Praia do Amado. Portugália egyik leghíresebb strandja, a szörfösök európai paradicsoma. Szeptemberben mentünk el oda, mert a férjem bakancslistáján már évek óta szerepelt a “kipróbálni a szörfözést” pont. Sok strandon jártam életemben, a világ számos pontján, itt mégis egy teljesen új és varázslatos világ tárult elém.

A Praia do Amadohoz egy keskeny út vezet a semmiben, kopár dombok között, senki nem jár arra, csak aki kifejezetten ide készül. Nincsenek a parton épületek, üzletek, éttermek, csak három szörfiskolás házikó, meg két büfé. Mikor mi ott jártunk, nem volt már túl meleg az Atlanti-óceán, szinte senki nem fürdött benne. A vízhez vezető ösvény mellett azonban állt egy tábla, rajta a felirattal, hogy a legjobb hullám ma délután 3-kor érkezik. Ilyet sem láttam még sehol. Elég üres volt a strand, a gyerekeink játszottak a homokban meg átugrálták a kisebb hullámokat, páran kutyát sétáltattak vagy kocogtak a parton, egy-két hippi fejdíszeket és karkötőket árult.

Néhány szörfös pedig álldogált a víz szélén, kezében a deszkájával, és nézte az óceánt. Vártak.

Aztán, olyan fél 3 körül, felnézve a fiammal való homokozásból, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy egyre többen jönnek. Jöttek és jöttek a szörfösök, deszkákkal a kezükben, és nekivágtak a hullámoknak.

Három órára megtelt a víz deszkákkal. Olyan volt az egész, mint valami rajzás, a 45 perccel korábban még tök üres strand életre kelt. A szörfösök pedig mentek, mentek be a hatalmas hullámok közé, fáradhatlanul.

Aztán 4-kor újra üres lett strand, megint elment mindenki. Teljesen misztikus volt ez az egész számomra, mint egy szenvedélyes tánc ember és óceán között…

Már van több fapados járat Portugáliába, úgyhogy muszáj megnéznetek egyszer, akár szerepel a bakancslistátokon a szörfözés, akár nem.

Nem európai élmény Európában.

(English translation here.)

A saját tapasztalatom szerint az O.Z.O.R.A. fesztiválról (az egyszerűség kedvéért Ozorának fogom írni) kétféle módon gondolkoznak azok az emberek, akik egyáltalán tudnak róla. Vagy csodának tartják, vagy valami egészen elképesztően züllött helynek, ahová “normális” ember be nem teszi a lábát. Ozora alapvetően egy goafesztivál és mivel én nem vagyok és sosem voltam goás, valamelyest külső szemlélőként látom az egészet, és ebben a minőségemben tudok írni róla olyasmit, ami érdekes lehet mindkét csoport számára. A nagy rajongóknak azért, mert megtudható belőle, hogy egy tök laikust mi fog meg benne, a kétkedőknek meg azért, mert nem egy elvakult rajongáson átszűrt véleményt hallanak róla. (Ha gőzöd sincs amúgy, milyen zene a goa trance, akkor például ebbe a számba hallgass bele. Ez egy olyan goás Dire Straits feldolgozás, amit még én is szeretek, de tudom, hogy pfujpfuj túlpopuláris egy átlag goásnak. A mostani goabulikon egyébként ennél általában sokkal durvább zenék szólnak, nem ennyire dallamosak…)

Szóval, hogy a lényegre térjünk, én a férjem révén csöppentem bele ebbe a világba. Ma már szerintem szívesebben hallgat velem jazzt meg francia sanzonokat, de fiatalabb korában nem múlhatott el nagyobb goaparty nélküle, a goa.hu portál egyik alapítója és oszlopos tagja volt éveken át, sőt – hobbyszinten – DJ-ként is fellépett goabulikban. 2009-ben mentem el vele először Ozorára, aztán legközelebb csak 2016-ban, múlt héten. De nem fogom most részletesen elmesélni az ottléteim történetét, inkább arra gondoltam, hogy írok egy listát, amivel pontokba szedem mindazt, amit szerintem érdekes elmondani Ozora kapcsán.

