homlokhőmérővel találkoztak már, ami fals értékeket mutatott. (Saját tapasztalatom sajnos ugyanez a digitális hőmérőkkel, nekem nagyon nem váltak be… Tudom, hogy be van tiltva már, de én bizony még mindig a klasszikus hőmérőt használom, persze nagyon vigyázva, hogy ne törjön el és Máté ne találhassa meg.)

Lázgörcs esetén itt van leírva, hogy mi a teendő.

6) Görcsös állapotok

Lázgörcs, epilepszia, agyhártyagyulladás, vércukorszinttel kapcsolatos problémák – ezer oka lehet a görcsös állapotoknak, és általában 5 percen belül megszűnnek, de ha nem, az életveszélyes, úgyhogy MINDIG mentőt kell hívni. (Kivétel ezalól az ismert és már kezelt epilepszia, ismert lázgörcs, stb, de ezeket nyilván az érintett szülő már pontosan tudja.)

7) Kiszáradás

Oka lehet pl. hányós-hasmenős betegség, láz, stb.

Kiszáradás esetén 2 teendő van:

1) Folyadékpótlás: mindig vízzel, vagy legfelejebb picit cukros teával történjen, de a gyümölcslevek, szörpök, üdítők nem jók! Van rá egy módszer is: adj neki egy kortyot inni, és ha bentmarad, 10 perc múlva már 2 kortyot, ha az is bent marad, újabb 10 perc múlva már 3 kortyot, stb. Súlyos esetekben infúzióra van szükség.

2) Adj probiotikumot!

Hasfogót ne adj, fontos, hogy kiürüljön a szervezetből, aminek ki kell ürülnie.

8) Meningococcus-fertőzés

Járványos agyhártyagyulladás, amelyet a meningococcus baktérium okoz és nagyon veszélyes, pár óra alatt bele lehet halni. Tünetei: hirtelen láz, hirtelen bágyadtság, és pontszerű kiütések a bőrön, melyek egyre nőnek és jellegzetességük, hogy nyomásra NEM halványodnak. AZONNAL mentőt kell hívni, ha ezt tapasztaljuk!

Van ellene védőoltás!

9) Balesetek

Balesetek esetén közös szabály, hogy lehetőleg ne itasd, ne etesd a gyereket és ne adj neki gyógyszert (fájdalomcsillapítót pl.), mert ha műtétre lesz szükség, csak üres gyomorral műthető, és ilyenkor késni fog a műtét, ha adtál neki valamit.

Autózás: kösd be a gyereket a gyerekülésbe! Nem az a lényeg, hogy milyen hiperszuper a gyerekülés, csak az, hogy mindenképp legyen és a gyerek legyen bekötve! A mentősök itt azt hangsúlyozták, hogy higgyük el, nincs olyan, hogy “kis idő és kis távolság”! Azt mondják, nagyon sokszor akkor történnek a legsúlyosabb autós balesetek gyerekekkel, amikor csak 1 utcányira, pár száz méternyire mentek az autóval és emiatt a szülők nem bajlódtak a gyerek bekötésével. (Ezen a téren, bevallom, én is szoktam hanyag lenni, a szüleimmel egy utcában lakom, és sokszor előfordult, hogy nem kötöttem be Mátét arra a 1,5 perces útra, de mióta hallottam az előadást, csakazértis bekötöm, legyőzve a saját lustaságomat.)

Azt is elmondták, hogy ne etessük az autóban a gyereket, mert sokszor előfordul olyan, hogy a gyerek eszeget, aztán jön egy hirtelen fékezés, a torkán akad a falat, és elkezd fulladozni, ami alapból is veszélyes, hát még egy forgalmi helyzetben…

Biciklizés: gyerekülés, ami eltartja a lábat a küllőktől! Bukósisak! A szülők is használjanak bukósisakot, mert a gyereknek az a példa!

