offtopic – zenék karácsonyi vacsorához

Mátét pont élete első születésnapján éjjel egy kruppos roham érte, ezért a héten pár napot a kórházban töltöttünk. Így hát ide sem tudtam írni semmit, pedig eddig mindig törekedtem arra, hogy legalább másnaponta legyen új post. A kórházas napokat még nem sikerült kipihennem, pláne, hogy utána még vizsgáztam is szombat reggel, úgyhogy most sem volt energiám arra, hogy szigorúan a blog eredeti tematikájába tartozó dolgokat keressek.

Mivel azonban a statisztikákból is látszik, hogy sokan szeretitek a személyesebb hangvételű írásokat, íme ismét egy, aminek talán legalább annyira hasznát vehetitek, mint a lakberendezős részeknek.

Nagyjából lehet már fogalmatok róla, hogy én milyennek szeretem a Karácsonyt, és mit tartok benne fontosnak. Elmondok egy újabb adalékot hozzá: nekem vannak kedvenc karácsonyi zenéim, és számomra ezek épp annyira hozzátartoznak a hangulathoz, mint egy égő gyertya fénye, vagy a mézeskalács illata.

Kisgyerekkorom óta hagyomány nálunk, hogy 24-én, készülődés közben két albumot hallgatunk felváltva: az egyik a Kormorántól a Betlehemi királyok, a másik Szörényi Leventétől és Sebestyén Mártától a Jeles napok. Ezt a két albumot soha máskor nem hallgatjuk, csak 24-én és az utána következő napokban, esetleg még akkor, ha már korábban ajándékot csomagolunk, vagy utazunk valahová a karácsony előtti héten. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, és amíg meg nem halok, nekem így is marad. Olyan mélyen beégtek már ezek a dallamok a zsigereimbe, és annyira összefonódtak a Karácsonnyal, hogy már nem is nagyon tudom nélkülük elképzelni ezt az ünnepet. Nem vagyok benne biztos, hogy ha felnőttként találkozik csak velük az ember, nem gyerekként, mint én, akkor is ugyanolyan varázsuk van, mint amennyire számomra, éppen ezért fogom Máténak is megmutatni ezeket a dalokat, míg még pici.

Nálunk az a szokás, hogy 6 óra körül csilingel egy csengő, ami jelzi, hogy megérkezett a Jézuska. Akkor lehet bemenni a szobába, ahol a karácsonyfa áll feldíszítve, alatta az ajándékokkal. Ilyenkor mindig körbeállünk és elénekeljük a Mennyből az angyalt, a Pásztorok, pásztorokat, és a Csordapásztorokat. Utána egyenként mindenki mindenkinek boldog karácsonyt kíván, és jöhet az ajándékozás, majd a vacsora. Az ajándékozás alatt még általában karácsonyi énekek szólnak CD-ről, a vacsora alatt azonban más zene szól, és ez utóbbi terén nem olyan szigorú a hagyomány: mindig vannak változások, új kedvencek. Igazából vadászom is őket.

Tavaly a vacsora és az azt követő, éjféli miséig tartó beszélgetés alatt nálunk ezek az albumok voltak a favoritok:

Sinatra – Nothing but the best

The Jazz Station – 21 Great Tracks, Volume 1.

Pink Martini – Sympathique

Miles Davis – Cool and Collected

Mint látható, ezek nem karácsonyi zenék, egyszerűen csak JÓ zenék. Olyanok, ami mellett jó beszélgetni. Ami mellett jó finomakat enni. Ami mellett az ember önkéntelenül is nosztalgikus hangulatba kerül. Megnyugszik, hátradől, mesél meg hallgat, és közben jól érzi magát. Szerintem ez fontos Karácsony este, nekem legalábbis az. Voltam már karácsonykor olyan helyen, ahol semmilyen zene nem szólt, vagy a tévé ment, vagy valamelyik rádió, tele reklámokkal, idegesítő hangokkal, villodzó fényekkel. Engem mindkettő zavart. A túl nagy csöndben valahogy élesebbek a szavak, a rádió mellett meg nincs kedvem megszólalni, vagy ha van is, csak felszínes dolgokról. Nem tudom, miért, de nálam ez így van. Egy jó kis zene a háttérben viszont szerintem valahogy “puhábbá”, felszabadultabbá teszi a beszélgetést.

Többször előfordult már, hogy vendégségben voltak nálunk olyanok, akik nem figyelnek ennyire oda a karácsony esti zenére, és annak ellenére, hogy én tizedannyi ételt nem tettem eléjük, mint ők fordítva, mégis mindig úgy álltak fel, hogy mennyire jól érezték magukat, mennyire el tudták engedni magukat nálunk, és milyen jó volt beszélgetni, úgy igazán… Pedig nincs szerintem ebben különösen nagy csoda, nem nekem köszönhető.

Tessék csak bátran meghívni a karácsonyi vacsorához Armstrong bácsit vagy Fitzgerald nénit, és kész is a varázslat!

::
/Ha esetleg van kedvetek, írjátok meg, hogy Ti miket hallgattok ilyenkor, kíváncsi vagyok!/