1. Csak hetijegy van – Ozorára gyakorlatilag értelmetlen kevés időre jönni, mert nincs napijegy, és a teljes hétre érvényes jegy egyetlen alternatívájaként kínált hétvégi jegy is ugyanannyiba kerül, mintha hetijegyet vettél volna két héttel a fesztivál kezdete előtt (130 euró). A bejáratnál vásárolva is csak 20 euróval több az egész heti jegy, mint a hétvégi.  Hogy mi ennek az oka, arra én többféle elméletet hallottam, köztük azt, hogy valami olyasmi a cél, hogy aki ide lejön, az maradjon is itt minél tovább és szívja be magába Ozora szellemiségét, illetve elkerülni azt, hogy a csupán bámészkodni vágyók olcsó napijegyekkel be tudjanak jönni egy amúgy nagyon összetartó közösségbe. A jegyár ellenében egyébként nem csak belépést kapsz a fesztivál teljes területére, de sátorhelyet, parkolóhelyet is, és az összes programon részt vehetsz.
2. Nincs szinte semennyi eldobált szemét – minden más fesztiválon, ahol jártam eddig életemben (pl. Sziget, Volt, Balatonsound, stb), szinte gázolni lehetett a szemétben pár óra elteltével. Ozorán az átlagosnál környezettudatosabbak és természetközelibbek az emberek, ezért a nagyon nagy többség egyáltalán el se dobálja a szemetet, de ha mégis, akkor tuti, hogy pár percen belül felszedi valaki, méghozzá más fesztiválozók, vagy ha épp mégsem, akkor is pillanatokon belül arra jár a személyzetből valaki és eltakarítja ő. 5-10 méterenként talál az ember szemeteszsákokat, nem kell sokat cipelni a kidobni szánt cuccokat sehol. Ha megnézitek pl a bejegyzést kezdő fotót, azon se látszik sehol egy darab szemét sem, pedig a fesztivál 3. napján készült a kép a nagyszínpad előtt. Na mármost, nem akarok előítéletes lenni, de, képzeld el lelki szemeiddel a Balatonsoundot szemétszedő testépítő fiúkkal, vagy műkörmös lányokkal… :))
3. Nincsenek reklámok sem – nincsenek nagy támogatói plakátok, logók, reklámfeliratok, semmi ilyesmi nincs az egyes árusok boltocskáinak a saját cégérein kívül. A brutális reklámterheléshez szokott szemünknek ez már önmagában is hatalmas felüdülés.
4. Talán a legnemzetközibb magyar zenei fesztivál – nem tudom, mi a hivatalos statisztika, de  a saját tapasztalatunk idén egyértelműen az volt, hogy 10 mondatból, amit hallottunk a fesztiválon mászkálva, kb 6 volt francia, kb 2 angol, kb 1 német és kb 1 magyar. Elképesztően, döbbenetesen sok francia volt, nem tudom, ki és hogyan reklámozhatja ott Ozorát, de gyakorlatilag végig olyan érzésünk volt, mintha Franciaországban lennénk
5. A területe kifejezetten ennek a fesztiválnak van dedikálva – a Sziget esetében a Hajógyári-sziget, a Balatonsound esetében Zamárdi strandja, és így tovább a többi magyar fesztiválhelyszín, amiket én ismerek, mind olyan hely, ahol egyébként a hétköznapokban egész más élet zajlik. Emiatt ezeken a fesztiválokon mindent csak arra az egy hétre építenek fel, minden épület átmeneti, mozdítható, sátor, konténer vagy csak sima stand. Ehhez képest Ozora gyakorlatilag egy legelőn és mezőn terül el, és 1999 óta folyamatosan fejlődik. Én ugye 2009-ben jártam itt először, azóta egészen elképesztő a változás: van például térkövezett út a mezőn keresztül, aszfaltozott útszakaszok, stabil, állandó épületek (“kocsma”, “étterem”, stb) téglából, kőből, fából, nádból, kiépített zuhanyzók, WC-k, saját játszótér, kígyózó lépcsősorok, alagutak, hidak és átjárók, és sorolhatnám. Mind, mind a fesztivál céljára épültek és lebontás nélkül várják azt az egy hetet az évben, amikor ténylegesen használatban vannak. Mostanra több fix kilátó is épült a fesztivál területén, ahonnan az egész környéket át lehet látni.
6. Rengeteg az egészen kicsi gyerek – más fesztiválokon is szoktam találkozni gyerekekkel, de Ozorán meglepően sok a bölcsis és ovis korú gyerek. Van mostanra már saját játszóterük, árnyas fák alatt, homokozóval, várral, kötélhágcsóval, függőágyakkal, kézműveskedős sarokkal, egész napot gond nélkül el tudnak csak ezen a részen is tölteni. Azért is tudom ezt, mert mi idén 2 napot gyerekek nélkül buliztunk, 2 további napot viszont a 2 és 5 éves fiunkkal voltunk a fesztiválon. Saját bevallásuk szerint nagyon nagy élmény volt számukra, egyáltalán nem is akartak hazajönni és vissza akarnak menni jövőre is. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy itt a legtöbb felnőtt is újra gyerek, pl előszeretettel körhintáznak, vagy dagonyáznak a sárban és sorolhatnám. 🙂 14 éves kor alatt egyébként ingyenes a belépés. 
   