Játszótér: az, hogy egy játszótér adott esetben EU-konform, az nem azt jelenti, hogy ne lehetne súlyos baleseteket szenvedni ott. De lehet. (Épp tegnap esett le az orrom előtt egy EU-konform mászókáról egy 5 éves kisfiú, el is tört a karja, azonnal mentőt kellett hívni…) Vagyis a felnőtt, aki a játszótéren a gyerekre vigyáz, folyamatosan figyeljen rá, ne merüljön bele teljesen a telefonálásba vagy más anyukákkal való beszélgetésbe annyira, hogy amiatt ne tudja hárítani a veszélyeket vagy azonnal cselekedni, ha baj történt. Nyilván egy gyerek se nő fel esések, zúzódások, stb nélkül, túlfélteni sem kell őket, de azért legyünk észnél a játszótéren is. A másik fontos dolog: nagyon elterjedt a gyerekeket a játszótéren is etetni. Ha enni akarunk adni a gyerekünknek a játszótéren, ültessük le addig, amíg eszik, ne rohangáljon étellel a szájában!

Törések: NE nyúlj hozzá, NE akard bothoz vagy más rögzítő eszközhöz kötni. (Tegnap is a játszótéren mindenkinek remek ötletei voltak ezzel kapcsolatban, szerencsére az anyuka nem hagyta…) A gyerek nagy valószínűséggel önkéntelenül úgy fogja tartani, ahogy a legkevésbé fáj neki, ez bőven elég, hogy így tartsa és ne mozgassa, amíg nem jön az orvos. Vagyis csak ebben segítsünk neki, semmi másra nincs szükség.

Ficam: az a ficam, mikor az izületi fej tartósan elhagyja az izületi árkot és csak szakértő segítséggel lehet helyretenni. Ehhez kórház kell, röntgen, stb.

Rándulás: amikor csak átmenetileg hagyja el az izületi fej az izületi árkot. Ilyenkor fogj mondjuk mirelit zöldborsót, tedd textilbe, és ezt együtt tedd a bőrre.

Koponya vagy gerinc sérülése: ha ennek van bármi esélye (pl. magasból esett, elgázolták, kirepült az autóból, ütés vagy rúgás érte a gerincét vagy koponyáját, stb.), NE MOZGASD a gyereket, hanem rögzítsd a fejét, nyakát, gerincét, hogy ne mozogjon. Egyetlen kivétel: ha eszméletlen, akkor muszáj oldalra fordítani, mert a szabad légzés biztosítása prioritással bír, DE ilyenkor több ember fogja végig stabilan a gerincét az oldalra fordítás közben.

Ha a baba leesik mondjuk a pelenkázóról, akkor is mutassuk meg orvosnak, ha mosolyog és úgy tűnik, hogy jól van, mert még ilyenkor is előfordulhat, hogy mondjuk berepedt a koponyája.

Vérzés: enyhe vérzést lefertőtleníted, majd teszel rá sebtapaszt. Erős vérzés esetén a cél, hogy minél gyorsabban elállítsd a vérzést. Bármilyen ijesztő, ilyenkor akár puszta kézzel is, akkor is, ha koszos, nyomd erősen azt a pontot, ahonnan dől a vér, miközben várod a mentőket. Fektesd le a gyereket, lábát emeld fel, hogy a létfontosságú szervekhez áramoljon a vér. Ha végtag vérzik, akkor emeld fel azt a végtagot. (Az előadáson mutattak egy képet egy kisgyerekről, aki véletlenül beleszaladt az apja háta mögött az apja által épp használt elektromos fűrészbe… A fűrész így el is vágta a nyakát, mégse lett belőle tragédia, még ezt a gyereket is sikerült ezzel a módszerrel megmenteni, úgyhogy tessék bátornak lenni!!!)

Levágott testrészek: az előadáson mesélték, hogy volt olyan szülő, aki a saját szájában hozta be a gyerek levágott ujját, na ehelyett a megoldás helyett a teendő a következő: vegyél le a levágott testrészről minden ruhadarabot, ha tudod, fertőtlenítsd a testrészt, majd tedd bele egy tiszta zacskóba és zárd be. Egy másik, nagyobb zacskóba tegyél valami mélyhűtött dolgot (adott esetben egy zacskó mirelit zöldborsó is tökéletes) és ebbe a nagy zacskóba tedd bele a testrészt tartalmazó kisebb zacskót. Ha így jut el a testrész az orvoshoz, akár 1 órát is kibír roncsolódás nélkül.

Kutyák: a mentősök elmondták, hogy a gyerekek 90%-át nem idegen, hanem olyan kutya harapja meg, akivel a gyerek egy háztartásban él, együtt nőttek fel, stb. Bármikor előfordulhat, hogy a gyerek úgy kap a kutya után, mondjuk mert megbotlik, ami a kutyának is fájdalmat okoz és automatikusan reagál rá azzal, hogy odakap. Nem szabad egyedül hagyni őket, pláne nem kisbabával.

