B szobája

Decemberben kaptam a kérdést egy kedves ismerősünktől, aki édesanya: “Vállalsz-e lakberendezési tanácsadást nekem, saját részre. (Kisfiam unta meg a babaszobát, 10 éves, és fiús kuckót akar. Ma este egyelőre csak letéptük a babás tapétát a falról.)”

Hű, hát én teljesen meg voltam hatódva, hogy tőlem valaki – a jól edzett családomon kívül – ilyet kérdez… Baromi jólesett, és persze kapva-kaptam az alkalmon, mondván, naná, nagyon szívesen. Első körben azt kértem a mamától, hogy írja le nekem, milyen emberke a fia, mi érdekli, van-e hobbija, van-e vmi, amiért rajong, stb, és hogy van-e valami kívánsága a szobájával kapcsolatban, vagy valami, amit semmiképp nem szeretne. A mama lelkesen elküldött minden információt, valamint kérésemre képeket a szobáról.

Mindketten lelkes vadászatba kezdtünk a neten különféle inspiráló fiúszobák iránt. Volt is néhány ötletem, el is küldtem neki őket, és mi mamák egyetértettünk abban, hogy hát igen, ezek valóban klasszul néznek ki. Csakhogy volt néhány vizsgám még hátra, kicsit elmaradtam a segítségnyújtással, nekik meg éppen az az időszak volt ideális a felújításra. Ráadásul B-nek, a kisfiúnak, mint kiderült, teljesen határozott elképzelései voltak szinte minden részletet illetően, a színektől a témákig, a textilektől az összes anyagig. Így hát, mire én akárcsak észbe kaphattam volna, már el is készültek az egésszel.

A 10 éves B maga festette a falakat, vágott és ragasztott, takarított és újra takarított és újra takarított, gyakorlatilag mindent ő csinált, kivéve, amit egyszerűen képtelenség lett volna neki csinálnia. Közben segített neki a nővére is, főképp a szoba egyik falára került graffiti kivitelezését illetően, és persze a szülők sem maradhattak ki a mókából.

Íme hát a képek a végeredményről, úgy nézzétek tehát, hogy ez egy 10 éves kisfiú munkája…

Én végül így buktam el életem első lakberendezős feladatát, de azt hiszem, kénytelen vagyok meghajolni a Maistro és az egész család előtt azért, ahogyan ezt a felújítást együtt végigcsinálták! Ezúton is üzenem, hogy klasszak vagytok! 😉

íme a halacska :)

Megkértem Gábor barátunkat, hogy csináljon nekem egy szögletes aranyhalacskát. Sokat gondolkozott rajta, majd végül az az ötlete támadt, hogy nem a halacska maga lesz szögletes, csak a buborékok. Szerintem irtó cuki lett, úgyhogy nemsoká láthatjátok majd a fejlécben is. 😉

Gábornak pedig ezúton is nagyon köszönöm! 😉

ötlet: csöppnyi nappaliból étkezőt 1 perc alatt

Íme egy példa arra, hogy kifejezetten elegánsan is megoldható az a probléma, ha igazából sehol nincs hely a lakásban étkezőasztalnak.
Azt észrevettétek a képeken, hogy a bortartót húzzák oda “asztallábnak” a fal mellől? 🙂

Finger Apartment by Noroof Architects
Fotók: Chuck Choi

Tér-Lélek-Tan

Olvasva a spirituális lakberendezésről írt bejegyzésemet, Espritbleu azt kérdezte, hogy milyen volt Trom Kata tanfolyama, amin e témakörben én is résztvettem. Íme hát a válaszom 🙂

Kata három tanfolyama közül én a Tér-Lélek-Tan nevűn vettem részt egy hideg őszi hétvégén a Jóakarat Központban. Mivel ha jól tudom, ez volt az első ilyen hétvégéje, kevesen voltunk, ám de annál lelkesebbek. Az egyik lány magával hozta a pár hónapos még szoptatós babáját is, aki egy zokszó nélkül végighallgatta (és álmodta) a két napot a mamája ölében. 🙂 Igazi csajos hétvége volt, teljes kikapcsolódás és feltöltődés, már önmagában ezért is megérte volna.