7. Itt láthatsz kifejezetten idős bulizó embereket is – igen, sok idősebb embert látni, főleg hippiket persze, hosszú szakállal, hajjal, tetoválásokkal, máshol nem nagyon találkozik velük Magyarországon az ember (többségük persze nem is magyar)
8. Egyik másik magyar fesztiválon sincs ennyi mezítlábas ember – gyerekek, felnőttek egyaránt mezítláb mászkálnak, sokan és sokat, van, aki még éjszaka is, bár én például akkor már tuti megfagynék…
9. Hatalmas máglyát építenek minden éjjel a nagyszínpad előtt – mikor 2009-ben voltunk, a máglya még nem volt körbekerítve, csak néhány nagyobb kődarabbal vették körbe, mi meg tátott szájjal és visszafojtott lélegzettel néztük, ahogy néhány teljesen elszállt fesztiválozó négykézláb mászott a tűz körül, olykor meg-megégetve kicsit magát. Mostanra ez a tábortűz jelentősen biztonságosabbá vált, nagyon szépen körbeépítették a máglya helyét, hogy ne lehessen beleesni a tűzbe még akkor se, ha valaki már nem tud magáról…
10. Nem ToiToi WC-k vannak – szemben más fesztiválokkal, ahol az ember szinte mindig a pár óra alatt szupermocskossá váló, iszonyú büdös ToiToi WCkbe kényszerül, ha a szükség úgy hozza, Ozorán mostanra rendes WC-ket építettek, amelyek pottyantósak ugyan, de van rendes WC-csésze, és kb 2 m2-nyi hely körülötte, valamint alul és felül is teljes szellőzés. Az már csak hab a tortán, hogy gyakorlatilag folyamatosan ott van 1-2 ember a takarító személyzetből a WC- és zuhanyok mellett és kb 20-30 percenként vízsugárral lemossák az egészet, szinte mindig teljesen tiszta volt a WC, bármelyikbe mentem is be.
11. Készülj fel a hideg vizes zuhanyozásra – brrrr, én sosem zuhanyozok hideg vízzel, bármilyen egészséges, nem tudom rávenni magam, de hát itt kénytelen voltam, ha nem akartam izzadt lenni. Rengeteg zuhany van, és csak a hét vége felé, amikor megjött a nagy tömeg, csak akkor kellett 10 percnél többet várni a csúcsidőszakokban a zuhanyra. Az első napokban és a csúcsidőszakokon kívül gyakorlatilag azonnal be lehet jutni. Ezek is nyitottak alulról és felülről egyébként, de a teljes test takarásban van bent. Amúgy, ha nekem kellene javaslatot tennem a fesztivál szervezőinek, hogy mit lenne érdemes fejleszteni, tuti ezt mondanám elsőre, hogy legyen elérhető a melegvizes zuhany is, akár bedobós érme fejében, tehát nem ingyen. Jól jönne ez mondjuk akkor, ha valaki éjszaka akar zuhanyozni, vagy ha nincs akkora döghőség, mint mondjuk idén volt.
12. Rendkívül erős a közösségi jelleg – ez persze egy fesztiválon nem meglepő, de itt tényleg minden szintre kiterjed: lehet közösen főzni nagy kemencékben és tűzhelyeken, van közösségi kert, ahonnan szedhetsz magadnak pl fűszernövényeket a kajádhoz, rengeteg közösségi kézműves program van, és vagy húszfajta workshop…
    A tűzzsonglőröknek fenntartott homokos területen, amit a nézőknek szánt rész fog négy oldalról körbe, bárki beállhat zsonglőrködni, akinek van benne tapasztalata, adnak hozzá kelléket is, ha kell. És ez csak néhány példa.
    
