Akik már régebben olvassák ezt a blogot, talán emlékeznek rá, hogy valamiért megszállottan rajongok a sorozatban készülő grafikákért: mikor van egy alapötlet, és annak mentén számos különböző rajz készül. Mutattam már például filozófiai irányzatokról készült sorozatot, filmes-autósat, tévésorozatosat, meg egy spanyol lány cuki rajzait, amiből nálunk több kint is van a gyerekszobában.

Na ebbe a díszes társaságba kerül be most az olasz Federico Babina, akinek az a heppje, hogy mindenről épületek jutnak az eszébe és azokat le is rajzolja.

Az ihletadó lehet a zene, mint az ARCHIMUSIC sorozatban…

…lehetnek híres építészek, mint az ARCHIPORTRAIT sorozatban…

…lehetnek művészek, mint az ARCHIST sorozatban…

… és persze filmek, mint az ARCHICINE sorozatban…

Én nagyon bírom őket!
Mindegyik sorozatból csak mutatóba válogattam pár képet, Babina weboldalán sokkal-sokkal több van, ráadásul több szettben is, úgyhogy lehet böngészgetni, meg persze letakarva kitalálni, hogy melyik kép kire vagy mire utal!

Milyen átélni gyerekként egy iskolai Anyák napját, ha az édesanyád már nem él? Hallani mások köszöntő verseit, látni az anyák szemében a könnyeket, és tudni, hogy az előadás végén TE nem fogsz tudni majd odarohanni a sajátodhoz?

Nemrég valaki írt erről, én meg elolvastam és ma nem tudok másra gondolni. Minden ünnepnek van persze szomorú oldala, a Bálint nap annak fáj, aki még nem talált társra, és Karácsonykor is elszorul a szíve annak, aki magányos, de Anyák napja anya nélkül, különösen gyerekként – talán ez lehet a legnehezebb.

Mondhatod erre persze, ja, igen, ez szomorú, de hát senkinek nem tudod az édesanyját visszahozni. Tényleg nem. Ott lehetsz az anya nélkül maradt kisgyerek mellett, szeretheted, szerezhetsz neki rengeteg vidám pillanatot, de ezt a fájdalmát nem fogod tudni elvenni, bármennyire is szeretnéd. Ezt neki kell majd évek hosszú sora alatt feldolgoznia valahogy.

De valami mást azért tehetsz, ha ebbe belegondolsz: értékelheted jobban a saját édesanyádat.

Mert ha nem felejted el, hogy az, hogy az anyukád él, és vár ma ebédre, hogy bármikor ott van Neked, ha valami fáj, és hogy van valaki a Földön, aki mindent lájkol, amit felteszel a Facebookodra, egyáltalán nem “természetes”, mint annyi más dolog a világon, amit természetesnek tartunk, kezdve a víztől, amit Te fél órán át folyatsz magadra, miközben mások kilométereket gyalogolnak, csak hogy inni tudjanak – akkor lehet, hogy jobban odafigyelsz rá. Akkor lehet, hogy gyakrabban felhívod, megleped, elhívod sétálni, meghívod moziba, beülsz vele egy finom kávéra a körúton, megbocsájtod neki, ha megbántott, vagy simán csak megöleled és megköszönöd az istenednek vagy a sorsodnak, hogy létezik.

És mindez igaz a nagymamádra és a dédmamádra is, ha olyan szerencsés vagy, hogy még ők is élnek.

Soha ne vedd természetesnek, hogy Anyák napján van kit köszöntened.

(a fenti fotón anyukám és én vagyunk)

“Autik” – szokta mondogatni egy barátnőm, akinek 2 éves kisfia épp diagnosztizálás előtt áll, mert a viselkedésében egyes jelek arra mutatnak: lehet, hogy őt is érinti az autizmus spektrumzavar.
“Autik” – mennyire aranyos ez a szó, mennyire kedves, mennyire közelebb hozza máris hozzánk azokat a gyerekeket, akiket sokan oly nehéznek tartanak megérteni!

Ugyan autizmus a mi családunkban eddig nem fordult elő, de más súlyos betegségek már igen, ezért pontosan tudom, milyen óriási szerepe van két dolognak:
1) ilyen helyzetben kétségbeesünk-e és csak sajnáljuk magunkat, vagy összeszedjük minden erőnket és bátorságunkat és optimistán hozzáállva megteszünk minden tőlünk telhetőt?
2) időben hozzájutunk-e azokhoz az információkhoz, melyek segítségünkre lehetnek a bajban?

