szivárvány-sportcsarnok

Egy korábbi postban már írtam arról, honnan is ered a rajongásom a színes épületekért, különösen, ha gyerekekkel vannak kapcsolatban. Íme egy újabb klassz példa, a KOZ architectes nevéhez fűződő LE RUBAN ifjúsági központ és sportcsarnok Saint-Cloudban.

Az 1999-ben Christophe Ouhayoun és Nicolas Ziesel által alapított francia építésziroda eddig 63 pályázaton és tenderen indult, ebből 24-et meg is nyertek, melyből 14 ténylegesen fel is épült. A LE RUBAN is így született: egy 2003-ban kiírt pályázat eredményeképpen 2008-ban vehették birtokba a gyerekek.

Manapság mindenki folyton arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire tunyák és mozgáshiányosak a gyerekek. Nyilván ennek kismillió oka van, de biztos vagyok benne, hogy legalább egy ici-pici fokkal könnyebb lenne rávenni őket a mozgásra, ha ilyen vidám és barátságos környezetben tehetnék. És ha anyagiak híján nem is bízzuk meg KOZ-ékat vagy más híres építészt egy vadiúj épület tervezésével, legalább a falakat akár mi is színesre festhetnénk! 😉

frizsider lamour

Pár napja volt egy szabad estém, mikor a papája, a férjem, (a telefonomban “A Férj” 😉 ) vigyázott Mátéra. Pesten szerettem volna meghallgatni egy előadást, és mivel Budán lakom, és mivel gyönyörűen sütött a nap, fogtam magam, és elsétáltam a Moszkva tértől (bocs, nekem már ez marad, Máté, ha felnő, majd cukkolhat miatta, ugyanúgy mint ahogy mi is cikiztük a szüleinket a “Felszab tér” és társai miatt…) a Margit-hídon át a Nyugati pályaudvarig. Baromi jól esett, az utolsó napok egyike idén, mikor felvehettem a kedvenc nyári szandálom. Eddig ez valószínűleg számotokra teljesen érdektelen magánügy, úgy vált ez a kis kiruccanásom mégis majdani blogposttá, hogy útközben tettem egy felfedezést: a Margit-körúton sétálva belebotlottam a SMEG bemutatóterembe, kirakatában a híres színes frizsiderekkel. Álldogálltam is ott egy kicsit, élőben még nem láttam sehol ilyen hűtőket, és bevallom őszintén, egyből szerelembe estem velük.

Nem a márka miatt, hanem, mert vidámak, színesek, nosztalgikusak, és mindezzel olyan életetörömöt csempésznek a konyhába, aminek a magamfajta neméppenkonyhatündér csak örülhet (értsd: ha lenne egy ilyen hűtőm, biztos sokkal szívesebben főznék is belőle 😉 )

Na szóval e séta emlékére, és mert nekem tényleg NAGYON tetszenek a színes hűtök, összeszedtem most jónéhányat, lehet bennük gyönyörködni. Nem mindegyik SMEG, de a többségük az.

színek közt jó lenni

Gyerekkoromban 2 évig Brazíliában éltünk és ott francia iskolában jártam. Az osztálytermünkben mindenkinek saját kis asztalkája volt, mindegyik más színű. A terem végében volt egy sarok, tele színes párnákkal, ahová leülhettünk beszélgetni. A könyvtár szintén színes párnákkal volt teli, még a legvásottabb gyerekek kedvét is meghozta az olvasáshoz. A könyveink telis-tele voltak színes képekkel és rajzokkal, a füzeteinkbe sokszor magazinokból kivágott fotókat ragasztgattunk.

1989-ben jöttünk haza, 3. osztályos lettem egy magyar iskolában. Minden pad zöld volt, párnák sehol, a szürke tankönyvekben legfeljebb fekete-fehér képek. A tanárokat nem tegezhettük és az óra elején jelenteni kellett, amit a francia iskolában soha.

Szerencsére azóta ez a helyzet már itthon is változott, egyre színesebbek a könyvek és az iskolák, még ha annyira talán nem is, mint a fiatal finn építészpáros, Hilla Rudanko és Anssi Kankkunen műve, egy kis kambodzsai falu iskolája.

2010 tavaszán az Aalto egyetem design kurzusa keretében utaztak ki Kambodzsába, és tervezték meg az épületet, hogy segítsenek a falu lakóin, akik gyakorlatilag semmilyen közösségi épülettel nem rendelkeztek. Az iskolai feladat túlnőtte önmagát, és támogatók segítségével sikerült ténylegesen fel is építeni a két fiatal tervét kizárólag helyi munkások és helyi alapanyagok felhasználásával.

Az iskola időközben a falusiak kedvenc közösségi központjává vált, ünnepségeket, a helyi felnőtteket is oktató kurzusokat tartanak benne, és akkor is itt gyűlnek össze, ha fontos kérdésekben kell döntéseket hozniuk.Az én szívemhez nem csak a színei miatt, hanem pont ezért is közel áll, mert nagyon lelkesedek az olyan ötletekért, amelyek képesek felpezsdíteni egy-egy település lakóinak életét.

Forrás