13. Nem igaz, hogy “csak szakadt emberek” járnak ide – Ozorára mindenki sátorral jön, egy hatalmas sátortábor az egész, mellette állnak az autók, rengeteg az Audi, BMW, kifejezetten felsőkategóriás autók. Persze vannak totál lerobbant csotrogányok is, de messze nem olyan arányban, amit azok hisznek, akik még sosem jártak Ozorán. Mi rengeteg felsővezetővel, cégtulajdonossal buliztunk együtt egyébként, ez megintcsak egy totál kamu hiedelem, hogy csak “csóró, lepukkant hippik”járnak ide. Frászt.
14. Itt láthatod élőben a Game of Thronesból ismert dothraki férfiakat 🙂 – de viccen kívül, gyere és nézd meg! Ezt a fajta férfitípust én nem nagyon láttam még máshol ilyen mennyiségben. Mindenhol vannak a klasszikus “deszkás” arcok, “gyúrós” csávók, a sportosak, a kockák, hiphoposok, néhol még punkok, de “dothraki” pasik csak Ozorán vannak, ráadásul itt még mosolyognak is, a filmbeli full szigorúan nézés helyett, úgyhogy lányok, akinek ez bejön, tessék idejönni 🙂
15. A kis cicis lányok paradicsoma – Lehet, hogy szexista dolog erről írni, vagy mit tudom én, biztos lesz, aki felháborodik rajta, de egyrészt nőként írok róla, másrészt muszáj egyszerűen írni erről, mert ez is hihetetlenül feltűnő. Ozorán a lányok 70%-a nem hord melltartót, push up-ost meg pláne, eszük ágában nincs eltakarni a mellüket, vagy titkolni, hogy nem olyan nagy, mint ami a manapság általában istenített ideál. Míg máshol a lányok minél magasabbra próbálják polcolni a melleiket, sőt, szilikonoztatni, addig itt szilikont én szerintem egyetlenegyet sem láttam (már amennyire ez egyértelműen látszik persze), melltartót meg tényleg kb 10 lányból hármon. Úgyhogy azoknak a pasiknak, akik ilyen lányokért vannak oda inkább, és azoknak a lányoknak, akiknek nulla önbizalmuk van a kis mellükkel úgy általában a hétköznapokban, Ozora gyakorlatilag kötelező célpont. A fiúk el lesznek ájulva, a lányok meg egy évre elég önbizalmat kapnak itt, ezt garantálom… (UPDATE 2016.08.15.: a “nem hord melltartót” NEM azt jelenti, hogy meztelenül mászkál, hanem, hogy nem hord melltartót a RUHÁJA ALATT. Ezt az ezügyben érkezett méltatlankodó hozzászólások miatt tartottam fontosnak megjegyezni. Láttam ugyan topless lányokat is, de nem többet, mint egy kevésbé prűd ország random strandján, értsd: kb 5 lányt a 4 nap alatt.)
