szép rendetlenség

Mikor Trom Kata lakberendezős óráinak bemutatkozó előadásán voltam, valaki (Zsuzsa) felvetette: az emberek nem is úgy élnek, ahogy a lakásokat bemutató magazinok képein látszik, ezért ő annyira nem is szereti az ilyen képeket, mert egy statikus, ideális és sosemvolt állapotot mutatnak.

Van igazság abban, amit mond, nekem erről az a vita jutott az eszembe, hogy szabad-e retusálni a nőket a divatfotókon vagy sem. Nem! Mondják sokan, figyelmzetetve az elérhetetlen testek iránti vágyakozás szülte önbizalomhiányra, féltékenységre, a külsőségek istenítésére, az anorexiára, bulímiára, és a többi negatív következményre hivatkozással. Dehogynem! Ellenkeznek a divatlapok szerkesztői, fényképeszek, és sok olvasó, mondván, amikor ilyen képeket nézegetnek, inspirációra vágynak, kikapcsolódásra a szürke hétköznapokból, és nem kövér, ráncos, és kopott mackónadrágban üldögélő embereket akarnak látni.

Én – ahogy általában mindennel kapcsolatban az életben – ez esetben is az arany középút híve vagyok. Szeretem a ráncaimat, és szeretem a férjem ráncait. Alig sminkelem magam, és nincsenek műkörmeim. Nagy ritkán veszek 1-1 drágább ruhát, de a gardróbom 80%-a kifejezetten olcsón “levadászott” darabokból áll. Szeretek kiöltözni, ha esemény van rá, de nem megyek kirándulni magas sarkú cipőben.

A lakásunkra is ugyanez igaz. Megfér benne a drága zuhanykabin és az IKEA JOKKMOKK asztal, ami 4 székkel együtt volt 24.000,-Ft, mikor vettük. Mindig van elől jónéhány DUPLO, kisautó, és levetett pulcsi, félig olvasott könyv, befizetetlen számla, és elmosatlan kávésbögre egy kis zaccal az alján. Ugyanakkor alapvetően törekszem arra, hogy jó érzés legyen ide bejönni, és amennyire csak lehet egy gyerekes család mindennapjai közepette, mégiscsak rendezett és nyugodt milliőben éljünk. Ha nem is teljes rendben, de legalább szép rendetlenségben.

A fentieket mind csak azért írtam le, hogy bevezethessem: talán még egy lakberendezős blog sem tetszett annyira a maga egészében, mint a The Selby. Ez az oldal nem steril lakásokat mutat be, amelyekben sehol egy szösz vagy eldobott zokni, hanem olyanokat, amelyekben – a képek készültének időpontjában is – hús-vér emberek élnek, mozognak, esznek-isznak, játszanak, dolgoznak, rendezkednek és rendetlenkednek. Igaz, lakberendezési szempontból azért nem “átlag” emberek ők, művészek, stylistok, designerek, fotósok, kreatív igazgatók, vagy akár olyan ikonok, mint például Michael Stipe, a múlt héten feloszlott R.E.M. frontembere.

A blog 2008-ban indult, azzal, hogy Todd Selby fotóművész publikálni kezdte a művész barátai otthonaiban általa készített fotókat. Az oldalnak ma már 55.000 egyedi látogatója van naponta, és a különleges otthonokkal rendelkezők a világ minden tájáról szeretnének megjelenni rajta.

Biztos vagyok benne, hogy ha még nem ismeritek a Selbyt, már ennyi infó is elég volt, hogy rávessétek magatokat, ennek ellenére én azért rendszeresen fogok szemezgetni belőle kedvenceket. Ha olyan kecótok van, amivel akár Ti is bekerülhetnétek, előbb írjatok nekem, lekörözzük Selbyt! 😉

Remélem, Selby fotói Zsuzsának is tetszeni fognak! 😉

Comments

  1. De jó képek! Megnéztem a linkről a blogot. Ezekben tényleg az a klassz, hogy a bennük lakók által “meg vannak lelkesítve”. Mennyi izgalmas otthon, és mindegyik mennyire más. A legtöbb embernek azonban nehézséget okoz az önkifejezés legtöbb formája: nehezebben találja meg, mi az, ami pont neki való, ami pont őt tükrözi. Erre valók a lakberendezők, a stylistok. Az igazi művész nem saját magát fejezi ki egy megbízás alkalmával, hanem lefordítja megbízója lelkét tárgyakra, ruhákra. Persze nyilván benne van ő maga is bizonyos mértékig, de alapvetően a megbízó lelkével kell felvennie a kapcsolatot, őt kell kifejeznie. Én legalábbis így érzem.

    Kedvelés

  2. A hairstylistoknak gyakorlatilag nincs hajuk :).

    Kedvelés

Trackbacks

  1. […] a neten, ahol kedvemre kiélhetem ezt a fajta voyeur hajlamomat. Ilyen például a The Selby, amit már évekkel ezelőtt nagyon ajánlottam és azóta is töretlen kedvencem. Vagy ilyen a Coffeeklatch, vagy a magyar fotós Glódi Balázs […]

    Kedvelés

Hozzászólás