lámpa miniatűr bútorokból

Az olasz származású, jelenleg Alaszkában élő és alkotó Paola Pivi gondolt egyet, és készített egy lámpát. Önmagában ebben semmi meghökkentő nem lenne, ha nem miniatűr design bútorokat használt volna fel hozzá. Az apró bútorok a híres németországi múzeumból, a VITRA Designtól származnak. Potom 100-500 euróért bárki megvásárolhatja tőlük a kislánya babaházába, vagy a kandalló párkányára a világ leghíresebb székeinek, kanapéinak, foteleinek apró másait. Paola pedig fogott belőlük jópár darabot, és egy lámpatestre helyezte őket.

Nekem A kis herceg jutott az eszembe róla, olyan, mintha az egyike lenne azon fura bolygóknak, amiket ő meglátogatott.
De nem…?
Kíváncsi vagyok, ha megkérdeznénk, vajon ő mit mondana a designerekről…? 😉

Paola PIVI
“LOVE BALL” 2010
Mini chairs Vitra, aluminium
ø app 80 cm
unique

via: dornob

babaszoba hármas ikreknek

Azt mondják, az ikrekkel az első év ezerszer nehezebb, utána viszont az idő előrehaladtával egyre könnyebb, mert a kezdetektől játszópajtásai egymásnak. Nem tudom, ez csak legenda-e, mindenesetre ahol ikreket várnak, a babaszoba berendezése is egy fokkal nehezebb feladat.
Íme egy példa a megoldásra az amerikai MARSH & CLARK DESIGN-tól, akik egy az 1930-as években, francia stílusban épült ház emeleti szobáját alakították át a bébik számára.

A kis lakókat a design valszeg még hidegen hagyja, de a lámpák épp annyira izgatják őket, mint amennyire a mi kisfiunkat 😉

ház a chilei hegyek közt

Három olyan típusú hely van, ahol mindig szerettem volna lakni: természet közvetlen közelében, vízpart mellett, és magas dombon vagy hegyen, ahol előttem a város. A természet-közeliség már sikerült, egész kicsi korom óta kertvárosias részein élek Budapestnek, természetvédelmi területekhez rövid sétányi távolságra. A környéken, ahol lakunk, gyerekkoromban még gyümölcsöskertek sorakoztak, de mióta beépült, azóta is rengeteg a fű-fa-bokor. Vízpart mellett még nem laktam soha, de a víz közelsége mindigis fontos volt számomra: ha választhatok, olyan városban szeretek élni, amelynek van egy nagy tava, vagy folyója, mint Budapestnek a Duna. Magaslaton már laktam, alattunk feküdt a város, de a környező házak eltakarták, úgyhogy nem volt az igazi. A magaslaton lakás legfelső fokát ugyanis valahogy úgy képzelem el, ahogy ebben a chilei házban élnek a gazdái. Lenyűgöző lehet ilyen panorámára ébredni reggel, vagy a város éjszakai fényeit látva üldögélni a teraszon a barátokkal mentateát szürcsölgetve…

A 2005-ben épült ház a dRN (Del Río-Núñez Arquitectos) chilei építésziroda gyermeke. A dRN-t két chilei építész, Nicolás del Río és Max Núñez alapította. (A fenti épület tervezésében egy harmadik társuk, Bernardo Valdés is részt vett). Hazájukban elvégzett egyetemi tanulmányaik után Milánóban, Oxfordban, illetve a Columbia egyetemen inspirálódtak még néhány évet. A weboldalukon egyébként az irodájukról is látható néhány életkép, és nekem annyira megtetszettek, hogy azokat is megmutatom Nektek.

Fotók: James Silvermann, Max Núñez

köszönöm :)

Szentgyörgyi Katalin Kicsi Ház nevű blogján az általa ajánlott blogok közé feltette az aranyhalat.
Ő az első, aki így ajánlotta, és nagy örömet okozott nekem ezzel ma reggel, mikor felébredtem, és ezúton is köszönöm szépen! 🙂
Jólesik, különösen mert az ő blogját már több ezren olvassák, ami nem is csoda, mert nagyon klassz postok vannak rajta, mint például – a nagy kedvencünk A Férjjel – a kisfiúknak készített kiskonyháról.

És köszönet a főleg informatikáról blogoló Csabának is, ő volt az első, aki tweetelt az aranyhalról. Az ő blogja egyébként benne volt a top 10-ben az idei Goldenblog versenyen az IT kategóriában. (Ezúton is szívből gratula hozzá!)

Én annyira vidám tudok lenni ilyen apróságoktól is ám! 🙂
Tényleg köszi Nektek, és WELCOME!

még egy átriumos ház Sundbergtől

Mivel ezen a blogon minden látogatottsági statisztika szerint magasan Johan Sundberg építész átriumos háza a fő kedvenc, megmutatom most Nektek egy másik házát is, amely nagyon hasonló, de szerintem ezt nem lehet megunni…

tulajdonos: Hakansson Tegman család
épült: 2006-2008
fotók: Henrik Magnusson