16. Nem látsz verekedő, káromkodó, agresszívkodó embereket – nem akarok vélekedésekbe bocsájtkozni arról, hogy ki mivel szakad ki a valóságból egy-egy fesztiválon, de az biztos, hogy Ozorán szinte egyáltalán nem látni agresszívan viselkedő, alkoholtól begőzölt embereket. A többség kedvesen mosolyog, sőt, kifejezetten rádnevet, de ha nem is, akkor se fordul elő olyan, hogy lökdösnének, vagy félelmet keltenének benned.
17. Ha elveszted a mobilod, itt szinte biztos lehetsz benne, hogy vissza fogod kapni – tavaly a férjem öccse vesztette el a mobilját Ozorán és másnapra talált egy kiírt cetlit az üzenőfalon, hogy megtalálták és így vissza is került hozzá. Az ő sztorijában bíztam, mikor idén én magam is, szuperügyesen, rögtön az első éjjel elhagytam az enyém. Igaz, hogy ötször mentem vissza a talált tárgyak lelőhelyére megkérdezni, hogy nem adták-e le, és igaz, hogy az ötödiknél már úgy éreztem, ez esélytelen, de mégis megvolt, sértetlenül, semmi baja nem lett, 24 órával az elvesztése után már újra az én zsebemben volt. És nem egy pár ezres telefon, hanem egy iPhone. Ozorán ilyenek az emberek, nem lopják el, ha találnak valamit.
18. Itt dolgoznak a legkedvesebb és legsegítőkészebb biztonsági őrök – idén legalábbis ez biztosan így volt. Mindenre kedvesen válaszoltak, egyszer nem láttam emberkedést, üvöltözést, bunkózást a részükről, tényleg segíteni voltak ott és nem feszültséget gerjeszteni meg levezetni. Ezért külön köszönet nekik meg a szervezőknek, jó érzés így bulizni.
19. Van saját ABC, gyümölcsös, zöldséges – Ennek azért van különösen jelentősége, mert Ozoráról nem nagyon mászkálnak ki az emberek. Bemész, felvered a sátrat, és x nap múlva kijössz. Ezért nem mindegy, hogy tudsz-e mondjuk reggelire zsömlét venni bent. Igen, tudsz, kapsz mindent a boltban, ami kellhet egy 40 fokban sátrazós fesztiválozáshoz, a jéghideg kakaótól a péksütiken át a friss gyümölcsökig.
20. Rengeteg “ajándékot” adnak itt egymásnak az emberek –  ingyen kifestenek, megmasszíroznak, tanítanak, zenélnek neked, jógáznak veled, megkínálnak a főztjükből és sorolhatnám. 
21. Speckó kaját evők se aggódjanak. Légy vega, vegán, paleos, gluténérzékeny, vagy bármilyen más reformdiétát követő, találni fogsz magadnak kajáldát.
22. Vizuális téren verhetetlen – annyi különleges, meghökkentő, nem mindennapi, meg persze pszichedelikus látnivaló van, bármerre jársz, hogy az egy hét sem elég végignézni. Képek, szobrok, falfestések, fényfestés a legváratlanabb helyeken, rengeteg tetoválás, színes hajak, színes ruhák, teljesen egyedi szabásvonalak, tolldíszek, különleges nyakláncok, ékszerek, és sorolhatnám. Hónapokra elég inspiráció. 

