időutazás Aszófőn

Nem-nem, ezek nem régi fényképek. Csak sétáltunk egyet a hétvégén Aszófőn, és akkor kattintgattam néhányat. Mert bizony ilyen kincsek vannak ám arrafelé…

búcsú az idei nyártól

Ma éreztem azt először, hogy szép lassan, de biztosan jön a tél.
Ettől persze le is peregtek előttem az idei nyár képei, köztük az aszófői nyaralás, ahonnan Tihanyba kirándultunk.

Nagyon szeretem Tihanyt. Legfőképp mert csodálatosak a természeti adottságai, és lenyűgöző az apátság épülete, az azt körülvevő parkkal, a Rege cukrászdával, a girbe-gurba kis sétányokkal.

De nem csak ezt szeretem benne, hanem azt is, hogy itt láttam eddig a legkevésbé a más balatoni településeken sajnos oly gyakori bóvli-kirakodóvásárokat. A tihanyi boltocskák tele vannak valódi kézműves termékekkel, és szerintem “lakberendezős” szemmel is igazi kis gyöngyszemekre lehet bukkanni.

Mind közül a levendulás bolt a kedvencem, mert a dél-franciaországi takaros kis üzleteket juttatja eszembe, és úgy örülök neki, hogy itthon is lehet ilyen színvonalú kis boltokkal találkozni, ahová egyszerűen csak jó belépni, még ha nem is vásárol az ember. Én ráadásul majdnem megvettem a fehér madarakat az erkélyünkre, aztán mégsem, és azóta nagyon bánom.

De sebaj, jövőre is lesz nyár! 😉

Sári néni tornáca

Tegnap kirándulni voltunk. Dunakilitiben jártunk, abban a faluban, ahol gyerekkorom nyarainak jó részét töltöttem apai nagymamáméknál. A nagyszüleim sajnos már nem élnek, de szerencsére édesapám és két testvére a haláluk után úgy döntött (igazából nem is volt kérdés), hogy megtartják a házat. Hatalmas örömömre, mert a gyerekkori emlékek folytán a Szigetköz a szívem csücske, nagyon szeretem ezt a vidéket.

[Read more…]