A GAPS-diétáról én körülbelül 1,5 éve hallottam először. “A Gut and Psychology Syndrom, azaz GAP-Szindróma kifejezést Dr. Natasha Campbell-McBride brit neurológus és táplálkozáskutató alkotta meg, azon felismerése alapján, hogy az olyan korábban főként mentális zavarnak tartott problémák mint a hiperaktivitás, kényszeresség, autizmus, diszlexia, diszpraxia, figyelemzavar vagy a skizofrénia hátterében alapvetően az emésztőrendszer funkciózavara áll. Kutatásai és klinikai tapasztalata alapján ezek a betegségek illetve tünetek az általa kidolgozott GAPS Táplálkozási Protokolt követve sikeresen kezelhetők gyógyszerek nélkül is, akár teljes gyógyuláshoz segítve az érintetteket.”

Bár a híre egyre terjed, sokan még mindig nem ismerik, “autis” barátnőm például már hallott ugyan a diéták lehetséges pozitív hatásairól, de a GAPS-ről még egyáltalán nem. Pedig a módszer sikereiről számos érintett megszólalása tanúskodik, az interneten sok-sok videót lehet találni, amelyben a diétát bevezető szülők arról mesélnek, hogy milyen javulást látnak a gyermekeiken, amit az új étrend hatásának tulajdonítanak. Szerencsére nem csak angol nyelven érhetőek el ezek, ugyanis vannak már olyan anyagok is, melyben magyar édesanyákat kérdeznek a saját tapasztalataikról.

“Teljes gyógyulásról” beszélni nagyon súlyos, sokak által gyógyíthatatlannak tekintett betegségek esetében túl ambíciózusnak tűnhet, azt gondolom azonban, hogy aki ilyen nehézséggel küzd, annak mindenképpen megér egy próbát legalább megismerkedni vele. Az alapítvány weboldalán a módszer és az étrend gyakorlatilag lépésről-lépésre ismertetésre kerül, de a róla szóló könyv is megvásárolható, illetve az alapítványnál tájékoztató előadásokat is szoktak tartani.

A weboldalukon elérhető videókat látva, biztos vagyok benne, hogy ha a fiaim ilyen betegséggel küzdenének, nekem lelkileg óriási segítséget jelentene ilyen pozitív szemléletű csapattal találkozni. Ezért kérlek Téged, kedves Olvasó, ha ismersz bárkit, akinek a gyermeke a fent leírt betegségek valamelyikével küszködik, küldd tovább neki ezt az írást, hátha még nem hallott róluk!

És hogy azoknak is mondjak valami hasznosat, akik nem érintettek, de igényük van rá, hogy képesek legyenek jobban megérteni és elfogadni az autikat, melegen ajánlom a Temple Grandin című filmet, ami igaz történeten alapul, és szerintem képileg is fantasztikusan érdekesen mutatja be, hogy milyen lehet a világ egy auti szemén keresztül.

Én pár hónapja láttam, és fel is került a kedvenc filmjeim listájára. Ha pedig megnézted már a filmet, utána ne hagyd ki a címszereplő Temple Grandin lenyűgöző TED-es előadását is, melyhez magyar felirat is elérhető!

::

Mikor a Pin Magazin bloggerei levelet írtak nekem, hogy megteszem-e, hogy én is hírt adok a GAPS Alapítvány jótékonysági rendezvényéről, a legeslegelső gondolatom ez volt: lakberendezésről írom ezt a blogot, hogyan kapcsoljam ehhez az autista gyerekeket…? A második viszont már az: nem ez a minimum, amit megtehetek értük…? Arról nem is beszélve, hogy rákról már többször írtam és azt sem kifogásolta senki, vagy ha igen, azokért az olvasókért azt kell mondjam, nem kár…

Szóval, igen, én is hírt adok erről a jótékonysági rendezvényről, ami most csütörtökön, 2014. április 3-án, este 7 órától lesz az Iskola Szórakoztató Központban (Budapest, VI. Hegedű u. 3.). További infót itt találhattok az eseményről.