Ha nem jártál még sosem Ozorán, és esetleg akár ettől az írástól, akár már egyébként is kedvet kaptál hozzá, én azt javaslom, hogy inkább a hét elején menj. Már vasárnap be lehet menni, de csak csütörtök délután érkezik meg az igazán nagyon nagy tömeg, onnantól válik lényegesen időigényesebbé a kajaszerzés, sorbanállás, egyik helyről másikra eljutás. Az első napokban sokkal nyugisabb a hangulat, szellősebb az egész, lényegesen kevesebb az ember, nekem jobban bejön így.

Hát nagyjából ennyit akartam mondani Vietnámról 🙂 Azaz Ozoráról. Ha bármi kérdésetek van még, mondjátok, szívesen válaszolok.

ui.: Akit mélyebben érdekel a téma, itt van egy szuperérdekes cikk a fesztivál sztorijáról, meg a magyar farmerről, akinek a földjén az egészet szervezik, olvassátok el.

Még tavasszal történt, hogy egy kedves ismerősöm megkérdezte a Facebook oldalán, hogy ki milyen helyet ajánl neki és a férjének egy romantikus hosszú hétvégére nem túl messze Budapesttől. Mindenféle válaszok jöttek, köztük én is tettem egy javaslatot, postoltam néhányat az alábbi képekből. A fotóknak akkora sikere volt, hogy a sokadik levelet kapom ezügyben, hogy légyszi írjam meg, merre is jártunk pontosan. Eddig szépen megválaszolgattam minden levelet, de rájöttem, hogy egyszerűbb, ha írok róla ide egy blogpostot, és akkor csak a linket kell küldözgetnem. Ráadásul így Ti is látjátok! 🙂

Szóval, tavaly mi a toszkán tengerparton nyaraltunk, de hogy ne legyen olyan megterhelő az út a gyerekeknek, odafelé és visszafelé is megálltunk Szlovéniában, a Júliai-Alpokban (utalás Julius Caesarra), a Triglav Nemzeti Parkban. Ez kb 400 km-re van Budapesttől, vagyis mindössze 3-4 óra autózással elérhető, ami a mi gyerekeinknek gyakorlatilag meg se kottyan. Szóval tényleg közel van, és közben olyan csodavilág, hogy az ember lélegzete is eláll, ezt őszintén mondom. Kristálytiszta, elképesztő színű vízesések, patakok, folyók, hatalmas fák, vadregényes erdők, méltóságteljes hegyek, félelmetesen gyönyörű táj. És nem csak gyönyörű, de baromi sok mindent lehet itt csinálni kifejezetten gyerekekkel is. Vízesést nézni szerintem minden gyerek imád például, az én nagyobbik fiam (aki tavaly nyáron 4,5 éves volt) szó nélkül felgyalogolt a Savica vízeséshez vezető több, mint 500 lépcsőn, annyira kíváncsi volt a látványra – és elégedett is volt vele…

Aztán ott van Bled városa és tava, és mellette nem sokkal a Bohinji-tó, amiben fürdeni, csónakázni, kavicsot dobálni lehet, meg minden hasonlót, ami kisgyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élmény.

És bármerre megy az ember, ilyen patakok kísérik az útját… A víz színéről gondolom nem kell áradoznom, ezek a képek nincsenek feltuningolva, TÉNYLEG ilyen türkizkék… Azt mondjuk jó tudni, hogy elképesztő hideg, tehát nem az a fajta víz, amiben órákig hűsölget az ember, de simán fürödtek benne a nálam kicsit kevésbé fázósak, gyerekek és felnőttek egyaránt. Én csak a lábam lógattam bele, az is pont tökéletes felüdülés volt…