Áramütés: válassz olyan biztonsági dugalj-zárat, ami nem kelti fel a gyerekek figyelmét, a legkevésbé sem vonzó számukra. Ha már rázza a gyereket az áram, valamilyen fa vagy műanyag eszközzel lökd el a gyereket onnan.

10) Égés

Az égés kiterjedését legegyszerűbben úgy becsülhetjük meg, hogy képzeletben rámérjük az égett testfelületre a sérült gyermek tenyerét (újjak nélkül), melyet 1%-nak veszünk. Tehát ha 2 tenyérnyi nagyságú az égett felület, az értelemszerűen 2%.

Az égésnek 4 fokozata van: az I. fokozatnál csak bőrpír jelentkezik, a II. fokozatnál már hólyagok is vannak, a III. fokúnál a teljes bőrvastagság érintett, a IV. fokozatnál pedig már a bőr alatti szövetek is. I. fokú égésnél még nem kell mentőt hívni, viszont II. fokúnál, ha nagyobb, mint 5%, már mindenképpen. A kéz, genitáláiák, arc, izületek égése és a körkörös égés (pl. egy csukló körben) különösen veszélyes.

Azért érdemes tudni, hogy hány % és milyen fokozat, mert ha ezt meg tudod mondani a mentő hívásakor, akkor pont olyan mentőt tudnak küldeni, ami alkalmas az adott égésfajta leghatékonyabb ellátására.

Teendők: a ruhát távolítsd el, ha tudod, de ha beleégett a bőrbe, ne tépd ki! Azonnal kezdjük meg az érintett bőrfelület hűtését. A hűtés történhet hideg folyóvízzel, vagy patikákban kapható speciális géllel, vagy géllel bevont égési kötszerrel (Water-Jel). Közben figyeljünk arra, hogy ne hűtsük túl a gyereket! Ezért, ha 30%-nál nagyobb felületen égett, akkor csak a legégettebb részeket hűtsd, ne az egész gyereket!

IRIX, tejföl, aloe vera és társai – szigorúan csak I. fokú égésnél szabad ilyeneket használni! Súlyosabb égés esetén az általuk képzett bevonat alatt elszaporodhatnak a baktériumok, ami nagyon veszélyes!

11) Újraélesztés

Ahogy már fent is írtam, a tanfolyamon lehet gyakorolni az újraélesztést mind (mű) kisbabán, mind kisgyereken, úgyhogy tessék elmenni és néhányszor megpróbálni. Ennek a lépéseit nem fogom részletesen leírni, úgyse erről a blogról fogtok tájékozódni, ha ilyen helyzetbe kerülnétek. Amit azonban elárulhatok, mert ez annyira jó példa, hogy egész biztosan örökre megragad mindenkiben egyből: ha az újraélesztés során a mellkaskompressziót a STAYIN ALIVE c. szám ritmusára végzitek, akkor az pont jó ütem lesz! 🙂

Végezetül pár gondolat: ezt a bejegyzést azon barátaim kifejezett kérésére írtam, akik hallottak arról, hogy voltam a tanfolyamon, de még nem tudtak elmenni. NEM pótol semmilyen szakszerű forrást, NEM minősül hivatalos orvosi betegtájékoztatásnak. Igyekeztem a lehető legpontosabban leírni az előadáson hallottakat és annak egy részét adtam itt most közre. Ha bárki talál benne bármilyen hibát, kérem, hogy szóljon és javítani fogom. NE arra használjátok ezt a szöveget, hogy baj esetén ebből oldjátok meg az esetet, inkább csak arra, hogy átfussátok, milyen veszélyhelyzetek lehetnek, és hogy segítsen átgondolnotok, hogy mire érdemes felkészülni, vagy ha megtörténik a baj, legyen, ami rémlik, hogy mihez nyúljatok, emlékezzetek, hogy mire fontos figyelni. Vegyétek meg a fent ajánlott könyvet, vagy bármely más lektorált elsősegélykönyvet, és tartsátok könnyen elérhető helyen. 

ÉS MENJETEK EL A TANFOLYAMRA!!!

Legközelebb július 2o-án lesz a Bethesda Kórházban, itt lehet jelentkezni.