Kata diavetítéssel készült az alábbi témák köré csoportosítva a mondanivalóját:
• Téralakítás és érzékelés
• Hangulatmontázs
• A színek és a fények szimbolikája
• Ami a látvány mögött van: tárgyak energiája
• Lakásantropológia
• A tér és én
• Az otthon tárgyai: a formák jelentősége

Nagyon klassz képeket válogatott hozzá, volt köztük olyan is több, ami általa berendezett vagy alakított lakások egy-egy részletét mutatta be. Egy-két dolgot le is jegyzeteltem magamnak, de sokkal inkább úgy kell elképzelni az egészet, mint egy igazán jó és felüdítő, kötetlen beszélgetést a lakberendezésnek az életünkhöz, személyiségünkhöz, lelkünkhöz való viszonyával. Nem szabályokat mondott Kata, hogy mit hová tegyél, és mit hová ne, sokkal inkább kérdezett minket, hogy egy-egy tér láttán milyen érzések kerítenek minket hatalmába, mit találunk nyomasztónak, mit megnyugtatónak, és kielemeztük, hogy ezeknek az érzéseknek mi lehet a hátterében, visszavezethetőek-e “kézzelfogható” szempontokra, mint pl. hogy a vörös szín lázba hozza az embert, a zöld pedig nyugtatja, stb, stb.

Vicces játékokat is játszottunk, amiket mindannyian nagyon élveztünk. Kata mutatott például lakásokat, és nekünk meg kellett mondanunk, hogy szerintünk milyen nemzetiségű, milyen foglalkozású, és milyen életkorú emberek élnek benne. Vagy, hogy meséljük el, mi az első dolog, amit meglátunk, amikor felébredünk reggel, és hogy vajon ez milyen hatással van ránk. De az is nagyon érdekes volt, mikor arról mesélt, hogy mennyire meg tudta változtatni egy házaspár életét azáltal, hogy elérte, hogy a franciaágyuk alatt ne megjavításra váró törött tárgyakat, és szerszámokat tároljanak. Na amikor spiritualitásról beszélek, akkor mondjuk erre gondolok, hisz egy átlag lakberendezős lapban valószínűleg csak azt olvasnád, hogy az a zavaró, ha elől vannak ezek a tárgyak, vagyis tedd dobozba őket és nyugodtan tedd be az ágyad alá, és máris szép rend lesz. Kata szerint pedig egyáltalán nem mindegy, mi is van azokban a dobozokban. Nyilván ezzel nem mindenki ért egyet, biztos van, aki csak legyint rá, hogy ez csak hókusz-pókusz, én másképp vagyok ezzel. Nem vagyok elvakult “ezoterista”, de hiszek abban, hogy nem csak a látható dolgok vannak ránk hatással, hanem sok-sok láthatatlan dolog is, emberek, tárgyak, helyek energiája igenis nagymértékben befolyásolja, hogyan érezzük magunkat.

A hétvége befejezéseként jött a legizgalmasabb rész, amikor “kielemeztük” közösen minden résztvevő lakását a hozott alaprajzok és fényképek alapján. Itt mindenki feltehette a saját lakására vonatkozóan Katának és a többieknek azokat a kérdéseit, amelyek megoldása különösen foglalkoztatta őt akkoriban. Baromi izgalmas volt összedugni a fejünket és együtt gondolkozni, hogy X lakását hogy tehetnénk kevésbé zsúfolttá, vagy Y-nét jobban élhetővé. És a legviccesebb tanulsága ennek a feladatnak számomra az volt, hogy kiderült, annak a lánynak van a legnagyobb háza, aki a legtöbbet szidta azt a hétvége alatt, mondván, semmi sem jó benne és semmivel nem elégedett, és annak volt a legeslegkisebb, egészen aprócska, aki folyton csak arról mesélt, hogy milyen boldog benne, és mennyire szereti, bár tény, hogy szeretné nagyon, ha lenne egy hely benne az asztalnak, ahol a család mind az öt tagja együtt tudna enni, mert egyelőre csak a konyhapulthoz tudnak felülni bárszékekre. Ebből is látszik, mennyire belül dől el, hogy a poharunk félig tele van-e, vagy félig üres…

Szóval, egy szó, mint száz, kinek is ajánlanám Kata tanfolyamát?
Annak nem, aki pontokba szedett utasításokat akar kapni arról, hogy mit hová KELL tenni a lakásunkban a nagykönyvek szerint.
Annak viszont nagyon is, aki szeretne inspirálódni, akit érdekel a lakberendezésnek a közérzetünkre, a kapcsolatainkra, a hétköznapjainkra gyakorolt hatása, aki szerint lehet, hogy tényleg nem mindegy, mi van abban a dobozban az ágyunk alatt…

/Legközelebb március 24-én lesz!/

a létra

“Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Weöres Sándor

(fotó: Lucinda Lambton, World of Interiors, July, 1992)