Ha pedig valaki extra izgalomra vágyik, akkor itt aztán ki lehet próbálni a raftingolást, canyoningot és társait. E körben szívből ajánlom Nektek a SOCARIDER csapatot, akik egyébként magyarok és kint élnek, és vadvízi túrákat vezetnek a Soca folyón. Én sajnos ilyenen még nem tudtam résztvenni, de gyakorlatilag az egész családom (apukám, az egyik tesóm, nagybátyám, unokatesóim) kipróbálták tavaly náluk a raftingolást és a canyoningot is. Ha minden igaz, az akkor 63 éves apukám volt az eddigi legidősebb vendégük, aki canyoningot is bevállalt. (Nem biztos, hogy mindenki tudja, a canyoning lényege az, hogy a résztvevők követve a folyót, gyakorlatilag a víz által kialakított természetes “csúszdákon”, vájatokon ugranak le hajó nélkül, egyesével, bukósisakban. Elég ijesztő tud lenni :). Raftingolni már 4 éveseket is várnak, a canyoning azért sokkal parább, azt csak 12 éves kor felett ajánlják.
Szóval, hát ilyen tájakon lehet velük vizezgetni…

És ha már elég a vízből, ott vannak a hegyek is… Nem lenyűgözőek…?

Ááá, ezer és egy fotóm van még erről a tájról, de remélem, már így is kedvet sikerült csinálnom hozzá. Hallgassatok rám, tessék elmenni ide, garantálom, hogy életetek egyik legnagyobb élménye lesz!

Aztán tessék róla nekünk beszámolni, hogy igazam volt-e! Deal?! 🙂

Vannak dolgok, amik éppen a legjobbkor alakulnak pont úgy, ahogy az embernek a legjobb – a mi életünkben például ilyen a budapesti játszóterek rohamléptékű felújítása az elmúlt években. Ugyanis mi pont mostanában vagyunk abban az életszakaszunkban, amikor állandóan játszótérre járunk a gyerekeinkkel, és őszintén felüdülés újabb és újabb klassz helyeket felfedezni. A Vukos játszótér a Gellérthegyen, a Pom-Pom játszótér a Naphegyen, a hajós játszótér Őrmezőn, a Millenáris Park játszótere, a vadiúj játszótér a Normafán – ezek mind-mind olyanok, ahová rendszeresen visszazarándokolunk a fiúk legnagyobb örömére.

A fent felsoroltak közül a blogot olvasó kisgyerekesek szerintem többet is nagyon jól ismernek, de most mutatni szeretnék egy olyat, ami eldugott volta miatt szinte csak a játszótér környékén lakók számára nem újdonság. Ez Tulipán vitéz játszótere a Farkasréten, az 59-es villamos végállomása előtti megállónál, ahol a Farkasréti Általános Iskola is található (gyakorlatilag a Brassó út és az Érdi út kereszteződésénél).

Ezt a játszóteret még 2002-ben alakították át az egykori szockó verziójából (amelyen még én is sokat játszottam gyerekként…) Kő Boldizsár képzőművész és mesekert-készítő által megálmodott varázslatos új játszótérré, de 13 év elteltével 2015-ben ismét felújították, hogy még klasszabb legyen. November végén adták át és hiperszuper lett! Ráadásul mivel az egész műfűvel meg gyerekvédő műanyag felületekkel van befedve, még a leglucskosabb, legsarasabb, legnyálkásabb időben is ki lehet ide jönni a gyerekekkel. Van itt kisvár, nagyvár, több szobás házikó, kosárhinta, (esőtől és naptól védő tetővel felülről teljesen fedett!) homokozó, kis asztalkák, lovagolható játékok, szóval mindenféle, ami kisebb és nagyobb gyerkőcök örömére válik. A játékokat magukat nem fotóztam le, hanem a blog tematikájára is figyelemmel inkább a gyönyörű rajzokat és színeket, az egésznek a hangulatát fényképeztem le, ami (többek között) Kő Boldizsár és Makhult Gabriella közös munkájának gyümölcse és szerintem csodaszép…

Gabival egyébként történetesen egy osztályba jártunk, méghozzá épp ide, a játszótér melletti, akkor még Érdi Útinak hívott általános iskolába… Már akkor is elképesztően jól rajzolt, úgyhogy különösen nagy öröm nekem, hogy ő is résztvett a játszótér újjá varázsolásában és ezúton is köszönöm neki, nemcsak a magam, de a fiaim nevében is! 🙂