Van egy szokásunk a férjemmel (akit igazából sose hívok “a férjemnek”) : időről-időre tartunk egy olyan napot, amikor csak úgy nekiindulunk Budapestnek, és úgy teszünk, mintha turisták lennénk. Sétálunk, nézelődünk, beülünk klassz helyekre, megnézünk kiállításokat, felfedezzük a város zeg-zugait. (Egyszer már írtam is itt az egyik ilyen kirándulásunkról.) Ilyen alkalmakkor van egy fontos szabályunk: soha nem olyan kávézókba, éttermekbe vagy büfékbe térünk be, amit már ismerünk, hanem mindig kipróbálunk valami újat: vagy a tudatosan vezetett, különféle hírekben olvasott vagy barátaink által javasolt “muszájkipróbálni helyek” nevű listánkból választunk, vagy épp ellenkezőleg, csak beesünk valahová, amiről még soha nem hallottunk, de a hangulata és az étlapja első blikkre jó kombinációnak tűnik.

Mióta már két kisfiunk van, elég nehéz ilyen kettesben barangolós napokat tartanunk, viszont mivel mindkettőnknek nagyon hiányoznak már, a férjem édesanyjáéktól azt kértünk idén Karácsonyra, hogy vigyázzanak egy teljes napot a fiúkra, reggel 8-tól este 8-ig, hogy mi kedvünkre lófrálhassunk az ünnepi forgatagban. (Nálunk nem szokás Karácsonykor pénzben kifejezhetően drága ajándékokat adni egymásnak, inkább élményeket, vagy személyes meglepetéseket próbálunk kitalálni.)

Mivel én kíváncsi voltam a Deák térhez közel található Zara Home-ra, ez volt a nap egyik biztos pontja, úgyhogy ezen a környéken kezdtünk valami reggelizőhelyet keresni. Niki barátnőm már sokat áradozott a My Little Melbourne-ről, úgyhogy a Madách tér felé vettük az irányt. Azt a kávézót meg is találtuk azonnal, viszont csurig volt vendégekkel, úgyhogy végül teljesen találomra a közvetlenül mellette lévő Dafke Delibe tértünk be, amiről még egyikünk sem hallott semmit. Utóbb persze kiderült, gyakorlatilag hihetetlen, hogy nem hallottunk róla, mert superlativusokban írnak a Dafkéről mindenhol, és mi követni szoktuk a gasztrohíreket. Mentségünkre csak az szolgálhat, hogy a hely azért még viszonylag új, 2014 májusában nyitott.

Ez nem egy kajás blog, úgyhogy én nem tudok és nem is akarok arról írni, hogy milyen jelentősége van a magyar gasztronómiai életben a Dafkének, legyen elég annyi, hogy egy pici zsidó szendvicsező-kávézóról van szó, amit sokak szerint muszáj kipróbálni. A hely tényleg picike, két szintből áll, a földszinten mindössze egy 2 személyes asztalka van a pulton kívül, az emeleten szintén csak pár asztal. Mi a földszinti asztalt választottuk, mert onnan ki lehetett látni az utcára, meg az is látszott, ahogy készül az ételünk. Az emeleti tér meglehetősen zárt, a magas bronzosan-aranyosan festett szekrények miatt számomra kicsit dobozszerű, oda inkább elbújni jó valakivel a város forgatagától, vagy azoknak alkalmas, akik nagyobb társasággal érkeznek ide.

Nagyon klasszak viszont a lámpák, és viccesek a lombos faimitációk, rajtuk a szinte meghökkentő műmadarakkal. Ja, és szuper, hogy parketta van, sőt, az emeleten szőnyeg, ettől sokkal meghittebb az egész, mintha kőpadló lenne!

Mint a képeken jól látható, nagyon sok a rózsaszín. Nem tudom miért, de pont ez a szín szerintem soha nem jutna eszembe egy zsidó étteremről magamtól, pedig kifejezetten jól áll a Dafkének és egyáltalán nem teszi komolytalanná. Ha meg akarnám személyesíteni, azt mondanám, hogy ez a rózsaszín kicsi Dafke nem egy Barbie, hanem olyasvalaki, aki bár vidám, vagány, huncut, de egyúttal világlátott és intelligens, ráadásul még isteni kajákkal is lát vendégül. 🙂

Az ételeket illetően hallott superlativusokat pedig mi is csak meg tudjuk erősíteni: a lazacos bagel és a lazactatár, amit megkóstoltunk a reggeli kávénk mellé, eszméletlen finom volt. Egész biztosan állítjuk, hogy Magyarországon ennyire jó bagelt mi még nem ettünk sehol, úgyhogy, ha valakinek ilyesmire fáj a foga, ne habozzon kipróbálni!

Cím: 1075 Budapest, Madách Imre utca 3.
Weboldal: http://www.dafkedeli.com
Facebook: https://www.facebook.com/dafkedelibp